SZEPTEMBER
SZENT
MIHÁLY – ŐSZELŐ HAVA
Mindnyája érez téged, Istenáldott,
a kezdettől-való erős Anyát,
a mindenütt áramló ifjú Nőt
ha könnyű kék cipőd
érint rögöt, virágot;
látják rózsás-ezüstös tunikád
és zöldsárkány-hímes arany palástod,
és mindahány ruhád
léteddel egybeszőtt
piros köntösben állsz a pőre láng előtt
/ Weöres Sándor: Salve Regina/
Szeptember 5.
Évközi 23. Vasárnap
Lk.
14, 25-
Szeptember 12.
Évközi 24. Vasárnap
Lk.
15, 1-
Szeptember 19.
Évközi 25. Vasárnap
Lk.
16, 1-
Szeptember 26.
Évközi 26. Vasárnap
Lk.
16, 19-
ÜNNEPEINK
Szeptember
8.
Kisboldogasszony
A
Szűzanya születés napját üljük.
Születésnapokon hálával
emlékezünk az élet ajándékára,
mindarra, amit Istentől kapott az, akit ünneplünk. Mária a hivatástudattal
megélt élet példája.
A
Boldogságos Szűzanya volt az első, akire ráragyogott
Krisztus világossága. Így
utat mutat számunkra, ő az igazi
reménységünk. A mai evangélium szavai ezt
így
fogalmazzák meg: „Íme, a szűz gyermeket
fogan és fiút szül, és az
Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: ,,Velünk
az Isten.'' A
hivatásból vállalt élet, mindig ezt az
üzenetet közvetíti, hogy velünk az
Isten. Így volt Mária életében.
Életének eseményei, annak
történései
összhangban voltak Isten iránti szeretetével.
Miközben a hit zarándok útját
járta egész élete készséges Istenre
figyelés volt.
Szeptember
14.
Szent
kereszt felmagasztalása
Szent
kereszt felmagasztalása ünnepén két
történelmi eseményre is emlékezünk.
Egyrészt Krisztus keresztjének
megtalálására, másrészt
visszaszerzésére. A
szent keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja,
Szent Ilona találta meg
Jeruzsálemben. A róla szóló legenda szerint
a Golgota hegyén talált maradványokat
egy beteghez érintették, és amikor Krisztus
keresztjének darabját nyújtották
neki, meggyógyult. Az ereklyét, melyet később
elraboltak a perzsák, Herakleiosz
császár 628-ban szerezte vissza, és vitte
őrzési helyére mezítláb, szegényes
ruhában, a saját vállán.
A keresztet az egyház történelmében mindig együtt említették a
szenvedés vállalásával. Avilai Szent Teréz erről azt mondja: "A kereszt a
mi nagy nevelőnk, és ha hiányzik a kereszt az életemből, akkor félek, hogy
elfeledkezett rólam az Isten". A neves német teológus, Joseph Ratzinger
bíboros, mikor megkérdezték tőle, miért sebezzük a gyerekek lelkét az iskolák
falára kitett kivégzőeszköz, a kereszt látványával, a következőt mondta:
"A kereszt az iskolafalon borzasztó dolog, mert megmutatja, mire képes az
egyik ember a másikkal, ugyanakkor áldott eszköz, kincs, mert azt is
megmutatja, hogy mindezek ellenére mire képes az Isten az emberért." A
kereszt Isten szeretetének, az ember felé kiáradó élő szeretetének jele, egyben
nagy kegyelmek forrása. A keresztfa azért is értékes, mert Jézus Krisztus
szenvedésének, de még jobban a sátán felett aratott győzelmének a jele. A
kereszt felmagasztalása így egyben Krisztus győzelmének felmagasztalása is.
A kereszt helye az életünkben:
Bár
sokan díszítik magukat kereszttel, például
úgy, hogy láncon
hordják a nyakukban, ez sok esetben valóban csak
dísz, és szó sincs
tudatosságról. Mi viszont nem feledhetjük, hogy a
szent kereszt Isten
szeretetére és Krisztus értünk vállalt
szenvedésére utal. A magyar liturgiában
szép példát találunk a kereszt
értékére az esküvői szertartásban. A
fiatal pár
a feszületre tesz esküt, majd ezt a keresztet
megkapják, és otthonukban
kiakasztják a falra, ami így napról napra
emlékezteti őket házastársi hűségükre
és Isten szeretetére. Őseink a falvak, az utak
szélén kereszteket emeltek. Még
ma is megfigyelhetjük, hogy az útszéli keresztek
mellett mindig van friss
virág, még a ma emberében is él a kereszt
iránti hűség és szeretet. A mi
feladatunk pedig az, hogy mindezt megőrizzük.
Szeptember 15.
Fájdalmas anya ünnepe
Hétfájdalmú
Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai
fájdalmáról való
megemlékezésre
jellemzően éppen a Szentkereszt felmagasztalásának
ünnepét követő napon,
búcsúnapjának megülésére pedig
a rákövetkező vasárnap kerül sor. Mária
hét
fájdalmát az egyházi év – mint
láttuk – fájdalmaspénteken
is számon
tartja, de ez a nap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében
mindig megmaradt
jövevénynek. Ezért volt szükség
önálló ünnepre, amely az emésztő anyai
fájdalomnak egyszerre archaikus és szakrális
képzetvilágát dicsőíti meg.
A
Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium
tekintélye alapozza meg, amikor
Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr
járja át, hogy
kinyilatkoztassanak sok szívből a
gondolatok. Menekülnek Egyiptomba:
Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni. Nem
találja a tizenkét éves
Jézust: Atyád és én
bánkódva kerestünk. Mária ott áll a
keresztfa
alatt: Jézus keresztje mellett ott állott
édesanyja. Mindez azonban Mária
fájdalmának csak négy evangéliumi
megnyilatkozása. A másik háromról: a
Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való
találkozásáról, a keresztről való
levételről, illetőleg halott Fiának ölében
való megpihenéséről és a temetésen
való részvételéről csak a tiszteletre
méltó ősi hagyomány tud.
Szeptember 26. Szentírás vasárnapja
A
Szentírás vasárnapján nem egy égből
ledobott márvány táblát koszorúzunk
meg,
hanem ahhoz a könyvhöz járulunk, melyből a lét titka és saját életünk titka is
kifejthető. Minél jobban megismerjük a Bibliát, annál élőbb kapcsolatban tudunk
együttműködni a minket megszólító Istennel.
Szentírás
vasárnapján különös tisztelettel
vesszük kézbe a Bibliát, Isten élő
szavára
figyelünk. A Szentírás eligazít az
élet kérdéseiben. Mindennapi
útmutatónk
kereséseinkben.
A
Szentírás ne legyen csak egy a könyvek közül, hanem legyen az életem, tetteim
eligazítója. Ne csak olvassam, ne csupán hallgassam, hanem váltsam is tettekre,
amire tanít és ösztönöz.
Nekünk
is szól az, amit szent Pál apostol ír
Timóteusnak: „Vívd meg a hit jó
harcát,
szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál
hivatást.”
Előző
számunkban csak néhány sor jutott új
plébánosunk bemutatására. Most ő maga
mesél életéről, hivatásáról
kicsit bővebben:
Földi
életem és hivatásom természetes alapjai a
szomszédos
településen, Erdőtelken kezdődtek. Szüleim
földműveléssel foglalkoztak.
Kezdetben a nagyszülőkkel laktunk együtt. Természetes
vallásos életet éltünk,
kisgyermekként is elvittek a vasárnapi
szentmisére. Általános iskoláimat
szülőfalumban végeztem, ekkor iskolai órák
után voltak hittanórák, amiken
szívesen vettem részt. Elsős koromban csatlakoztam a
minisztráns csoporthoz,
kezdettől jól éreztem magam az oltár
közelében. Elsőáldozás után egyre
gyakrabban, majd rendszeresen járultam
szentáldozáshoz. Közben találkoztam a
papságra készülés gondolatával, ami
fokozatosan tisztult, érlelődött bennem. A
kor körülményei miatt örömmel
vállaltam, hogy tanulmányaim folytatására
az
Esztergomi Ferences Gimnáziumba menjek. Szüleim és
Testvérem komoly áldozatokat
hoztak mindezért . A középiskolás
években Szülőfalum lelkipásztorai, a ferences
atyák és barátaim kölcsönösen
segítettek a papságra készülés
felé. Közben a
ferences lelkület is megérintett, s elköteleződtem.
1971-ben érettségiztünk, s
ezt követően az Egri Hittudományi Főiskolára
felvételiztem s ősszel megkezdtem
a teológiával való ismerkedést. A
felkészülés öt éve professzoraink
és társaink
testvéri közösségében
csodálatosan telt el. 1976. jún. 20-án
elérkezett a nagy
pillanat, Dr Bánk József egri érsek a
bazilikában pappá szentelt nyolcunkat.
(Két évfolyamtársunkat Mérken szenteltek
föl.) A szentelésre készülve Szent Pál
szavaiban találtam jelmondatra: „Nem az keresem, ami nekem
hasznos, hanem ami
mások javára van, hogy
üdvözüljenek.” (1.Kor 10,33) Az
újmisés oltártól
Eger-Nagyboldogasszony plébánián
helyette-sítettem a nyár folyamán. Polgár
és
Görbeháza volt az első helyem, ahol Búth
Sándor esperes Úr mellett kezdtem
kápláni éveimet. Mindenben
munka-társként tevékenykedhettem és sokat
tanultam
tőle. 2 év után Kunszentmártonba helyeztek, s ott
Fellegi Sándor c. apát Úrral
3 évet lelkipásztorkodtam. Innen
Jászapátiba helyeztek s 1984-ig, a kápláni
feladatok mellett a hittanosokkal és fiatalokkal foglalkozhattam
nagy örömömre.
Ebben az évben kerültem Dévaványára,
Főegyházmegyénk legdélebbi helyére
plébánosnak. A község (ma már
város) lakói tisztelettel, szeretettel fogadtak
felekezeti hovatartozástól függetlenül. A
templomfelújításon lelkiismeretes,
felelős mesterrel sikerült dolgoztatni. A 8 év
végefelé éltük át a
„rendszerváltást” csodálatos
lelkesedéssel és kihívásokkal: a
hitoktatás
újraindulása, s a közéletben
megjelenés emlékezetes marad. 1992. nyarán
Érsekfőpásztorunk a Borsod megyei Tibolddarócra
helyezett, Kács majd pedig
Bükkábrány plébániáinak
vezetésére. A Bükk-alja szép vidéke s
a közösségekkel
kialakult személyes kapcsolat, a feladatok közös
megoldása az ott eltöltött 18
év kedves emléke. Köszönöm, hogy nagy
szeretettel és segítőkészséggel fogadtak
a Városban és a hozzátartozó
településeken. Bizalommal tekintek a közös,
megértő és együtt munkálkodás
jövője felé.
Szeptember közepén elkezdődnek az iskolákban a hittan
órák. Szeretettel kérjük a
szülőket és nagyszülőket buzdítsák a gyermekeket a hittanórákon való
részvételre. A hittanórák rendje ki lesz téve az iskolákban és templomunkban
is.
Keresztelések:
Steczina Zsolt
Mátyás, Burai Sándor Stefán, Burai
Dominik Péter, Laskai Luca, Kovács
Kristóf, Balogh Rómeó,
Horváth Debóra Aranka, Horváth Albin, Molnár
Ricárdó, Burai Ágnes, Molnár József, Molnár Zoltán
Márton
Házasságkötések:
Árvai Gábor – Cseh
Boglárka,
Temetések: