SZEPTEMBER

SZENT MIHÁLY – ŐSZELŐ HAVA

 
Mindnyája érez téged, Istenáldott,

a kezdettől-való erős Anyát,

a mindenütt áramló ifjú Nőt

ha könnyű kék cipőd

érint rögöt, virágot;

látják rózsás-ezüstös tunikád

és zöldsárkány-hímes arany palástod,

és mindahány ruhád

léteddel egybeszőtt

piros köntösben állsz a pőre láng előtt

                / Weöres Sándor: Salve Regina/

 GONDOLATOK AZ EVANGÉLIUMHOZ

Szeptember 5.

Évközi 23. Vasárnap

Lk. 14, 25-33 A keresztény embert Szent Péter apostol első levele arra figyelmezteti, hogy Jézus Krisztus által az ember Isten tulajdonába került, hiszen Ő fizette le értünk a váltságdíjat. Hálásnak kell lennünk Krisztusnak, hiszen tudjuk, hogy a saját vére árán szerezte meg számunkra az igazi életet. Nem a mulandót, hanem az örökkévalót. Szüleink földi életet adtak nekünk, a társadalom pedig megélhetést, Jézus viszont azt az örökké tartó boldogságot adja, amely után minden porcikánkkal vágyakozunk. Ehhez a boldogsághoz mi a Bibliában találjuk meg az utat, hogy Istené lehessünk, azaz Isten temploma.

Szeptember 12.

Évközi 24. Vasárnap

Lk. 15, 1-32 A hívő és Istenben bízó ember soha nem nyugodhat bele, hogy bűnbe esett, hogy elbotlott. Soha nem mondhat le az újjászületésről, a megtérésről. Erre utal az egyik dal is: "Ördögből angyal lehetnél". A bukás mélységéből a megtérés magaslataira emelkedhet fel az ember, mert az irgalmas Isten irgalmas Megváltót küldött. Az Istennek az elveszett, vagy elveszettnek vélt ember is kell. Krisztus mondta: "Mondom nektek, az Isten angyalai is épp így örülnek majd egy megtérő bűnösnek". Ő utánunk kiált és keres bennünket:" Ádám hol vagy"? Máskor  megkérdezi mint Saultól: "miért üldözöl"? És az üldözőből apostol lett.

Szeptember 19.

Évközi 25. Vasárnap

Lk. 16, 1-13 A vagyon és a gazdagság nem rossz! Égbe emelheti az embert, ha jól használja fel vagyonát, de kárhozatba is döntheti az embert, ha vissza él azzal, amit Istentől kapott. Milyen sok áldozatául esik kapzsiságának. Bilincsekben nyög, mert nem tud jót tenni. Milyen sok ember megpróbálja a lehetetlent: két úrnak szolgálni. Önmagát pecsételi meg az az ember, aki rabja lesz vagyonának. Nem felejthetjük el, hogy a világ Istené, és az ember csak az Isten vagyonát kezeli. Ő ajándékozta nekünk a világot, de nem azért, hogy helytelen használatával kárt csináljon önmagában az ember. Nézzünk önmagunkba: észrevesszük-e, ha segíteni kell másokon?

Szeptember 26.

Évközi 26. Vasárnap

Lk. 16, 19-31 A zsidók csodát vártak Jézustól, hogy messiási küldetését igazolja. Sokszor mi is csodát várunk és rendkívüli jeleket követelünk az Istentől. Urunk válasza most is ugyanaz: van Szentírásotok. Ebben szól az Isten, és az embernek figyelni és hallgatni a szavára. A Szentírásnak életünk részévé kell lennie. Nem dísz a könyvtárunkban, hanem Isten levele hozzánk, gyermekeihez. Próbáltunk- e már válaszolni erre a levélre? Ha  valaki úgy olvassa a Bibliát, hogy az az Isten szava, az észreveszi mögötte az atyai szív aggódását és szeretetét. Olvassuk a Szentírást a Szűzanya szeretetével.

ÜNNEPEINK

Szeptember 8.

Kisboldogasszony

A Szűzanya születés napját üljük. Születésnapokon hálával emlékezünk az élet ajándékára, mindarra, amit Istentől kapott az, akit ünneplünk. Mária a hivatástudattal megélt élet példája.

 A Boldogságos Szűzanya volt az első, akire ráragyogott Krisztus világossága. Így utat mutat számunkra, ő az igazi reménységünk. A mai evangélium szavai ezt így fogalmazzák meg: „Íme,  a szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: ,,Velünk az Isten.''  A hivatásból vállalt élet, mindig ezt az üzenetet közvetíti, hogy velünk az Isten. Így volt Mária életében.  Életének eseményei, annak történései összhangban voltak Isten iránti szeretetével. Miközben a hit zarándok útját járta egész élete készséges Istenre figyelés volt.

Szeptember 14.

Szent kereszt felmagasztalása

Szent kereszt felmagasztalása ünnepén két történelmi eseményre is emlékezünk. Egyrészt Krisztus keresztjének megtalálására, másrészt visszaszerzésére. A szent keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben. A róla szóló legenda szerint a Golgota hegyén talált maradványokat egy beteghez érintették, és amikor Krisztus keresztjének darabját nyújtották neki, meggyógyult. Az ereklyét, melyet később elraboltak a perzsák, Herakleiosz császár 628-ban szerezte vissza, és vitte őrzési helyére mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.

 A keresztfa üzenete:

A keresztet az egyház történelmében mindig együtt említették a szenvedés vállalásával. Avilai Szent Teréz erről azt mondja: "A kereszt a mi nagy nevelőnk, és ha hiányzik a kereszt az életemből, akkor félek, hogy elfeledkezett rólam az Isten". A neves német teológus, Joseph Ratzinger bíboros, mikor megkérdezték tőle, miért sebezzük a gyerekek lelkét az iskolák falára kitett kivégzőeszköz, a kereszt látványával, a következőt mondta: "A kereszt az iskolafalon borzasztó dolog, mert megmutatja, mire képes az egyik ember a másikkal, ugyanakkor áldott eszköz, kincs, mert azt is megmutatja, hogy mindezek ellenére mire képes az Isten az emberért." A kereszt Isten szeretetének, az ember felé kiáradó élő szeretetének jele, egyben nagy kegyelmek forrása. A keresztfa azért is értékes, mert Jézus Krisztus szenvedésének, de még jobban a sátán felett aratott győzelmének a jele. A kereszt felmagasztalása így egyben Krisztus győzelmének felmagasztalása is.

 
A kereszt helye az életünkben:

Bár sokan díszítik magukat kereszttel, például úgy, hogy láncon hordják a nyakukban, ez sok esetben valóban csak dísz, és szó sincs tudatosságról. Mi viszont nem feledhetjük, hogy a szent kereszt Isten szeretetére és Krisztus értünk vállalt szenvedésére utal. A magyar liturgiában szép példát találunk a kereszt értékére az esküvői szertartásban. A fiatal pár a feszületre tesz esküt, majd ezt a keresztet megkapják, és otthonukban kiakasztják a falra, ami így napról napra emlékezteti őket házastársi hűségükre és Isten szeretetére. Őseink a falvak, az utak szélén kereszteket emeltek. Még ma is megfigyelhetjük, hogy az útszéli keresztek mellett mindig van friss virág, még a ma emberében is él a kereszt iránti hűség és szeretet. A mi feladatunk pedig az, hogy mindezt megőrizzük.

Szeptember 15.

Fájdalmas anya ünnepe

Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzően éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon, búcsúnapjának megülésére pedig a rákövetkező vasárnap kerül sor. Mária hét fájdalmát az egyházi év – mint láttuk – fájdalmaspénteken is számon tartja, de ez a nap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig megmaradt jövevénynek. Ezért volt szükség önálló ünnepre, amely az emésztő anyai fájdalomnak egyszerre archaikus és szakrális képzetvilágát dicsőíti meg.

A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok. Menekülnek Egyiptomba: Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni. Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk. Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott édesanyja. Mindez azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliumi megnyilatkozása. A másik háromról: a Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való találkozásáról, a keresztről való levételről, illetőleg halott Fiának ölében való megpihenéséről és a temetésen való részvételéről csak a tiszteletre méltó ősi hagyomány tud.

 
Szeptember 26. Szentírás vasárnapja

A Szentírás vasárnapján nem egy égből ledobott márvány táblát koszorúzunk meg, hanem ahhoz a könyvhöz járulunk, melyből a lét titka és saját életünk titka is kifejthető. Minél jobban megismerjük a Bibliát, annál élőbb kapcsolatban tudunk együttműködni a minket megszólító Istennel.

Szentírás vasárnapján különös tisztelettel vesszük kézbe a Bibliát, Isten élő szavára figyelünk. A Szentírás eligazít az élet kérdéseiben. Mindennapi útmutatónk kereséseinkben.

A Szentírás ne legyen csak egy a könyvek közül, hanem legyen az életem, tetteim eligazítója. Ne csak olvassam, ne csupán hallgassam, hanem váltsam is tettekre, amire tanít és ösztönöz.

Nekünk is szól az, amit szent Pál apostol ír Timóteusnak: „Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást.”

 EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Előző számunkban csak néhány sor jutott új plébánosunk bemutatására. Most ő maga mesél életéről, hivatásáról kicsit bővebben:

Földi életem és hivatásom természetes alapjai a szomszédos településen, Erdőtelken kezdődtek. Szüleim földműveléssel foglalkoztak. Kezdetben a nagyszülőkkel laktunk együtt. Természetes vallásos életet éltünk, kisgyermekként is elvittek a vasárnapi szentmisére. Általános iskoláimat szülőfalumban végeztem, ekkor iskolai órák után voltak hittanórák, amiken szívesen vettem részt. Elsős koromban csatlakoztam a minisztráns csoporthoz, kezdettől jól éreztem magam az oltár közelében. Elsőáldozás után egyre gyakrabban, majd rendszeresen járultam szentáldozáshoz. Közben találkoztam a papságra készülés gondolatával, ami fokozatosan tisztult, érlelődött bennem. A kor körülményei miatt örömmel vállaltam, hogy tanulmányaim folytatására az Esztergomi Ferences Gimnáziumba menjek. Szüleim és Testvérem komoly áldozatokat hoztak mindezért . A középiskolás években Szülőfalum lelkipásztorai, a ferences atyák és barátaim kölcsönösen segítettek a papságra készülés felé. Közben a ferences lelkület is megérintett, s elköteleződtem. 1971-ben érettségiztünk, s ezt követően az Egri Hittudományi Főiskolára felvételiztem s ősszel megkezdtem a teológiával való ismerkedést. A felkészülés öt éve professzoraink és társaink testvéri közösségében csodálatosan telt el. 1976. jún. 20-án elérkezett a nagy pillanat, Dr Bánk József egri érsek a bazilikában pappá szentelt nyolcunkat. (Két évfolyamtársunkat Mérken szenteltek föl.) A szentelésre készülve Szent Pál szavaiban találtam jelmondatra: „Nem az keresem, ami nekem hasznos, hanem ami mások javára van, hogy üdvözüljenek.” (1.Kor 10,33) Az újmisés oltártól Eger-Nagyboldogasszony plébánián helyette-sítettem a nyár folyamán. Polgár és Görbeháza volt az első helyem, ahol Búth Sándor esperes Úr mellett kezdtem kápláni éveimet. Mindenben munka-társként tevékenykedhettem és sokat tanultam tőle. 2 év után Kunszentmártonba helyeztek, s ott Fellegi Sándor c. apát Úrral 3 évet lelkipásztorkodtam. Innen Jászapátiba helyeztek s 1984-ig, a kápláni feladatok mellett a hittanosokkal és fiatalokkal foglalkozhattam nagy örömömre. Ebben az évben kerültem Dévaványára, Főegyházmegyénk legdélebbi helyére plébánosnak. A község (ma már város) lakói tisztelettel, szeretettel fogadtak felekezeti hovatartozástól függetlenül. A templomfelújításon lelkiismeretes, felelős mesterrel sikerült dolgoztatni. A 8 év végefelé éltük át a „rendszerváltást” csodálatos lelkesedéssel és kihívásokkal: a hitoktatás újraindulása, s a közéletben megjelenés emlékezetes marad. 1992. nyarán Érsekfőpásztorunk a Borsod megyei Tibolddarócra helyezett, Kács majd pedig Bükkábrány plébániáinak vezetésére. A Bükk-alja szép vidéke s a közösségekkel kialakult személyes kapcsolat, a feladatok közös megoldása az ott eltöltött 18 év kedves emléke. Köszönöm, hogy nagy szeretettel és segítőkészséggel fogadtak a Városban és a hozzátartozó településeken. Bizalommal tekintek a közös, megértő és együtt munkálkodás jövője felé.

Szeptember közepén elkezdődnek az iskolákban a hittan órák. Szeretettel kérjük a szülőket és nagyszülőket buzdítsák a gyermekeket a hittanórákon való részvételre. A hittanórák rendje ki lesz téve az iskolákban és templomunkban is.

Keresztelések: 

Steczina  Zsolt  Mátyás, Burai  Sándor  Stefán, Burai  Dominik  Péter, Laskai  Luca, Kovács  Kristóf, Balogh  Rómeó, Horváth  Debóra  Aranka, Horváth  Albin, Molnár  Ricárdó, Burai  Ágnes, Molnár  József, Molnár  Zoltán  Márton

Házasságkötések: 

Árvai  Gábor – Cseh  Boglárka, Varga  Péter – Nagy  Erika

Temetések: 

Kovács  István, Horváth  Gyuláné  Lazók  Mária, Bánfalvi  Zsigmondné  Vona  Rozália, Magyar  István, Vona  Mária