Szőlővesszők 2010. április

            Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
            Sziklasírodból föltámadtál
            És csodát műveltél megint.
            Puszta földünk virággá ébred,
            Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
            Jézus, naparcod rám tekint.
                                                    /Tollas Tibor/

Jn. 20, 1-9 A Húsvét ünnepének üzenete, öröme és fényessége abból a tényből indul ki, hogy van egy üres sír, amelynek a természete szerint nem szabadna üresnek lennie. Ebbe a kriptába ugyanis valóságos halottat helyeztek. Minden földön élő ember sírba készülő ember. Aki Jézus sírját üresnek látja, az abban az erős hitben él, hogy egyszer saját sírja is üressé fog válni. Ez a meggyőződés a legtragikusabb esetekben is segítséget ad. Aki így remélhet Juan Maragall-al együtt énekelheti:

   s nem félem a szívnek szorongását,
   visszacseng még kisgyermek koromból;
   " hiszem a testnek feltámadását."

Jn.20, 19-31 Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ennek az ünnepnek a nagyságát a hozzáfűzött ígéretek nagyságával lehet lemérni. Az Isteni Irgalmasság tisztelete nem kíván tőlünk feltétlenül sok szót, hanem a hit keresztény alapját, az Isten iránti bizalmat követeli meg és azt, hogy minél irgalmasabbak legyünk mi is embertársainkkal szemben. Az ünnep nemcsak egy nap, melyen Istent különösképpen tiszteljük irgalmasságának titkában, hanem állandó kegyelem forrása minden ember számára.

Jn. 21, 1-19 Minden Szentírás olvasó ember magyarázat nélkül is megért ebből az evangéliumi szakaszból annyit, hogy az Isten itt az ember szeretete felől érdeklődik. Ennek a krisztusi érdek-lődésnek a háttere abban rejlik, hogy csak a szeretetben élő ember juthat el az örök életre. A földi élet után a három isteni személy szeretetközösségébe kapott meghívást az ember. ennek eléréséhez már itt a földön kell a szeretet cselekedeteit megvalósítani. Isten pedig aki helyünket elkészítette, néha elénk lép és szeretetünk felől érdeklődik. Pozitív válaszunkat hallva feladatot ad: "Legeltesd juhaimat !"

Jn. 10, 27-30 A zsidóknak a bizonytalansága a ma élő keresztény embert is megkísérti. Napjainkban élő ember az Egyház jövőjét látja bizonytalannak. Gyakran a papi hivatások tragikus gyors csökkenése váltja ki ezt a bizonytalanságot még a hívekben is. A probléma valóban nagy, a kérdést akkor sem szabad úgy kezelni, hogy abban a bizonytalanság érződjék. ellenkezőleg, Jézus tanításának fényében és erejében kell megszólalni. Jézus aki egynek vallotta magát az Atyával, apostoli küldetését ma is gyakorolja. Csak egyre kevesebben vannak akiről elmondhatja, és a hivatások csökkenésének ez az oka: "Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket és ők követnek engem."

A húsvéti misztérium: „Jézus Krisztus szenvedése, halála és föltámadása. Az ember megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét az Úr Jézus teljesítette be, elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által. Így halálával halálunkat megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette." Szenvedését és halálát úgy vállalta, mint vértanúságot, mint ember egészen teljesítette az Atyától kapott küldetést, és ezzel kifejezte a tökéletes engedelmességet. Az igazi személyes érték tehát az Atya előtti hódolat, amelyet az egész emberiség nevében mutatott be. Engedelmessége és hűsége így érdemszerző volt, hiszen egész emberi lelkével szabadon vállalta, mint reá szabott kötelességet. Mint Fiú állt az Atyával szemben, ezért az Atyának jutalmaznia kellett engedelmességét. Mivel ő az üdvösség rendjében a második Ádám, azért nemcsak a maga számára szerzett érdemet, hanem mindnyájunk számára. Tehát a megváltást, a bűnök bocsánatát, a megigazulást és az üdvösséget az ő érdeméből kapjuk. Ugyanakkor szenvedése engesztelés is volt. Nem úgy, hogy helyettünk vállalta a bűnért járó büntetést, hanem úgy, hogy több hódolatot nyújtott az Atyának engedelmességével, mint amit a bűn megtagadott tőle. Az igazságosságnak így túláradó módon eleget tett, ezért az Atya bőkezűen gyakorolhatja irgalmasságát. Végül halála tökéletes áldozat volt, vagyis kimondottan vallási tett, hiszen engedelmességében elment egészen a vértanúságig, s így mindent odaadott az Atyának, s ezzel elismerte őt az élet urának. De ebben már biztosítva volt örök léte és föltámadása. Megdicsőülésébe is úgy öltözött be, mint második Ádám, így ő a biztosíték azok föltámadására és megdicsőítésére, akik a hitben azonosítják magukat vele. Halála és föltámadása azt igazolta, hogy ez a földi élet az, amely átmehet a mennyei dicsőségbe, s az Atya a földi érdemeket jutalmazza. Így biztosítékot nyertünk arra, hogy az életnek van értelme és célja, és hogy a kereszténység reménye nem hiábavaló. A misztérium úgy van jelen a világban, mint a végső állapot biztosítéka és elővételezése. A teremtett világ ott fog kikötni, ahová már az Elsőszülött eljutott. Ezért az Egyház liturgiája minden vasárnap ennek a misztériumnak a jelenlétét ünnepli, s különösen gyászszertartásait akarja ennek fényében végezni."

Kegyelmekben gazdag, boldog húsvéti ünnepeket kívánunk városunk minden lakójának!

A Húsvét szimbólumai, ahogyan mindannyian tudjuk a nyuszi és a piros tojás, amelyeket még a kereszténység előtti korszakból vettük át. Valójában ezek a szimbólumok nem állnak szoros összefüggésben Jézus halálával és feltámadásával;ők csak a tavasz jövetelét, valamint a növényzet és a termékenység megjelenését hirdetik.

A nyúl szerepére a mai napig nem született mindenki számára elfogadható, egyértelmű magyarázat. Mint a legtöbb ünnepünkben, napjainkra húsvéttal kapcsolatban is összeolvadtak pogány és vallási gyökerek, szokások, kiegészülve a különböző népek hagyományaival.

A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi.

A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.

A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmassághoz végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni. Nagypénteken kezdődik az Irgalmasság Kilenced hazánkért Az Isteni Irgalmasság kilencedét Nagypénteken kezdjük, így az Irgalmasság Vasárnapjára fejeződik be - ami egyben az országgyűlési választások időpontja is.

Szeretnénk, ha minél többen imádkoznánk együtt hazánk megújulásáért és a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáért!

í r t a : Czakó István az egri bazilika plébánosa, Prohászka és Széchenyi István gondolatainak felhasználásával.

Istenünk, hazánk és népünk iránti szeretettől vezérelve hozzád fohász-kodunk, kérünk, hallgasd meg könyörgésünket:

• Adj nemzetünknek felelősségtudattal áthatott önzetlen vezetőket.
• Te vagy az, aki hivatalt adsz és a hivatalhoz bölcsességet: adj népünknek világosan látó, bölcs vezetőket.
• A te áldásod a béke adománya, távolíts el tőlünk minden ellenséget és adj nemzetünknek békét.
• Te adod meg, hogy a nép fiai egymást megértsék, egy legyen szívük, lelkük, távolítsd el népünktől a viszálykodást és adj népednek egyetértést.
• Add meg a szabad államban a vallás szabadságát, hogy híveid félelem nélkül tisztelhessenek Téged.

„Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.”

Karaba Lászlóné Balogh Terézia, Túróczki Andrásné Csikós Mária, Csontos Sándorné Pataki Terézia, Szilágyi Istvánné Laboda Terézia, ifj. Méhész András, Farkas János, Zöldi József, Rédei László