Szőlővesszők 2010. február

Jön a tavasz, a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Lk. 5, 1-11 A hivatásnak az útját Isten személyválogatás nélkül minden embernek felkínálja, hisz minden megkeresztelt ember keresztségi ígéreténél fogva köteles lemondani a bűnről és egészen, megalkuvás nélkül átadni magát Krisztusnak, hogy betölthesse hívatását, megmenthesse a lelkét, és behatolhasson Isten misztériumába, és ott tökéletesen megtalálhassa önmagát. Az emberhalász feladata bizonyos szinten és területen (pl. család, munkahely, baráti kör stb.) minden ember kötelessége. Ez által válik az ember szentté és teljesíti Isten akaratát.

Lk. 6, 17, 20-26 A reménynek is megvannak a próbakövei az életben: a szegénység, az éhezés, a sírás, az üldöztetés. Jézus szavai világosan a tudtunkra hozzák, hogy az élet ezen kemény megpróbáltatásai közepette is tudni kell remélni. Ezáltal lépünk a boldogság útjára. Tehát nem a szegénység, az éhezés, a sírás vagy üldöztetés vezet el bennünket a boldogságra, hanem az a magatartás, mellyel ezeket a szenvedéseket reménnyé tudtuk változtatni. Ez azt jelenti, hogy a keresztény embernek Krisztus nyomában járva örömmé kell változtatni mindazt, ami a világban terhes, sötét és nehéz.

Lk 4,1-13 A kísértések legyőzésének egyik legjobb fegyvere amit Jézus is ajánlott, a böjt. A hívő ember tudja, hogy a próbatételek minden ember életében jelen vannak. Ezek mindig Isten megengedésével történnek, hiszen az egész földi élet Isten hatalma és gondviselése alatt áll. Ő végtelen jóságában és szeretetében azért engedi meg a megpróbáltatásokat, hogy a jót szabadon választhassuk, a földi élet sötét útvesztőin mellette dönthessünk, vagyis a próbákon győzedelmesen jussunk át, és így életünk végén hozzá érkezzünk, ami számunkra az üdvösséget jelenti.

Lk 9, 28b-36 Az Isten időnként belenyúl az ember életébe. Megszólítja úgy, mint Ábrahámot. Aztán szövetséget köt vele. Feltárja előtte, hogy Ő hűséges Isten. Megígéri, hogy otthont ad neki, ha hallgat rá. Urunk szineváltozása ebbe az új otthonba enged bepillantást a Tábor hegyen három legkedvesebb apostolának, Péternek, Jakabnak és Jánosnak. Ennek az isteni gesztusnak a gyümölcse így csendül fel Péter ajkán: " Mester, jó nekünk itt lenni !" Akkor teljesedik be az ember élete igazán, amikor eljut a mennyei hazába, ott Isten szemébe nézve kiálthatja: " Mester, jó nekem itt lenni !"

A Balázs-áldás, melyet február 3.-án szolgáltat ki az Egyház, Szent Balázs püspök és vértanú segítségül hívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. Ebben az áldásban Isten oltalmát, és segítségét kérjük, hogy Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására óvjon meg minket a torokbajtól és minden más bajtól, miközben a kiszolgáltató két gyertya között áldó kezét tartja felénk.

Ezeket a szentelményeket és áldásokat nem szabad sem, lebecsülnünk sem pedig túlértékelnünk. Fontos, hogy mi magunk kérjük imáinkban a kegyelmet, amelyet az áldás közvetít, akár saját, akár a másik ember számára, hiszen sokan vannak (még közvetlen környezetünkben is), akiknek különösen szükségük van ezekre a kegyelmekre, akár most a torokáldás idejében is.

A húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt első napja. E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a meg-ünneplésére. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását.

Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Az Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel!

Mint már beszámoltunk róla, Pió atya szobrával gazdagodott templomunk. E szobor megvásárlásának lelkes szorgalmazója Szalainé Erzsike volt, melyről így számol be: 1999. szeptember 23-án nagy lelkesedéssel indultunk el hatan Hevesről Nyírcsászáriba. Jeles eseményre érkeztünk ebbe a kis faluba: a világon itt épült fel az első templom Pió atya tiszteletére, és ezen a napon volt a templom szentelése.

Nagy öröm és hála volt a szívünkben e szép ünnepnapon. Pió atya iránti szeretetünk és tiszteletünk jele, hogy a következő esztendőben a templombúcsúra már 20-an zarándokoltunk el. Hála Istennek azóta is az eltelt 10 évben minden esztendőben képviseltük egyházközségünket. Pió atya segítő közbenjárását érezzük naponta. Aki Őt tiszta szívvel kéri imáiban, biztos segítséget tapasztalhat.

Pió atya tisztelői szerették volna, hogy legyen a szentet ábrázoló szobor a templomunkban is. A hívek nagylelkű adományaiból ez valóra vált. Ezután is kérjük az Ő segítő közbenjárását egyházközségünkre, családjainkra, papjainkra, bízva abban, hogy azok a testvérek,akik nem ismerik még, hamarosan megszeretik és nekik is kedves szentjük lesz. Szeretettel köszönjük minden testvérünk nagylelkű adományát, amivel hozzájárultak a szobor megvásárlásához! A jó Isten legyen mindenki jutalmazója!

Januárban nagyon jól sikerült a református testvéreinkkel közösen megtartott imahét. Mindannyiunk lelki épülésére szolgálhatnak az ott elhangzott szentbeszédek. A szeretet vendégségben kellemes beszélgetések folytak felekezetre való tekintet nélkül. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult e szép esemény eredményes megrende-zéséhez!

Sikeresen elmúlt a 10. jubileumi kereszténybál. A rendezők mindenkinek köszönik a támogatását, amivel hozzájárult a bál sikeréhez. A résztvevőkért, támogatókért és a szervezőkért február 14-én este 6 órakor szentmisét mutatunk be a templomban.

Hirdetjük, hogy február 21-én lesz Kovács József atya halálának 10. évfordulója. Ebből az alkalomból megemlékezést tartunk ezen a napon, délután 5 órakor a temetőben. Az egyházközség képviselőtestületének tagjai,- és természetesen mindenki aki jelenlétével is meg akarja tisztelni az atya emlékét-, koszorút helyeznek el a sírján. Közreműködik a felnőtt kórus.

Élt egyszer - valamikor régen, a középkorban - egy szerzetes, aki sokat szenvedett életében. Ő legalább is úgy gondolta, hogy elviselhetetlenül nehéz keresztet kell hordoznia. Így imádkozott esténként: Istenem, könnyíts terhemen, könnyíts szenvedésemen! Nem kérem, hogy kivételezz velem, csak azt, hogy könnyebb, elviselhetőbb keresztet kelljen hordoznom. Egyik éjszaka aztán azt álmodta, hogy az Úr Jézus belépett a szobájába, s elvezette egy nagy terembe, ahol különböző méretű keresztek voltak:

Tedd le a saját kereszted az ajtó mellé, és válassz egy másikat, amelyről azt gondolod, hogy könnyebben hordozod - mondta neki az Úr. A szerzetes letette saját keresztjét, és el kezdett a válogatni a többi közt. Mindegyiket a vállára vette, majd lépett vele néhányat. Próbálgatta, viselhetőbb-e mint az eddigi. De egyik sem tetszett neki, mert vagy nehezebb volt, mint az övé, vagy törte a vállát, vagy valami más kifogást talált ellene. Már-már úgy látszott, hogy nem lesz számára alkalmas kereszt. S akkor meglátott egyet az ajtó mellet, próbálgatta azt is, miközben csodálkozva megjegyezte: Hogyhogy eddig nem vettem észre? Pedig ez könnyebb, mint a többi, s jobb a fogása is. Ezt választom. Az Úr mosolyogva válaszolt:

Látod ez az a kereszt, amelyet eddig viseltél. A szerzetes ekkor felébredt. Megértette az álom tanítását.