A könyv elektronikus változata Mottó Sienai Szent Katalintól 1. Ajánlás (Reizer Pál püspök) 2. Ajánlás (Katona István püspök) I. Elôzetes megjegyzések Elôszó Bevezetés Mária üdvtörténeti hivatása A Mária-jelenések az evangelizáció szolgálatában a.) A bűn és szerzôje b.) Az evangelizáció álcázott akadályai c.) Nagy jel tűnt fel d.) Mária és az evangelizáció A magánkinyilatkoztatások a.) Érvek ellene és mellette a.1.) Bűn és bűnhôdés b.) Újabb jelenések, könnyezések, lelkinaplók c.) A látnokok, és a hitelesség kérdése II. Az egyházilag elismert Mária-jelenések A Csodás Érem La Salette Lourdes Fatima a.) A hat fatimai Mária-jelenés b.) Fatimai titkok és ígéretek Siracusa III. Az Isteni Irgalmasság Új fény az Egyház egén A bűn elhatalmasodása Az Atya és tékozló fia Az irgalmasság etimológiája Az irgalmasság a Szentírásban Az Isteni Irgalmasság II. János Pál tanításában Az Isteni Irgalmasság üzenete Szent Faustyna Kowalska nôvér által a.) Fausztina nôvér bemutatása b.) A Napló és története c.) Az Isteni Irgalmasság üzenete d.) Lelkipásztori lehetôségek; ígéretek d.1.) Az Irgalmas Jézus képe d.2.) Az Irgalmasság ünnepe d.3.) Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére d.4.) Az Irgalmasság órája d.5.) Az Irgalmasság tiszteletének terjesztése IV. Megfontolások Evangelizációs feladat Az engesztelés Evangelizációs közösségek V. Új üzenetek -- nyitott kérdések Megjegyzések az új üzenetekhez A Szeretetláng Rosa Maria Mystica Garabandal Mária Papi Mozgalma Medjugorje Érdekességek, kérdôjelek, jövô a.) A Hajnal Szép Csillaga b.) Bosco Szent János látomása Bibliográfia (Válogatás) Imádságok ======================================================================== A könyv elektronikus változata Ez a program az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 2000-ban jelent meg az egri Kisboldogasszony Plébánia kiadásában az ISBN 963 00 1442 4 azonosítószámmal. Az elektronikus változat a könyv összeállítója és szerkesztôje, Antalóczi Lajos pp. prelátus, plébános, érseki könyvtárigazgatója engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a könyv kiadójáé. Mivel az operációs rendszer nem képes bizonyos idegen betűket megjeleníteni, azokat a legközelebbi latin betűre írtuk át. A könyv apróbetűs ,,megjegyzéseit'' a program bekeretezve közli. A nyomtatott könyv a szerzônél, Antalóczi Lajosnál kapható: H-3300 Eger, Széchenyi út 51. tel/fax: (36) 310.716; 325.211 antalocziűhotmail.com (Ezen a címen Fausztina Naplója is beszerezhetô.) ======================================================================== Mottó Sienai Szent Katalintól ,,Az Ige tiszteletéért megadta az én jóságom Máriának, hogy bárki -- igaz vagy bűnös -- ha kellô tisztelettel van iránta, nem lesz a pokolbéli ördög áldozata. Mária olyan, mint egy csalétek, melyet az én jóságom azért helyezett le, hogy általa megfogja az emberi teremtményt.'' (Dialógus, 139. fejezet) ======================================================================== 1. Ajánlás Szívesen ajánlom a Paptestvéreknek és a Híveknek is Antalóczi Lajos Jelenések, üzenetek és a jövô című könyvének újabb kiadását. Egyrészt azért, mert világossá és közérthetôvé teszi, hogy miként kell vélekednie egy katolikus hívônek az Egyház által elismert jelenésekrôl, és azokról, amelyeknek természetfeletti voltáról Egyházunk még nem nyilatkozott. De sokkal inkább ajánlom azért, mert az új évezred küszöbén nagyon fontos az Egyház életében a Mária-jelenések által küldött égi üzenet, amely teljesen megegyezik a Szentírás tanításával: ,,Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében'' (Mk 1,15). Isten, mint szeretô Atya nem nézheti a bűn elhatalmasodását, az embernek vesztébe rohanását. Ezért küldi az utóbbi százhetven évben újra és újra Fiának Édesanyját, Máriát a világba, világossá téve, hogy ,,ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan'' (Lk 13,3). Hát lehet egy édesanyára nem hallgatni, lehet egy édesanya intô szavát nem komolyan venni...? ,,Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! Jézus és Mária Szentséges Szíve általatok akarják irgalmasságuk tervét megvalósítani. Ajánljatok fel a Magasságbelinek állandóan imát és áldozatot... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen'' -- halljuk a fatimai figyelmeztetést. ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük'' -- mondotta a Szűzanya a három pásztorgyermeknek fatimai jelenése alkalmával. Tulajdonképpen minden Mária-jelenésnek ez a lényege, isteni üzenete: imádság, engesztelés, megtérés, visszatérés az ,,atyai házba''. S nekünk, lelkipásztoroknak örülnünk kell, hogy sokmillió zarándok imádkozik, engesztel, megtér a búcsújáró helyeken, s így remélhetjük, hogy Európa újraevangelizálása jó úton halad, Isten szándéka szerint folyamatban van. Segítse ez a kiadvány minél több lelkipásztor, hívô, keresztény család, az egész magyar nemzet megújulását, lelki megtisztulását, hitbéli gyarapodását. Adja Isten, hogy minél többen legyünk papok és hívek, akik többet imádkoznak, engesztelnek, megtérnek a Szűzanya kérése szerint. Legyen minél elôbb egymillió imádkozó magyar, hogy ne kelljen félnünk a jövôtôl (Mindszenty). Ily módon biztosan jobb lesz a világ, szebb és emberibb az élet az új évezredben. Szatmárnémeti, 2000. február 28. + Reizer Pál szatmári megyéspüspök ======================================================================== 2. Ajánlás A magánkinyilatkoztatások, az utóbbi csaknem kettôszáz évben egyre gyakrabban és egyre szélesebb körben gyakorolnak hatást a hívô emberekre és az evangelizációs munkára. Kétségtelen, hogy az Isten bármely korban megszólíthatja az embert. Az Egyház által elfogadott magánkinyilatkoztatások is ezt tanúsítják. Ezen események üzenetei pedig igen komoly evangelizációs jelentôséggel rendelkeznek. Elég csak szemmel kísérni a kegyhelyekre zarándoklók tízmillióit, s azokat a gyümölcsöket, amelyek kapcsolatba hozhatók valamelyik magánkinyilatkoztatással. A mai kor embere lépten-nyomon találkozik rendkívüli történetekrôl szóló híradással. Ezek a kiadások, brosúrák, beszámolók tömegével árasztják el a világot. A téma már-már kezelhetetlenül felduzzadt irodalma azonban óvatosságra int. Sajnos igen sok azon kiadványok száma, amelyeknek tartalma hízelgô, de mégis rendkívül káros, mert a mondanivaló nem az Istentôl származik, hanem színjátszás, megtévesztés vagy démoni erôkkel való praktika dokumentációja. S ez az irodalom ráadásul keresett is, mert jól beleillik a szenzációhajhász felfogásba. Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. Ezért ajánlom szívesen Antalóczi Lajos Jelenések, üzenetek és a jövô című kiadványát az Olvasók figyelmébe. A szerzô arra vállalkozott, hogy eligazítást adjon azokról a magánkinyilatkoztatásokról, amelyek külföldön és Magyarországon is közismertté váltak. A szerzô elôvigyázatosan, de mégis merészen kezeli a témát. Ügyel arra, hogy az Egyház által pozitívan megítélt események jól elkülönüljenek azoktól a történésektôl, amelyek bár problémásak, de mégis komoly táborral rendelkeznek. A kiadvány tárgyilagos összefoglalót, szintézist kíván adni az 1830. utáni jelentôsebb magánkinyilatkoztatásokról. A szerzô jól oldja meg ezt a feladatot, sôt azt is el kell mondani, hogy ez a vállalkozás új Magyarországon és figyelemre méltó a kezdeményezés. Szívesen ajánlom tanulmányozásra Paptestvéreknek és Híveknek azért is, mert építi a lelket, tájékoztat, és segít eloszlatni a kérdéssel kapcsolatban bármilyen elfogultságot. Eger, 2000. március 15-én + dr. Katona István egri s. püspök ======================================================================== Elôszó ,,...akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten nem is atyja.'' (Grignion Szent Lajos-Mária) A Jelenések, üzenetek és a jövô c. kiadványunk hosszú utat járt be. Azokat a Mária-jelenéseket mutattuk be, amelyek az egész világot megszólítják, a globalizáció révén hatalmas publicitással rendelkeznek, s evangelizációs jelentôségük igen komoly. Szándékunkban volt lezárni a jelenések további tárgyalását. A téma és a könyv iránti érdeklôdés azonban változatlan maradt, az egyes kiadások elfogytak, s ezért szükségessé vált a Jelenéseket újra sajtó alá rendezni. Tekintettel a jelenések idôszerűségére, az üzenetek iránti fogékonyságra, a vonatkozó irodalom gazdagodására, arra kényszerültünk, hogy kiadásonként bôvítsük a könyv tartalmát, és így adjuk Olvasóink kezébe a Jelenéseket. Ez történt most is, a hetedik kiadás alkalmával, sôt kiadványunkat teljesen átszerkesztettük. A lényeges mondanivaló természetesen nem változott, de az újabb fejlemények közreadásával ez alkalommal is teljesebbé kívántuk tenni munkánkat. Az Isteni Irgalmasságról szóló fejezettel gazdagítottuk mondanivalónkat. Ennek értelmében az alcímet (A Mária-jelenések és üzenetek szintézise...) meg kellett változtatnunk. Az Isteni Irgalmasság üzenete ugyanis nem tartozik a Mária-jelenések körébe, mivel annak átadója Jézus Krisztus. Ennek értelmében az új alcím: A jelentôsebb magánkinyilatkoztatások és üzenetük szintézise... Az Isteni Irgalmasság tárgyalása nem kerülhetô meg, sôt elkülönítve és teljesen új fejezetet képez kiadványunkban. Ezzel is utalni kívánunk arra, hogy az Isteni Irgalmasság, az ,,utolsó esély'' (Napló 998) és a ,,végsô idôk jele'' (Napló 848) feltehetôen lezárja a Mária-korszak nagy ívű jelenéssorozatát és teljesen új korszakot nyit az üdvösség történetében. Evangelizációs jelentôsége kimondhatatlan. ,,Ez a nagy irgalom órája a világ számára.'' (Napló 1320) ,,Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas szívemre szorítani.'' (Napló 1588) A visszajelzések és egyéb jelek arra is utalnak, hogy a magánkinyilatkoztatások iránti érdeklôdés valós jelenség a hívek körében. Ezzel számolni kell, s megfelelô választ, tájékoztatást kell adni. A dolgok agyonhallgatása, tiltása, lejáratása nem csupán Isten tervének megvalósulását akadályozza, de segíti ebben a kérdésben a hamis dolgok szabad elburjánzását, ez pedig szektásodási folyamatot indíthat el. Az új evangelizáció eredményessége nagyban függ az üzenetek megvalósulásától, de különösen az Isteni Irgalmasság elfogadásától. Ma már bizonyosan állítható, hogy az üzenetek igen nagy evangelizációs lehetôséget adnak a kezünkbe, sôt idôszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a magánkinyilatkoztatások megkerülése a pasztorációs munka hátráltatását jelenti. Szolgálja tehát ez a rövid írás továbbra is Isten dicsôségét, a lelkek örök boldogságát; szolgálja az evangelizáció művét! Ezért íródott, s ezért bocsátjuk ismét útjára. Eger, 2000. március 25-én A szerzô ======================================================================== Bevezetés ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem...'' (Róm 5,20b) A magánkinyilatkoztatások fontos eseményei az üdvösség történetének és részei az evangelizációnak. Az egyes üzenetek súlyos tartalma, a történeti távlatban is megvalósuló jövendölések egyre világosabbá teszik: a magánkinyilatkoztatás Isten ajándéka, amely komoly lehetôség az Egyház evangelizációs munkájában. Évente több mint ötvenmillióan zarándokolnak el a világ kegyhelyeire, ezért a ,,háztetôkrôl'' kell hirdetni az üzeneteket, hogy a ,,föld végsô határáig'' megismerjék az emberek. Úgy tűnik, újra és újra beszélni kell errôl a témáról három megfontolásból is. 1.) A magánkinyilatkoztatások üzenetei természetfeletti forrásból fakadó lelkipásztori programként értelmezhetôk. A magánkinyilatkoztatás valamennyi epizódja ugyanis összefüggésbe hozható azzal a korral, amelyikben lejátszódik, vagy amelyikre utal. Egy-egy eseményt, üzenetet az adott történelmi viszonyok segítenek teljesebben megérteni. Nemegyszer utólagosan látjuk be, hogy a magánkinyilatkoztatások történései nagyon is idôszerűek, mert az adott kor aktuális problémáira, veszélyeire már elôzetesen figyelmeztetnek, vagy a meglévô lelki bajokban kívánnak segítséget nyújtani. 2.) A magánkinyilatkoztatás témájában kevesen vállalják a kockázatot. A magánkinyilatkoztatás kérdése ugyanis tekintélyféltés vagy kellô ismeretek hiánya miatt sokak által még mindig lekicsinyelt, mellôzött téma, s aki mégis vállalkozik tárgyalására, biztosan nem számíthat egységes támogatásra. Ugyanakkor gyakran találkozhatunk tájékozatlanságból fakadó ellenszenvvel is. A téma lekicsinylése és mellôzése, ellenszenvvel való kezelése súlyos lelkiismereti kérdést vet fel. Fontos belátni: a magánkinyilatkoztatásban Jézus és Mária újra és újra a bűnbánatra szólít fel, a megtérésre biztat, a bűn elhatalmasodásának veszélyeire figyelmeztet, s az Egyház evangelizációs munkáját kívánja hatékonyan támogatni. A különféle üzenetek, a csodák (beleértve a sokak számára látható könnyezéseket is), a látnokok súlyos szenvedései és beszámolóik a kárhozatról, határozottan sugallják: az emberiség üdvözítésének legsúlyosabb kérdéseirôl van szó. Istennek ezen megszólításait nem kicsinyelheti le, nem hagyhatja figyelmen kívül, nem kezelheti ellenszenvesen egyetlen jó szándékú ember sem. Végsô álláspont kialakítása minden esetben az Egyház feladata, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell. 3.) A magánkinyilatkoztatás kérdésében sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás, s igen elburjánzott a hamis irodalom. Többen Jézus Anyjától féltik Jézus dicsôségét, s az Egyház Anyjától az Egyház jövôjét. Szerénytelenül bár, de kiadványunk arra vállalkozik, hogy nyitottan, tárgyilagosan próbálja elkülöníteni az igaz, a problémás és a hamis dolgokat a magánkinyilatkoztatások ügyében, s ezzel egyrészt informáljon, másrészt tájékozódni segítsen. A magánkinyilatkoztatások között a Mária-jelenések meghatározó szerepet játszanak, sôt Mária-korszaknak nevezzük történelmünknek azt a szakaszát, amelyben a nagy Mária-jelenések lezajlottak. Megjegyzés: A ,,Mária-korszak'' kifejezés VI. Pál pápától származik. Ld. a Signum Magnum kezdetű pápai megnyilatkozás II/6. fejezetét. Amikor a fogalmazás megkönnyítése végett átvesszük ezt a szóhasználatot, minden esetben a történelemnek 1830, a Csodás Érem átadásának évét követô korszakát értjük alatta. A magánkinyilatkoztatás egyes eseményeit -- bár mindegyik saját történettel rendelkezik, s ezek önálló vizsgálata és leírása feltétlenül kívánatos -- egymással való összefüggésükben szabad értelmezni, mert kiegészítik, erôsítik egymást, együtt képeznek teljes egészet, szintézist alkotnak. Éppen úgy, mint a Szentírás esetében. A Biblia könyveit is csak a többi szentírási könyv ismeretében tudjuk teljesebben megérteni. Végül pedig ebben a szintézisben igyekszünk megérteni az Isteni Irgalmasság üzenetét, ezt az új, csodálatos ajándékot, s megpróbáljuk kifejteni, hogy ez az üzenet mintegy megkoronázza, teljessé teszi, talán le is zárja a Mária-korszak jelenés-sorozatát, mondanivalóját. Nem titkolt szándékunk: a kegyelem eszközei kívánunk lenni, amikor Olvasóinknak röviden bemutatjuk az egyes jelenések történetét, átadjuk az üzeneteket, s rámutatunk azok összefüggéseire és üdvtörténeti fontosságára. Vezérlô elvünk minden esetben az Egyház iránti engedelmesség, a teológiai tanításhoz való hűség és az objektív tájékoztatás. Ez utóbbi kijelentés pontosítja törekvésünket: azokat a jelenéseket tárgyaljuk elôször, amelyeknek hitelét az Egyház tekintélye megerôsítette, s amelyeknek irodalma és nemzetközi kihatása nyilvánvaló. Megjegyzés: Az Egyház 1830-tól kezdôdôen hét Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux. A szerény publicitás miatt azonban a pontmain-i, a beauraing-i és a banneux-i jelenések nem képezik tárgyalásunk témáját. A történelem máig legnagyobb jelentôségű Mária-jelenése 1531-ben volt a Mexikóváros közelében fekvô Guadalupéban, melynek köszönhetôen Közép- és Dél-Amerika keresztény hitre tért. A magyar nyelvű forrás címleírását ld. Bibliográfia c. fejezetben. Az egyházi vizsgálat elôtt álló, vagy az Egyház által nyitva hagyott új eseményekrôl külön fejezetben szólunk. Szükséges azonban nyomatékosan kijelenteni: nincs szándékunkban semmilyen egyházi döntést megelôzni vagy felülbírálni. A tárgyilagos informálást viszont fontosnak ítéljük, mert az új jelenésekrôl szóló irodalom is hatalmasra duzzadt. A fejezeteket címlappal különítettük el. Ez is arra utal, hogy mondanivalójuk más-más megítélés alá esik. Itt mondok köszönetet a fôtisztelendô atyáknak: Reizer Pál és dr. Katona István püspök uraknak, dr. Váradi József prelátus, püspöki helynök úrnak, dr. Medvegy János kanonok, esperes úrnak, akik vállalták a lektori munkát, és hasznos tanácsukkal hozzájárultak a dolgozat végsô megformálásához. Megköszönöm Pozsgay Lászlóné és Ligeti Gabriella hölgyeknek, valamint Cs. Varga István, Begyik Tibor, Gyimesi Alajos, dr. Molnár Gyula és Szabó Dénes uraknak is a szíves közreműködést. A szerzô ======================================================================== Mária üdvtörténeti hivatása ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ô ivadéka közé. Ô széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértôt, és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. Az elôbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végsô bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végsô gyôztese: Jézus Krisztus. Ô az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsôülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végsô megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2 Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítô terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör. A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelô kígyó fejét, egyértelműen az ôsevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítô szerepéhez kapcsolódik. Az ôskígyó elleni harc gyôztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét. Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlô (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élôk anyja, Mária is -- mivel Fia mindenkiért meghalt -- valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejébôl történik. A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítô tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük ôt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülônek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szeretô szívű anyjaképp tiszteli ôt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61). Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentôl beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért. A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sôt, ezen túlmenôen, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzôjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebbôl a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1 Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejébôl leleplezze a bűn szerzôjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. Megrendítô ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja. A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára ôrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa elôtt. Az anyai szív érzése, és nem a jog, vagy egy angyal eszközei indítják erre. A boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó idôkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Történelmünk utolsó századában a sátáni erôk minden tekintetben példátlan rombolást végeztek. Az idôk jeleibôl úgy tűnik, az Üdvözítô nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és gyôzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elô a világot. Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítôi tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról napra erôsödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ô szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplôtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár. ======================================================================== A Mária-jelenések az evangelizáció szolgálatában A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különösen érdekesek és gyakoriak az angyalok és a feltámadt Üdvözítô megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végigkísérik bizonyos természetfeletti jelek. Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária- jelenések. Hitünk írott forrása, a Szentírás, nem szól a Mária- jelenésekrôl, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint az elsô Mária-jelenésben Szent Jakab apostol részesült, aki a spanyolok hitetlenségén búslakodva a Szent Szűztôl ígéretet nyert, hogy az Ibériai-félsziget keresztény hitre tér. (Az eset külön érdekessége, hogy a jelenés idején a Szent Szűz még a földön élt.) A Mária-jelenések gyakorisága a századok során növekvô tendenciát mutat, s ez a növekedés az utóbbi évszázadban radikális. Következésképpen hatásuk is egyre szélesedô körben érzékelhetô. Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk, és üzenetüket meg akarjuk érteni, elôször a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s velük szemben gyôzedelmesnek ígért (Fatima) harcot hirdetnek. Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet és a hamis értékrend -- végsô soron a bűn -- sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzôje van, s ez az erô történelmi léptékű stratégia szerint munkálkodik az ember vesztén. ======================================================================== A bűn és szerzôje A Mária-jelenések az evangelizáció szolgálatában A Szentírás már az elsô lapokon számot ad a bűn megjelenésérôl és következményeirôl. A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, és az ember kapcsolatrendszerében, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. A teremtmények szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22). A Szentírás azt is bemutatja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegébôl fakadó hajlam (a bűnre hajló természet már ,,szerzett'' örökség), hanem a bűnnek szerzôje van. Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzôjének nevét különbözô formában. Jézus Krisztus igehirdetésébôl, s a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegetô tényezôrôl van szó. A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedésébôl azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejezôdik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ô is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten, ahogyan azt a harmadik kánonban imádkozzuk. A Szentírás tanítása szerint a sátán háromszor szenved vereséget. Elôször is letaszították az égbôl: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égbôl'' (Lk 10,18); majd Jézus legyôzte ôt: ,,Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse'' (1 Jn 3,8); és örökre bezárják majd, olvassuk Szent Júdásnál és a Jelenések könyvében (vö. Júd 6; Jel 20,10). A szentírási helyek nagyon világos tanítást adnak a bűn szerzôjérôl. Különösen híres Jn 8,44, amelyben azt írja a szent szerzô Jézus ajkára adva a szavakat, hogy a sátán ,,kezdettôl fogva gyilkos, ...nincs benne igazság ... hazug és a hazugság atyja''. A következô, amit a Szentírás figyelmünkbe ajánl: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sôt ez a félrevezetési mód igen hatékony. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö. Lk 4,1-13), sôt hamis csodákra képes (vö. 2 Tessz 2,9). Szent Péter apostol pedig így figyelmeztet: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erôsen álljatok neki ellen a hitben ...'' (1 Pét 5,8-9). Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek, már csak azért is, mert egyes magyar fordítások eltérô módon közlik. A helyes fordítás így szól: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). (Egyik-másik kiadásból hiányzik a ,,teret'' szó, s az idézetet megcsonkítva így fordítják: ,,ne engedjetek a sátánnak.'' Ez pedig egészen mást jelent.) A ,,ne adjatok teret a sátánnak'' kijelentés felszólít: ne adjatok működési lehetôséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. A Szentírás arra tanít, hogy erôsen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1 Pét 5,8), sôt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erô oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében, egész sorsának alakításában teret enged az erôszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja ôt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhetô a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén. A bűn szerzôjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: ,,Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdôdött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...'' (GS 37) A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhetô. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzôje, a megtévesztô szellem (vö. 1 Tim 4,1) ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és harcolnia ellene nap mint nap, akár önmagát is áldozatul adva (vö. Róm 12,1). A kísértés mibenlétét ismerjük, és tudjuk: állandó kísérôje az emberi életnek. Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése. A sátán az egység megbontásával kezdi munkáját. Elôször a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy családban vagy bármilyen más közösségben a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erô, a bűn szerzôje kezdi működését. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gôg, mert a sátán kezében a gôg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az elsô és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad'' (1 Pét 5,5b). A békétlenség -- mint említettük -- tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás már elhatalmasodott, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos. A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségrôl beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az ôt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedô tendenciát mutat. Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát, s az ember nem csupán kiszolgálja ôt, de szenved is tôle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi és az üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Don Gabrielle Amorth). Legáltalánosabb módszere: elfordít az Istentôl és távol tart tôle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20). Ha a bűn elhatalmasodik, annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén, a család, a közösség kereteibôl, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után'' (Jak 1,15). A bűn -- ha nem szállnak vele szembe --, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeibôl nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működô sátáni erô szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi. A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idô után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. Ezek, bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelôl, hogy a bűn mind súlyosabb büntetésérôl van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg'' (Jel 16,10). Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret'' (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illô ítéletet kellett elviselniük'' (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10). A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezôvé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz'' (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ô útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bôségben fogsz élni'' (Zsolt 127,1-2). A Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélô embert. ,,A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtônek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak'' (Bölcs 16,24). Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végsô célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán -- mint mondtuk -- népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12). Az itt elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzôjérôl, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a ,,sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzôjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat. ,,...az egyik legsürgetôbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' -- mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal pedig ,,manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre. ... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésrôl....'' (Don G. Amorth: Egy ördögűzô tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.) Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzôjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzôjének tevékenységét, sôt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztô szellem mesterkedésének, s elfelejtik: az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel -- bár harc árán -- száműzhetnénk sorsunk alakításából. Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalmasodik, s ennek következményeként alaposan állíthatjuk: elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye. Fontos volna a bűn szerzôjének tevékenységét érteni, mert ennek révén kivédhetnénk támadásait, s világosabbá válna elôttünk a történelem, s az egyes emberi sors alakulásának háttere. Ez a tudás pedig szabaddá teszi az embert. ,,Ha felfedezzük azt, hogy a világ ôrületében van valami pokoli rendszer, akkor megnyugtató világosságot jelenthet ez a felismerés... Valóban felszabadítja a lelket az, ha felfedezi a dolgok helytelenségének okát, még akkor is, ha ez az ok elég hátborzongató -- írja Randell Paine atya, a démonológia értôje. Érdekesen szól errôl a kérdésrôl a nagy angol író, G.K. Chesterton: ,,A keresztény embernek igenis hinnie kell a gonosz létezésében és küzdenie kell ellene, mert akkor minden más igazán örömteli és kellemes lesz... A rózsák kétszer olyan pirosak lesznek, hogyha hiszünk a gonosz lelkekben. S az ég kétszer olyan kék...'' Ha megismerjük a betegség okát, joggal örülhetünk a gyógyulásnak, mert fény derült az orvoslás módjára, s általa megmenthetjük az életünket. Ebben a helyzetében az ember még ha beteg is, pirosabbnak látja a rózsát és kékebbnek az eget... ======================================================================== Az evangelizáció álcázott akadályai A Mária-jelenések az evangelizáció szolgálatában Az evangelizációnak súlyos akadálya, hogy a sátán álcázza, és a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2 Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzôje, ha nem leplezik le, s nem futamítják meg, akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható -- látszólag ártatlan alakban -- könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban -- és az ember egyáltalán észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentôl. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegôdnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával és tudatában a sátáni akarat valósul meg. Ezt a problémát azok a teológusok is tetézik, akik tagadják a sátán létezését, s ezzel nem kis zavart keltenek. Híres Rudolf Bultmann mondása, miszerint ,,Senki sem használhatja az elektromos áramot vagy a rádiót, nem fordulhat az orvostudomány modern eredményeinek segítségéhez, ha közben hisz az Újszövetségben szereplô szellemek és csodák világában.'' (Újszövetség és mitológia. Queriniana 1969. 110. o.) Ezzel a már-már divatos felfogással szemben a pápák külön beszédben (VI. Pál pápa három, II. János Pál pápa tizenöt alkalommal) foglaltak állást. VI. Pál pápa egyik beszédében így fogalmaz: ,,Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezônek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet... A gonoszság nem pusztán a nyomort jelenti a földön, hanem igenis egy élô, lelki, romlott és megrontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztô... Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ô az, aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember egyensúlyát, ô az a kaján csábító, aki ismer minden utat, ami a bensônkbe vezet, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.'' (1972. nov. 15.) Különös nehézséget jelent az evangelizációs munkában az is, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetôs eszmék köpenyében jelenik meg, s emberi jogok címén, a felvilágosult ember nevében és érdekében kerül terjesztésre. (Ez is álcázás.) Az elmúlt kettôszáz év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus. Az eszmék pedig az élet minden területén kifejtik hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyôn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sôt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelô ismeretek s a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket. Keresztes Szt. János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót ajánl nekik'' Súlyos nehézség az értékrend átrendezôdése a pénz és az élvezetek javára. Ez régi probléma. Veszélyükre Jézus is figyelmeztet (Mt 19,22- 23). A piacgazdaság, a szabad verseny, a test kívánságának túlzott kiszolgálása lényegesen kiszélesítette az áldozatok körét. Ugyanakkor generációk nônek fel, akik nem, vagy alig ismerik a kinyilatkoztatást, s egyre-másra veszítik el hitüket, keresztényi és nemzeti identitásukat. Kellô ismeretek hiányában megfeledkeznek arról, hogy az Isten egyedül a názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22), és értésünkre adta: csak Jézus által lehet eljutni az Istenhez (vö. Jn 14,6), és ,,nincs üdvösség senki másban'' (ApCsel 4,12). Többen azt is feledik, hogy Jézus az egyetlen ,,közvetítô Isten és ember között'' (1 Tim 2,5), ô az, aki elmagyarázza nekünk az Istent (II. János Pál), s Jézus, aki ,,az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6), tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat'' (Lk 10,16). ,,A hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei)'', az apostolok az Egyház egészére bízták. Az Istenrôl szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, ,,megbízott továbbadója és értelmezôje'' tehát a Krisztus által alapított Egyház. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 85-87) Sokan megfeledkeznek ezen igazságokról, s gyarapszik azok száma, akik önjelölt tanítókra, ember-alapította vallások hirdetôire hallgatnak, mások pedig mágikus, ezoterikus, démonikus eszközöket használnak boldogulásukhoz. A szakemberek nagyon óvnak ezektôl, sôt még a szobadíszként ôrzött pogány istenségek képmásait, a mágiával foglalkozó irodalom forgatását, a sátánt dicsôítô zeneszámok (metal, kemény rock) hallgatását is károsnak tartják. Az emberek szélesedô körben fordulnak el az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak (vö. 2 Tim 4,4). A logikus következmény pedig: egyre nagyobb teret kap a sátáni tevékenység, s beérnek a bűn következményei, s lassan társadalmi, illetve világméretet öltenek. A negatív folyamat az utóbbi csaknem kétszáz évben felgyorsult a globalizáció fejlôdése révén. A jelenséggel szemben az Egyház az új evangelizáció jelentôségét hirdeti, és sürgeti a szeretet civilizációjának felépítését. Terjed az a vélemény is, miszerint az Egyház a hagyományos lelkipásztori módszerekkel nem képes megállítani a veszélyes hanyatlást. ======================================================================== Nagy jel tűnt fel A Mária-jelenések az evangelizáció szolgálatában Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekrôl, és vonatkozó irodalma is szemlátomást gyarapszik. ,,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona'' (Jel 12,1). Egy beszédes statisztika szerint (Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.) a világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az elsô ezer évben ebbôl mindössze 24 történt, a következô kilenc évszázadban 375, a huszadik században pedig 370.) Természetes tehát, hogy a témának rendkívül gazdag az irodalma, s az is érthetô, hogy ily sok eset kivizsgálása végképp nem lehetséges ennyi idô alatt. A Mária-jelenéseknek két csoportja van: az elsôhöz azok az események tartoznak, amelyek egyházi vizsgálata befejezôdött, és amelyeknek hitelességét az egyházi tekintély megerôsítette. A másik csoportot képezik a problémás, sok vitát kiváltó a jelenések, amelyek vizsgálata még nem történt meg, s velük kapcsolatban hivatalos nyilatkozat nem született, üzenetük mégis terjed. A Mária-jelenések elsôsorban jelek, mégpedig a mai idôk jelei (J. Ratzinger), amelyek az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk. A jelenések általában öt lényeges elemet tartalmaznak: 1.) A Mária-jelenések figyelmeztetnek az elhatalmasodott bűnre, s annak elhatalmasodott következményeire, s nemegyszer profetikusan láttatják az elhatalmasodó bűn társadalmi következményeit és annak végkimenetelét. 2.) A jelenések szembesítenek az elhatalmasodó bűn áldozatává vált lélek valós helyzetével, sorsának lehetséges végkimenetelével (halált von maga után. Jak 1,15). 3.) A jelenések jelzik az elhatalmasodott bűnnel szemben túláradó kegyelmet. ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halálthozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által'' (Róm 5,20). 4.) A jelenések jelzik Jézus velünk lakozását: ,,S én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20). 5.) A Mária-jelenések veszélyes helyzetünkbôl kiutat jelölnek meg, s ehhez eszközöket is ajánlanak. Az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsôbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelezô: ,,Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg'' (1 Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez'', a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítenek, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel s az elhatalmasodó bűn végkimenetelével. A Szent Szűz La Salette-ben elmondja, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy a hitet kiirtsa az emberek lelkébôl. (,,Akkor egy másik jel tűnt fel az égen: egy tűzvörös sárkány...'' Jel. 12,3.) Bár az elhatalmasodó bűn kilátásai félelmetesek -- ezt maga a Szentírás sem rejti véka alá -- nem rémiszteni, nem elbizonytalanítani, hanem segíteni akar. Amikor Mária büntetésrôl szól, mindig feltételesen fogalmaz, az elhatalmasodó bűn veszélyeire figyelmeztet, de ezt drámaian teszi, sôt nemegyszer könnyeivel argumentál. Aggódó szeretettel figyelmeztet bennünket a bűn veszélyeire, kiutat jelöl meg számunkra; bűnbánatot, megtérést sürget. Sürgeti a sátán igájában szenvedô embert a megtérésre, hogy elkerüljük a bűn evilági és természetfölötti következményeit. Különösen feltűnô, hogy Fatimában a Szűzanya, Szent Faustyna Kowalska esetében pedig maga az Isten úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak. Ennek is üzenet-jellege van. A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szt. Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, és az engesztelésben jelöli meg a célravezetô eszközt, s ehhez segítôket keres. Szavai és könnyei sürgetnek. Idézzük egyszer Medjugorjét is: ,,megtéréstôl függ a jövôtök''. A gondolat összecseng a zsoltáros szavaival: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenrôl, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket'' (Zsolt 49,22). Figyelemre méltó, hogy az üzenetekben mindig bűnbánatról, a bűnösök megtérésérôl, a bűnösök helyzetének javításáról, a bűnösök elkárhozásáról van szó. Azokról, akik már Istenéi voltak, akik megismerték, s hittek benne, de megfeledkeztek Istenrôl. A Szent Szűz azokról beszél, akik a bűn szerzôje révén elfordultak és távol maradnak Istentôl. A fentebb idézett 49. zsoltár is ôket figyelmezteti: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenrôl, szálljatok magatokba...'' A Szent Szűz fatimai szavai, de különösen az 1917. augusztus 19-i üzenet azok számára hív segítséget, akik megmaradnak bűneikben és a kárhozat felé sodródnak. ======================================================================== Mária és az evangelizáció A Mária-jelenések az evangelizáció szolgálatában ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezetô utat.'' (II. János Pál pápa: ,,Redemptoris Mater'' 47.) A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentôsek lehetnek. Mária hatása -- tanítja a pápa -- megmutatkozik többek között ,,az egyes kegyhelyek vonzó és kisugárzó erejében'' s ,,idetartoznak azok a helyek is, ahol üzenetet kaptunk'' (RM 28). A gyümölcsök között elsô helyen említhetjük a megtéréseket, a testi- lelki gyógyulásokat, s az üzenetekkel való apostolkodást. Igen fontos az üzenetek illô megválaszolása, az engesztelés egyéni és közösségi vállalása és megszervezése. ,,Szabad azt is mondanunk -- folytatja II. János Pál --, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyetek meg mindent, amit csak mond''' (RM 28). A Szent Szűz tehát evangelizál, és ezt várja el övéitôl. Üzenetei az evangelizáció szolgálatában állnak. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdetô. Az Egyház anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét, s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az Ô Szeplôtelen Szíve fog gyôzedelmeskedni. ,,A végén Szeplôtelen Szívem gyôzedelmeskedik'' -- halljuk a próféciát Fatimában. Mária széles körű segítséget nyújt gyermekeinek. Leleplezi a sátán alattomosan szervezô munkáját, felhívja figyelmünket a sátáni tevékenység következô lépéseire, figyelmeztet a lelki veszélyekre, kiutat és segítô eszközöket ajándékoz mindenkinek, akik hallgatnak rá. Kinek szólnak az üzenetek? Mária szavaiból egy világméretű ,,mozgósítás'', az Egyház egészére kiterjedô ,,toborzás'' szándéka olvasható ki. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a lourdes-i és fatimai üzenetekbôl ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei''. Mindenki címzett; s akikhez eljutnak az üzenetek, személyes meghívásnak vehetik a Boldogasszony szavait. ======================================================================== A magánkinyilatkoztatások A Mária-jelenések természetszerűen a magánkinyilatkoztatások körébe tartoznak, sôt, ezek az események képezik a magánkinyilatkoztatások túlnyomó többségét. A magánkinyilatkoztatás igazi, szóbeli kinyilatkoztatás, amit az egyes ember természetfölötti forrásból kap. ,,Ez a kinyilatkoztatás nem ró közvetlen hitkötelezettséget minden hívôre, és Isten ezt a kinyilatkoztatást nem bízza az Egyház tanítóhivatalára megôrzés és hirdetés céljából. Az ilyen misztikus magánkinyilatkoztatás -- amely az egyes ember vezetését és üdvözítését szolgálja -- nagyon is lehetséges; tiszteletben tartása pedig annak az egyes embernek éppenséggel hitbeli kötelezettsége lehet. ...hogy igazinak lehessen tekinteni -- összhangban kell lennie az egyházi kinyilatkoztatással. A magánkinyilatkoztatások csupán ahhoz adnak ösztönzést, hogy az Egyház a mindenkori helyzetnek megfelelôen tudjon az egyetlen és örökké állandó evangélium szerint cselekedni.'' (Rahner, K. -- Vorgrimler, H.: Teológiai Kisszótár. Bp. 1980. 458-459. p.) A magánkinyilatkoztatásokat ért támadások miatt itt szó szerint idézzük, amit már korábban elmondtunk a Mária-jelenések kapcsán: ,,Az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsôbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek... Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ‘depositum fideihez', a hitletéteményhez... szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel, az elhatalmasodó bűn végkimenetelével'', és kiutat jelölnek meg. Amikor nem csupán egyéni misztikus élményrôl van szó, hanem közösségi ügyrôl, vagyis a látnok(ok) felszólítást kap(nak) az égiektôl, hogy az egyes üzenettel lépjen(ek) a nyilvánosság elé, két dolog történik. Elindul egy láncreakció. Az emberek egyre szélesebb körben ismerik meg az üzeneteket, s ezáltal az üzenet számukra is személyes megszólításként értelmezhetô. Az emberek pedig vagy elfogadják azt, vagy nem. Ha a befogadók száma jelentôsen megnövekszik, a kérdés az Egyház elé kerül, akinek -- megfelelô rend szerint -- kötelessége azt megvizsgálni (Vö 1 Tessz 5,21), s álláspontját nyilvánosságra hozni. Az Egyház ezzel szolgálja egyrészt Isten művének megvalósulását, másrészt a hívek tájékozódását. Az elsô állomás mindig a területileg illetékes egyházmegyei hivatal. Amikor egy-egy ügyben hivatalos egyházi nyilatkozat születik, a látnok(ok) és a hívek kötelesek azt tudomásul venni, s annak szellemében cselekedni. Ha a látnok nem ezt teszi, alázatosság hiányáról és engedetlenségrôl tesz tanúságot, s ebben az esetben biztosan állítható, hogy nincs szó magánkinyilatkoztatásról. Amikor a hívek cselekszenek ellentétesen a hivatalos állásponttal, nem csupán a fegyelem ellen vétenek, hanem az egységet is megbontják, és a szektásodás felé sodródhatnak. Amennyiben nincsenek meggyôzô jelei egy ügynek, az egyházi vizsgálat legtöbbször elvi döntést eredményez, s az illetékes hatóság -- ha nem hoz tiltó határozatot -- bizonyos mozgásteret -- ha hallgatólagosan is --, de engedélyez az események további fejlôdésének. Ez a mozgástér pedig lehetôséget biztosít a józan cselekvésnek (a láncreakció terjedésének) az olyan esetekben is, amelyeknek vizsgálata során nem született végleges döntés. Ebben az esetben számítani lehet arra, hogy az Egyház által véglegesen le nem zárt magánkinyilatkoztatás sokak ellenérzését fogja fenntartani, s állandó kétség és vita forrása lesz, amíg a kérdés valamely irányban el nem dôl. Ha azonban az egyházi vizsgálat pozitív eredményt hozott valamely magánkinyilatkoztatás ügyében, a korábban említett láncreakció akár az egész világot behálózhatja, s az üzenetek sorra szólíthatják meg, s indíthatják cselekvésre az embereket. Ezekben az ügyekben vitának már nincs helye, sôt az kifejezetten káros. A magánkinyilatkoztatások hitele mellett nagyon komolyan esnek latba, sôt az egyházi vizsgálatot is sokban segíthetik a lelki gyümölcsök, a lelki eredmények. A magánkinyilatkoztatások (üzenetek) pozitív hatása, evangelizációs jelentôsége az Egyház életében vitathatatlan. Különösen a népi vallásosság formálásában játszanak nagy szerepet. Gondoljunk a Csodás Érem elterjedésére, vagy a klasszikus Mária-kegyhelyek (pl. Lourdes, Fatima) zarándoklataira, azok kegyelmi hatásaira. Isten népe pedig -- tartozzék bármelyik valláshoz is -- az üzenetekbôl a lényeget hallja meg: a megtérésre szóló felhívást. Mindezek után azt is állíthatjuk, hogy a magánkinyilatkoztatás természetfölötti forrásból fakadó lelkipásztori program. Az egyes epizódok ugyanis összefüggésbe hozhatók azzal a korral, amelyikben lejátszódnak. Egy-egy eseményt, üzenetet az adott történelmi viszonyok segítenek teljesebben megérteni. Nemegyszer utólag látjuk be, hogy a magánkinyilatkoztatás történései nem rapszodikusan következnek egymás után, hanem nagyon is idôszerűek, mert az adott kor aktuális problémáira, veszélyeire már elôzetesen figyelmeztetnek, vagy a meglévô bajokban kívánnak segítséget nyújtani. A magánkinyilatkoztatás adott epizódja tehát az adott történelmi korszak problémáival szemben lelkipásztori programként kezelhetô. Ha az üzenetek kellô idôben és széles körben fejthetnék ki hatásukat, segítségükkel orvosolni lehetne a jelzett korszak lelki, vallási problémáit, kezelni a veszélyeket. Sajnos errôl soha nem beszélhetünk, csupán részleges eredményeket könyvelhetünk el, mert tekintélyféltés, vagy kellô ismeretek hiánya miatt lekicsinyelve kezelt kérdésrôl van szó. Ezen tényezôk miatt a vizsgálat nemegyszer indokolatlanul elhúzódik, az üzenetek tartalma pedig legtöbbször megkésve kerül a hívô köztudatba, sôt, még utólag is sokan akadályozzák terjedését, s érthetô, ha elmarad az a lelki hatás, amiért adatott. Igaz, a hívek jelentôs része mindig elemi erôvel reagál a magánkinyilatkoztatások üzeneteire, s amit tehetnek, azt meg is teszik, de ez már csupán részeredmény. A magánkinyilatkoztatás tehát jel, célja pedig a figyelem felhívása valamilyen vallási természetű helyzetre, s egyben elômozdítja a vallásos életet. Valamennyi Mária-jelenés motivációja az emberiség üdvösségének sokrétű támogatása. Mint korábban említettük: tetteibôl, szavaiból mindannyiszor a kánai menyegzô jelenete idézôdik fel, amikor Mária Jézusra mutat, és kéri a szolgákat: ,,Tegyétek, amit mond'' (Jn 2,5). ======================================================================== Érvek ellene és mellette Magánkinyilatkoztatások A magánkinyilatkoztatások egyre erôteljesebben és sürgetôbben hallatják hangjukat és fejtik ki hatásukat. Természetesen az állásfoglalás sem marad el, bár a véleményalkotásban erôsen szerepet játszanak az érzelmi motívumok is. Sokan hittel és pozitívan válaszolnak a természetfölötti eseményekre szemben a tagadókkal, akik dogmatikus, biblikus vagy egyszerűen észérveket akarnak találni negatív álláspontjuk alátámasztására. Ebbôl is látható, hogy az Egyház Anyja jelenéseit és üzeneteit korántsem fogadjuk egységesen, sôt nemegyszer jó szándékú híveink lelkében is zavar és bizonytalanság támad eme probléma láttán. A Mária-jelenésekkel kapcsolatos érveket szabad, sôt szükséges ütköztetni. Vigyázni kell azonban álláspontunk megalapozottságára. Gyakran elôfordul, hogy az ellenvetés mögött nincs kellô tárgyi ismeret. Ilyen esetben viszont az elutasítás egyértelműen Isten művét akadályozhatja, a lelkekre nézve pedig romboló lehet. A következô néhány sorban megpróbáljuk összegyűjteni a legismertebb ellenérveket (részben utaltunk is már ezekre), s megválaszolásukra is törekszünk. 1.) A kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával véglegesen lezárult. Kiegészítés vagy újabb igazságok kinyilatkoztatása nem várható. Válasz: A nyilvános, mindenkit kötelezô kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával befejezôdött. Ezért igen fontos tudni, hogy a magánkinyilatkoztatás mondanivalójának mindig összhangban kell lennie a nyilvános kinyilatkoztatással és az egyházi hagyománnyal. Amint mondtuk, nem egészítheti azt ki, és nem közölhet új hitigazságokat. A magánkinyilatkoztatás soha nem lép fel új tanítás hirdetésével. Az üzenetek mondanivalóját egyetlen gondolatban foglalhatjuk össze: lelkipásztori programról van szó, amelyben biztatást, útmutatást és eszközöket kapunk keresztényi életünk megújítására, elmélyítésére, és hívást az elkötelezett lélekmentésre. 2.) A Szentírásban nem találunk konkrét utalásokat a Mária- jelenésekre, egyáltalán a magánkinyilatkoztatásokra és azok egyháztörténeti szerepére. Válasz: Valóban nem. A Szentírásban viszont nagyon sok mindenre nem kaptunk konkrét eligazítást. Arra pedig különösen nem, hogy egy- egy korban az Úristen kiket, és milyen eszközöket kíván felhasználni a lelki élet megújítására. Így pl. a szerzetesrendekre sem kaptunk szentírási kinyilatkoztatást, de megújító és léleképítô tevékenységük az egyháztörténelem során mégis nyilvánvaló és elismert. Ide kívánkozik a kérdés: vajon értjük-e igazán a Jelenések könyvének 12- tôl 16-ig terjedô fejezeteit? (Ezek a fejezetek Szent János harmadik és negyedik látomását mondják el az istenellenes hatalmakról és Isten haragjának hét csészéjérôl.) Újra emlékeztetünk, hogy az Isten művében -- s erre éppen a Szentírás a tanú -- igen sok jelenés játszik fontos szerepet. Sôt ezek a jelenések gyakran az Újszövetség magánkinyilatkoztatásaihoz hasonló tartalommal rendelkeznek. Nemegyszer az egyes embert, közösségeket (vö. Ter 18,1-19,29; Jel 2- 3), vagy az egész népet figyelmeztetik az Istenhez fűzôdô kapcsolat megromlására, s annak következményeire. Ha nem is olvashatunk a Szentírásban egészen egyértelmű útmutatást a magánkinyilatkoztatásokról, az Isten mégis kötelezôvé tette azok megvizsgálását és a jónak megtartását (vö. 1 Tessz 5,21). 3.) A Mária-jelenésekkel való foglalkozás akadálya az ökumenizmusnak. Válasz: Az ellenvetés visszautal a mariológia több évszázados protestáns kritikájára. A teológiai viták ebben a kérdésben nagyon távolról indultak, de örvendetes, hogy Mária személyével kapcsolatban a keresztény egyházak közeledni látszanak. Jelenések és üzenetek márpedig léteznek, s ennek tényét akkor is tudomásul kell venni, ha azok nem illenek valamilyen kritikai vagy egyéb koncepcióba. Éppen ezért a Mária-jelenések valódiságának körültekintô vizsgálatáról és az így kapott eredmény felhasználásáról nem lehet lemondani. Nem lehet kétséges, hogy az Egyház Anyja mind személyében, mind tevékenységében csak építô szerepet játszhat Fia, Jézus Krisztus Egyházának egységében. Álljon itt a dél-amerikai püspöki karok konferenciájának II. János Pál 1979-es pueblai látogatása alkalmával tett kijelentése: ,,A mai embert Mária személye kell, hogy közelebb segítse az Evangélium elfogadásához.'' Mária szavaiból ez a szándék olvasható ki. A kérdés ennyire kiélezett felvetése egyébként igen veszélyesnek tűnik. Egyszerűen azért, mert az Egyház darabokra szakadása nem Isten akarata szerint való. Az Ô szándéka az egy akol és egy pásztor. Ebbôl következik, hogy Jézus Anyjának szerepe az Egyház életében csak az egység építése és védelme lehet. Felvetôdik tehát a kérdés: akkor megvalósul-e az ökumenizmus, ha agyonhallgatjuk a Mária-jelenéseket? 4.) A Mária-üzenetekbôl azt sejthetjük, mintha Krisztus Evangéliuma és Egyháza elveszítette volna erejét, és támogatásra szorulna. Válasz: Krisztus ereje örök és töretlen, Egyháza is betölti üdvés világtörténeti szerepét. Az evangéliumi mag is mindig életképes. Ha mégis úgy tűnik, hogy nincs átfogó sikere az evangéliumnak, akkor a talajjal, a magvetôvel, vagy a befogadással van probléma. (A jelek szerint az evangéliumi mag egyre gyakrabban hullik el út mentén, bozótos, köves, vagy szikes talajba.) A lelkipásztorkodás és tanúságtevô keresztényi élet erôtlenségében kell a magyarázatot keresni. A Mária-jelenések üzenetei éppen a lelkiséget, a lelkületet akarják megújítani, hogy legyen ereje minden lelkipásztornak és hívônek a hiteles tanúságtételre, s a lelkek mentésére. 5.) Amíg az Egyház nem nyilatkozott, ne foglalkozzunk az újabb eseményekkel. Várjuk meg az egyházi döntést, ne elôzzük azt meg, és ne siettessük. Válasz: Az egyházi elismeréssel kapcsolatban fontos idézni P. dr. Slavko Barbaric atya véleményét: ,,Mindazok, akik a hivatalos egyházi elismerésre fektetik a hangsúlyt, biztosan nem tesznek az ügynek jó szolgálatot.'' Éppen a Szent Szűz az, aki több esetben is sürgetôen lép fel, sôt nemegyszer nehezményezi a lassúságot és a passzivitást. Ez mindenképpen utalás arra is, hogy az ügyben illetékes helyi egyházi szervek vagy személyek sokkal gyorsabban megejthetnének egy-egy vizsgálatot. (Mint pl. a Csodás Érem, Lourdes vagy Siracusa esetében történt.) Ez az ellenvetés végül is arra biztat, hogy ne siessük el a Szent Szűz által oly sokféleképpen sürgetett megtérésünket. Az Egyház és a világ egyszer már leckét kapott Fatimában (a részleteket ld. a vonatkozó fejezetben) arról, hogy hová vezet a halogatás. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy az üzenet elveszíti aktualitását, és hiábavalónak bizonyul a felhívás. 6.) Az üzenetek kiválasztott átadói soha nem egyházi méltóságok. Legtöbb esetben rendkívül egyszerű, semminek látszó eszközök. Nagyon óvatosnak kell lenni. Válasz: Az óvatosság mindenkor indokolt. Bárki lenne is azonban az üzenet átvevôje, a helyzet semmit nem változna. Úgy tűnik, az Isten nagy dolgairól mindig Dávidok gyôzték meg a Góliátokat (vö. 1 Kor 1,26- 28). 7.) Sok a hamis dolog. Alig lehet bennük eligazodni. Legjobb, ha nem veszünk tudomást róluk. Válasz: A magánkinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztô szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat, és az érdeklôdés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell. A magánkinyilatkoztatás tisztaságára pedig azzal ügyelhetünk, ha a hiteles tájékoztatással kiszűrjük a hamis dolgokat. 8.) A Szentírásra ügyeljünk. (,,Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak'' Lk 16,29.) Válasz: Az érvelés tetszetôs -- de a Szent Szűz is ugyanezt akarja. Azért jön közénk, azért figyelmeztet, azért könnyezik, mert éppen az a tragikus, hogy nem figyelünk Fiára, s ez kárhozatunkat jelentheti. Égi anyánk minden lehetôségét -- tehát a jelenéseket is -- felhasználja üdvösségünk érdekében. A Mária-jelenésekkel kapcsolatban J. Ratzinger bíboros a következôképpen nyilatkozott: ,,...nem akadályozhatjuk meg Istent, hogy napjainkban is szóljon, egyszerű embereken keresztül és rendkívüli jelek segítségével, amik leleplezik a rajtunk uralkodó racionalista és pozitivista kultúrák elégtelenségét. ...napjainkban az idôk jeleinek egyike, hogy sokasodnak a világban a ‘Mária-jelenésekrôl' szóló hírek.'' ======================================================================== Bűn és bűnhôdés Magánkinyilatkoztatások A Mária-jelenésekben, bizonyos jövendölésekben gyakran hallhatunk, olvashatunk isteni ítéletrôl, büntetésrôl, pusztulásról stb. A probléma fontossága miatt külön fejezetben tárgyaljuk az erre vonatkozó (9.) kérdést. A kinyilatkoztatás mélyreható tanítást ad a bűn veszélyességérôl. Amikor az ember teret enged a sátánnak, s magára szabadítja ahelyett, hogy ellenállna neki és megfutamítaná, a sátán szabadon teszi tönkre az ember evilági életét, természetes környezetét és örök sorsát. Ezek a bűn természetes következményei. Amikor pedig az Isten a bűn elhatalmasodásának végére pontot tesz, s bekövetkezik igazságos ítélete akár az egyén, akár a közösség életében, természetfölötti következményekrôl beszélhetünk. 9.) Sok Mária-üzenetben súlyos büntetésrôl, ítéletrôl, fenyegetésrôl olvashatunk. Hihetô ez? Válasz: Igen, mert az Isten irgalmas, s nem engedi, hogy a sátán jóvátehetetlen pusztítást végezzen az emberiség életében; s nem engedi azt sem, hogy Isten gyermekei a tömeges elkárhozás veszélyébe sodródjanak. Ha a hívó szó kevésnek bizonyul, az Isten az ember érdekében fájdalmas eszközöket is igénybe vesz, hogy visszatérítse bűnös útjáról. A Biblia szerint az Isten az elhatalmasodó bűnnek egy határán megálljt parancsol. Elôbb bűnbánatra és megtérésre szólít fel, s ha ez hiábavalónak tűnik, a legkeményebb ítéletet, akár a testi- lelki pusztulást is magára vonhatja az ember, sôt, örök boldogságát is elveszítheti. Az örök kárhozat, a ,,második halál'' (vö. Jel 20,14; 21,8) kinyilatkoztatása világosan erre utal. A büntetés a végsô eszköz az Isten kezében. Ha szóba kerül mint fenyegetés, netalán be is következik, akkor az az ember által elôidézett kényszerhelyzet logikus következménye, amit ,,ökörlánccal'' húzott magára (Iz 5,18). Az elvetés, a kárhozatra taszítás pedig a megátalkodott ember osztályrésze lehet, aki Isten törvényével szemben mintegy ,,új istenként'' végérvényesen ,,öntörvényűen'' rendezte be életét. A törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. A Szentírás és a magánkinyilatkoztatások üzenete sokszor hangsúlyozza: az Isten, aki ,,megbocsátó'', ,,irgalmas'', ,,könyörületes'', ,,hosszan tűrô'' és ,,végtelenül jó'' (Neh 9,17), s találékony szeretetében, a legvégsôkig elmegy, hogy a ,,szegény bűnöst'' megmentse a magára vont büntetéstôl. Arról azonban szó sem esik, hogy az Isten kiiktatná eszköztárából akár a legvégsô büntetést is, mert ezzel Ô maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Az emberiség üdvözítésének szándéka komolytalan volna, ha a bűn büntetésével nem kellene számolni. A Szentírásban több büntetô ítéletrôl olvasunk, ami sok ember pusztulását jelentette, de éppen ezek a történetek tanítanak arra is, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive). Ô nem leli örömét a pusztulásban, hanem jobb belátásra akarja bírni övéit. ,,Talán örömöm telik a bűnös halálában -- mondja az Úr, az Isten --, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?'' (Ez 18,23). A büntetés bekövetkezése Mária szavaiban is mindig feltételesen van megfogalmazva, tehát elkerülhetô vagy enyhíthetô megtérés esetén, s mondanivalója ebben is összecseng a Szentírás gondolataival: ,,Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek,...'' (Iz 30,18). ,,Az Úr... nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen'' (2 Pét 3,9), sôt utána is megy a bűnösnek, s eléje a megtérônek. Ld. pl. a ,,jó pásztor'' (10,11-15), ,,az elveszett bárány'', ,,az elveszett drachma'' vagy a ,,tékozló fiú'' (Lk 15,4-10) esetét. Jakab apostol szerint az elhatalmasodó bűn ,,halált von maga után'' (Jak 1,15). Az elhatalmasodó bűn természetes következménye az, amit az egyre nagyobb terephez jutó sátán művel az egyes ember, s az egész emberiség történetében. A sátáni rombolás tönkreteszi és pusztítja az embert, tönkreteszi és pusztítja az emberi munkát, tönkreteszi és pusztítja az ember körül a világot, végül pedig a megkötözöttség révén a kárhozat felé tuszkol mindenkit, akit csak tud. (Gyilkos az, és ordító oroszlán.) Ha pedig a pusztítás veszélyesen elhatalmasodik, az Isten tisztító ítéletére is sor kerülhet. Éppen úgy, ahogyan Noé és családja, vagy Lót és családja körül megtisztította Isten a világot. Ezt a kilátásba helyezett tisztító ítéletet nevezzük az elhatalmasodó bűn természetfölötti következményének. Az ítélet, a büntetés tehát -- ami lehet valamilyen kataklizma vagy politikai esemény -- a Szentírás szerint az elhatalmasodó bűn és a belôle fakadó életmód büntetése, s egyben tisztító esemény. Elkerülésére egyedül a megtérés (az öntisztulás) az egyetlen lehetôség. Éppen úgy, mint Ninive esetében. Ha Ninive megtér, megmenekül, de ha megmarad bűnében, elpusztul. (Vö. Jónás könyve.) Ez az, amire a Szent Szűz is tanít bennünket. Medjugorjében így fogalmazott: ,,A megtéréstôl függ a jövôtök.'' A Szent Szűz figyelmeztet a világ veszélyes lelkiállapotára, és a rendelkezésre álló idô rövidségére. A helyzet komolyságát növeli, hogy most nem egy próféta, hanem az Egyház Anyja közvetíti az üzeneteket, és nem egy város sorsáról, hanem az egész emberiség jövôjérôl van szó. Amennyiben nincs megtérés -- folytatja a Szent Szűz --, bizony a pusztulásra is sor kerülhet: Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet ugyanerre: ,,...a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította ôket, hogy ôrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem..., amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, intô például azok számára, akik a jövôben gonoszat tesznek'' (2 Pét 2,4-6). Ezek tehát ,,intô példák számunkra: az örök tűz lett a büntetésük'' -- írja Szent Júdás (Júd 5-7). Emlékeztetünk Jézus szavaira is, amikor a Siloéban ledôlt toronyról beszélt, amely tizennyolc ember halálát okozta: ,,Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.'' (Lk 13,4-5). Szentírási példák azonban arra is egyértelműen utalnak, hogy az ítélkezô Isten megmenti azokat, akik nem szolgáltak rá a büntetésre: ,,...mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illônek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre'' (Bölcs 12,15). Eszerint az Isten az igazakat nem bünteti. Az Isten az ô híveit, ha szenvedni fognak is a gonoszság műve miatt, kimenti a pusztulásból (miként a vízözön idején Noét és családját, vagy Szodomából Lótot és családját). A büntetô ítélet hallatán tehát soha nem szabad reménytelenségbe esni (amint azt pl. Nostradamus jövendölései sugallják), hanem választani kell az egyetlen kiutat: az ôszinte bűnbánatot és megtérést. Isten még a büntetésekben is irgalmát gyakorolja, apránként szabja azt ki, s alkalmat ad a megtérésre (vö. Bölcs 12,10). Mária valahányszor a büntetésrôl szól, ezen igazságokról beszél. A sorra kerülô üzeneteken kívül még számos hitelt érdemlô látnok (pl. Boldog Taigi Annamária) jövendöléseiben találkozhatunk a büntetéssel, ítélettel. (Ennek szövegét lásd a 202. oldalon.) Nem vehettük sorra a magánkinyilatkoztatások elleni kifogások egészét. Befejezésként álljon még itt néhány szempont, amelyet megfontolásra ajánlunk mindazoknak, akik egyoldalúan elutasítják a Mária-jelenéseket. 1.) A magánkinyilatkoztatások tôlünk és álláspontunktól függetlenül voltak és vannak, s mindig jótékony szerepet játszottak és játszanak a népi vallásosságban, sôt hatásuk az Egyház életében egyre fokozódik. 2.) A magánkinyilatkoztatások nem fejezôdtek be. Ezért nem csupán a lezárt (pl. Lourdes), de a nyitott (pl. Medjugorje), sôt a jövôben bekövetkezô ügyekkel is találkozhatunk, amiknek vizsgálata, s a belôlük fakadó jónak megtartása feltétlenül kötelezô. 3.) A magánkinyilatkoztatás kérdésének tárgyalását nem tiltja az Egyház. Ezért az Egyház tanításának figyelembevétele mellett a lelkiismeret és a józan ész útmutatására figyelve szabad róluk informálódni, velük kapcsolatban állást foglalni. ======================================================================== Újabb jelenések, könnyezések, lelkinaplók Magánkinyilatkoztatások A korábban idézett Mária-jelenések statisztikája arról tanúskodik, hogy az utóbbi évszázadban az események igen felgyorsultak, és a rendkívüli jelenségek megszaporodtak. Szólnunk kell a Szent Szűz két igen jelentôs, vizuálisan is széles körben megtapasztalható ajándékáról: a könnyezésekrôl és a látnokok lelkinaplójáról. Beszélhetnénk még az egyes helyeken elôforduló illat- és fényjelenségekrôl is, de ezek a múlékony események kevésbé értékelhetôk. (Az újabb jelenésekkel önálló fejezetben foglalkozunk.) Égi anyánk könnyezései részét képezik a magánkinyilatkoztatásnak, s akkor is nagyon beszédesek, ha azokat nem kíséri semmilyen mondanivaló. Sôt mi több, a néma anyai könnyek üzennek a legtöbbet. Nem tudjuk, hány Mária-kép vagy szobor hullatott véres vagy tiszta emberi könnyeket a Mária-korszak idején. Jellemzô, hogy a Rosa Maria Mystica szobrok és képek közül hatvanhárom könnyezett 1977 és 1989 között huszonkettô országban. Már ez az egyetlen adat is igen fájdalmas utalás az emberiség szomorú sorsára. Bűneink miatt hullanak ezek a könnyek. Azért sír Jézus anyja, mert -- s errôl Fatimában világosan beszélt -- sokan kárhoznak el, s ez a helyzet súlyosbodott. Újra és újra felszólít bennünket, csodákat művel, könnyen alkalmazható eszközöket ad, s alig történik valami változás. A mulasztás egy idô után végzetes és jóvátehetetlen következményekkel járhat. A Mária-jelenések nagyon fontos és új adományai, dokumentumai a lelkinaplók. Ezekben a beszámolókban a látnokok (nevezzük így ôket egységesen) leírják az Úr Jézussal, vagy az ô édesanyjával folytatott beszélgetésüket. A lelkinaplók szerzôi közül egyesek vizuális jelenésben is részesülnek, de többen vannak, akik csupán lelki beszélgetést (értelmi látomás) folytatnak égiekkel anélkül, hogy valaha is lenne vizuális élményük. Ennek ellenére mindig tudják, ki az, aki hozzájuk beszél, s ,,látják'', azt is, ha mosolyog, vagy szomorú stb. Az utóbbi csaknem száz évben sok lelkinapló született ilyen élménybôl, s legtöbb világhírnévre tett szert. A régi századokból megemlítjük Sienai Szent Katalin Dialógus című írását. Nagyszerűsége miatt ugyancsak felhívjuk a figyelmet Lucie Christine írására és Bossis Gabriella Ô meg én című kétkötetes lelkinaplójára, valamint Szent Faustyna Kowalska Naplójára. Bár ezek nem tartoznak szorosan a Mária-üzenetekhez, ismeretük azonban meghatározó élmény lehet, és az általános lelki műveltséghez is hozzátartoznak. A következôkben a Szeretetláng, Natália nôvér és a Mária Papi Mozgalom Naplóját mutatjuk be, s részletesen beszélünk az Isteni Irgalmasság üzenetérôl, Szent Faustyna Kowalska Naplójáról. A nevezett naplók a lelki irodalom lenyűgözô gyöngyszemei. Valamennyi szívet- lelket gyönyörködtetô és gyógyító (!) olvasmány, Istenhez emelô, és életre szóló élmény. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a lelkinaplók lapjain a szeretet szólal meg. Az Isten szeretete szól olvasóihoz. Fontos megfigyelni, hogy a nevezett írásművek az Isten akarata szerinti mindennapi életet képezik le. A szeretetre való nevelés szándéka sugárzik valamennyinek betűjébôl. Akinek értô szíve van, s megtanul a sorok között is olvasni, egyik-másik lelkinaplót élete végéig naponta forgatni fogja. ======================================================================== A látnokok, és a hitelesség kérdése Magánkinyilatkoztatások Az Egyház bölcsen jár el, amikor a rendkívüli eseményeket nagyon alapos vizsgálatnak veti alá. Ezáltal védi az ügy tisztaságát és tekintélyét. Megóv a hiszékenységtôl, a túlzásoktól és a visszaélésektôl. Mi sem természetesebb, hogy a látnokok személye, az általuk közölt üzenetek tartalma és gyümölcseik egyaránt tüzetes vizsgálaton esnek át. A kivizsgálás többek között ezért is lassú. A látnokok esetében szó szerint megvalósul a szentírási igazság: ,,...Isten azt választotta ki, ami világ szerint oktalan..., azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge..., s ami a világ elôtt közönséges és megvetett..., a semminek látszókat...'' (1 Kor 1,26-28). Növendék apácák, egyszerű felnôttek és nagyrészt gyermekek. Ôk a Szent Szűz üzenetvivôi. Semminek látszók. Nem tanultak, védtelenek, kiszolgáltatottak, sebezhetôk, de ugyanakkor természetesek és ôszinték. Egy dologban mégis valamennyien megegyeznek: minden megaláztatás, megfélemlítés és keresztkérdés ellenére sem hátrálnak meg. Ha olykor bizonytalankodnak is, a látnokok hisznek az Úrnônek, és számítanak arra, hogy az Egyház Anyja igazolja ôket. Tatjana Goricseva a medjugorjei látnokokkal kapcsolatosan klasszikus igazságot fogalmazott meg az Echo von Medjugorje című lapnak: ,,A katolikus Egyházban a csodákat megszokott módon tudományos vizsgálatnak vetik alá, s azután hirdetik ki valódiságukat. Én azonban ezeknek a gyermeklátnokoknak, s egyáltalán a gyermekeknek jobban hiszek, mint a tudománynak...'' 26(1989)8. 01. 2. p.) A látnokokat mindig az Isten igazolja a jelenés helyén történô csodák által. Míg ez be nem következik, a sátán elszántan birkózik az eseményekkel, törekszik a látnokok megfélemlítésére, igyekszik hitelüket rontani, életüket valóságos kálváriává tenni, s mindent felhasznál -- egyháziakat és világiakat egyaránt -- Isten tervének meghiúsítására. Az egyházi vizsgálat éppen ezért körültekintô. Kiterjed a látnokok személyére, a csodákra, a gyümölcsökre, s amikor az Egyház nyilatkozik egy-egy ügyben, ,,az egyházi döntés soha nem a jelenés megtörténtét mondja ki, hanem annak elfogadhatóságát, mivel nem mond ellene a kinyilatkoztatásnak... A természetfeletti okosság ellen vétkezhet, aki nem hiszi.'' (Elôd I. Dogmatika. Bp. 1983. 650. o.) Amíg egy-egy jelenés vizsgálata befejezôdik, a látnokok kemény megpróbáltatáson esnek át. Mindig akadnak vállalkozók, akik hangoztatott jó szándéktól vezérelve még az egyházi vizsgálat elôtt negatív értelemben ,,eldöntik'' a kérdést. A látnokok élete ezért valóságos keresztút. Nemegyszer a vádak egész özönével árasztják el ôket az emberek, s ezáltal testi-lelki szenvedést okoznak a látnokoknak, Isten ügyét pedig hátráltatják. ======================================================================== A Csodás Érem Egyházilag elismert Mária-jelenések A Mária-jelenések történetében az utolsó csaknem két évszázad különösen jelentôs. Véleményünk szerint 1830 -- a Csodás Érem átadásának éve -- nyitánya az üdvtörténet egy rendkívül fontos korszakának, amit valóban joggal nevezhetünk Mária-korszaknak. Az európai forradalmak történetében Franciaországnak szomorú dicsôség jutott. A francia föld forradalmai ugyanis a 18--19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében kitűntek. Csodálatos, hogy a nagy hagyománnyal rendelkezô francia Egyház virágai minden pusztítás ellenére is gazdagon pompáztak tovább a 19. század folyamán. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János, ebben a században került sor a Csodás Érem, La Salette és Lourdes jelenéseire, ebben a században élt Lisieux-i Kis Szent Teréz stb. 1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal az újabb forradalom kitörése elôtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalin, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal késôbb, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodás Érem tervét, s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztôje a Csodás Éremnek. Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született Fain-les- Moutiers nevű faluban. Szüleinek kilencedik gyermeke volt. 1815. október 9-én meghalt a család szíve, az édesanya, 11 árvát hagyva maga után. A kis Katalin a Szent Szűzben talált édesanyára. Katalin 1830 elején követte nôvérét, Lujzát a Szeretet Leányai Társulatba. Jelöltidejét Châtillon-sur-Seine-ben kezdte, de április 21- én már Párizsban készült tovább Isten ügyének szolgálatára. 1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska költötte fel álmából. ,,Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!'' -- szólt hozzá. Katalin a döbbenettôl szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett. A jelenés két órán át tartott. A Szent Szűz elmondta a reá váró tennivalókat: ,,Gyermekem, Isten egy feladatot bíz reád. Sokat kell majd szenvedned, de szívesen kiállod, ha meggondolod, hogy ez az ô dicsôségére szolgál. Fölismered, ami Istentôl jön, s nem lesz nyugtod, míg lelki vezetôddel nem közölted. Sok ellentmondásban lesz részed, de ne félj, mert a kegyelem veled lesz...'' A Szűzanya sok mindenrôl beszélt Katalinnak, de a Csodás Éremrôl ekkor még nem esett szó. Mária jelezte a hamarosan kitörô forradalom pusztítását, de megígérte, hogy Szent Vince társulatát meg fogja ôrizni. Katalin hallgatott élményeirôl. Egyedül gyóntatójával osztotta meg titkát. A látnok -- külön parancsra -- csak 1841. augusztusában írta le a vele megtörtént eseményeket. 1830. november 27-én világossá vált Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor a Szent Szűz újabb látomásban mutatta meg a nôvérnek a Csodás Érem tervét. Mária egy félig látszó földgömbön állt, s két kezében egy kisebb gömböt tartott, majd így szólt: ,,Íme ez a gömb, melyet itt látsz, az egész világot jelenti... s minden embert külön-külön.'' A Szűzanya ujjain gyűrűk, s azokban drágakövek voltak, amelyekbôl több fénysugár áradt. ,,Ezek a sugarak a kegyelmek jelei, melyeket Mária az emberek számára kiesdekel.'' -- hallja Katalin. A Szent Szűz jobb kezétôl kezdôdôen arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött, és bal kezénél végzôdött. Az írás így szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'' A jelenés asszonya kérte Katalint: ,,E minta szerint egy érmet kell veretni, és azok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.'' Ezt követôen megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tôr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte. Néhány héttel késôbb, decemberben a jelenés és a rá vonatkozó felszólítás megismétlôdött. Utolsó látomásában a Szűzanya tudtára adta Katalinnak: ,,Leányom, most már nem jövök többé, csak imáidban hallod szavamat.'' Ezzel pedig kezdetét vette a Csodás Érem világméretű hódítása. Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz. A Csodás Érem elsô oldalán a Szent Szüzet látjuk, akinek kitárt kezeibôl a kegyelem fénye sugárzik, a másik oldalon pedig elôször jelenik meg Jézus Szentséges és Mária Szeplôtelen Szívének együttes ábrázolása, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a két szív közös lélekmentô munkájára. A Csodás Érem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignion Szent Lajos-Mária jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának társmegváltói és kegyelemközvetítôi szerepével kapcsolatban. Errôl azonban csak az Egyház tanításának szellemében szabad beszélnünk. ,,...úgy kell érteni, hogy semmit se vonjanak le Krisztusnak, az egyetlen közvetítônek méltóságából és hatóerejébôl, és ahhoz semmit se adjanak hozzá'' (LG 62). Úgy tűnik, az 1830-ban kezdôdô Mária-korszakra utal Grignion Szent Lajos-Máriának egy másik jövendölése is: ,,Szűz Máriának az utolsó idôkben mindinkább elôtérbe kell lépnie irgalmassággal, erôvel és kegyelemmel.'' (Grignion: A tökéletes Mária-tisztelet, 1944. 50/f.) Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetôséget látott a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s ezen megfontolásból a júniusban forgalomba került érméket elsôként maga a fôpásztor adta tovább híveinek. De Quélen érsek megbízásából Guillou atya 1834-ben megjelentette az elsô hivatalos közleményt az éremrôl. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le. Párizs érseke idôközben megindította a hivatalos vizsgálatot, s 1836. febr. 16-tól július 13- ig tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, a Csodás Éremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal, majd a bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket, és igaznak a Csodás Érem történetét. A vizsgálati jegyzôkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdekelt és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, ... csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett csodás érem egyes-egyedül Istentôl eredhet.'' Katalin gyóntatója az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásokról, megtérésekrôl és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midôn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra- vagy jobbravezetése forgott szóban.'' A feltűnô megtérések, csodák és a mérhetetlen kegyelem áldásai hetek alatt közismertté tették a Csodás Érmet, s maga a nép nevezte el az érmet csodásnak. Az érem 1836 és 1839 között Franciaországon kívül elterjedt Lengyelországban, Kínában, Oroszországban, Észak-Amerikában és Abesszíniában mintegy tízmillió példányban. XVI. Gergely pápa is tisztelte, és állandóan szem elôtt tartotta. De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplôtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig kieszközölte a Szentszéktôl, hogy a Loretói litániába foglalják bele a következô könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk.'' A lánglelkű érsek a Notre-Dame templomban külön trónust emelt a Csodás Érem bronzba öntött másának. Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodás Érem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodás Éremnek terjesztése. Labouré Szent Katalin alázatosságára jellemzô, hogy élményeirôl élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és rendi elöljárójával. A szent látnok 1876. december 31-én hunyt el. A Csodás Érem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. Az érem által a Boldogasszony nem csupán a világ figyelmét hívta fel lélekmentô tevékenységére, de valamilyen kezdôdô súlyos veszélyhelyzetre is figyelmeztetett. (Erre a jelenésben látott földgömb, és az érem felirata utal egyértelműen: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!) A Csodás Érem elfogadása, hittel való viselése, a vonatkozó röpima imádkozása, az éremmel kapcsolatos rendkívüli események megismerése egyrészt igen széles körben rátereli az emberek figyelmét a Boldogságos Szűz lélekmentô tevékenységére, másrészt sok kegyelem forrását jelenti azok számára, akik kitartó ragaszkodásról tesznek tanúságot. A szent életű Katalin 1876. december 31-én halt meg Párizsban. Hetven évet élt. 1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó ôrzi a párizsi Csodás Érem Kápolnában. A Csodás Érem viselése (lehetôleg nyakban hordozva) és a fohász imádkozása ma is kegyelmek forrása. Beszerzése tehát ajánlatos. Megjegyzés: A látnokok közül Labouré Katalint, Soubirous Bernadettet (Lourdes), Faustyna Kowalska nôvért avatták szentté. 2000 májusában boldoggá avatják a két, korán elhuny fatimai látnokot, Ferencet és Jácintát. Az elhunyt látnokok közül Szt. Katalin, Szt. Bernadett, és a ragályos betegségben elhunyt Jácinta teste maradt épen. Figyelemre méltó, hogy a Csodás Érem felirata már 1830-ban ,,bűn nélkül fogantatottnak'' nevezi a Szent Szüzet, jóllehet a szeplôtelen fogantatás dogmáját csak 24 évvel késôbb, 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa. ======================================================================== La Salette Egyházilag elismert Mária-jelenések A folytatás La Salette. 1846-ban ebben a kis francia falucskában a Szent Szűz két nagyon súlyos, és a hit elveszítése szempontjából rendkívül veszélyes bűn, a káromkodás és a szentmise elmulasztása ellen emeli fel a szavát. Ezt követôen részletesen megjövendöli a Mária-korszak fôbb eseményeit, különös tekintettel azokra a veszélyekre, amelyek a történelmi változások révén egyre súlyosabb kárt fognak okozni a lelkeknek. Különösen fontos La Salette jövendölését megérteni! Ha ugyanis visszatekintünk az elmúlt másfél évszázadra, nyomról nyomra felismerhetjük az egyes utalásokat, világossá válnak a vonatkozó próféciák, s a Mária-korszak végkifejlete is felsejlik elôttünk. Minden okunk megvan az üzenet komoly átgondolására és a következtetések levonására, hiszen éppen ez az értelme annak, hogy a Szent Szűz rendelkezésünkre bocsátotta a vonatkozó jövendöléseket. Grenoble környékén a La Salette-Favallaux falucskát még a részletesebb térképeken is alig találhatjuk meg. Parányi ez a festôi környezetben meghúzódó település, de mégis világhírnévnek örvend a Szent Szűz 1846. szeptember 19-én történt jelenése és üzenetei miatt. Röviden az események: 1846. szeptember 18-án Melánia (Calvat Franoise Mélanie, szül. 1831. nov. 7., meghalt 1904. dec. 15.), az urának tehenét ôrzô kisleány találkozott a közeli Corps városból származó fiúcskával, Maksziminnel (Giraud Pierre Maximin, szül.: 1835. szept. 27., meghalt 1875. márc. 1.). A bizalmatlanul induló ismerkedés után a két gyermek összebarátkozott, s másnap, szeptember 19-én már együtt hajtották fel teheneiket a hegyre. A gyermekek életét és játékát -- bár szerény képességekkel rendelkeztek -- áthatotta a keresztényi neveltetés és az imádság szelleme. Harangszóra elimádkozták az Úrangyalát, keresztet rajzoltak a kenyerükre, mielôtt elfogyasztották volna, és virágokkal díszített paradicsomkertet építettek szórakozásként. A játék után a két gyermek elaludt. Ébredés után Melánia látta meg elôször a Szent Szüzet, amint a paradicsomkertben nagy fénytôl övezve fejét kezébe hajtva ült. A ,,szép asszony'', ahogyan Melánia mondja, lassan felállt, karját keresztbe tette, és magához hívta ôket: ,,Jertek ide, gyermekeim, ne féljetek; én azért vagyok itt, hogy nagy újságot mondjak nektek.'' A gyermekek odasiettek. Melánia egészen megközelítette a jelenést, s azt is tisztán látta, hogy a Szent Szűz szemeibôl könnyek ömlöttek, amint beszélni kezdett. A társalgás a gyermekek által is használt patois nyelven (a franciának egyik változata) folyt. A Boldogasszony néhány gépelt oldalra terjedô La Salette-i üzenete, amit Melánia révén tudhattak meg az emberek, teljesen felkavarta a keresztény világot. (Érdekesség, hogy a két látnokot egymástól elkülönítve hallgatták ki, s a két iskolázatlan gyermek külön-külön is el tudta mondani a Szűz szavait.) Ami La Salette-ben egyedülálló -- írja Raissa Maritain -- az a gyermekek által kapott és közvetített üzenet minôsége. Egy, már a megjelenés napján elmondott nyilvános üzenet és egy titkos üzenet, amelyet Melánia késôbb (1858- ban) tehetett közhírré. Mint az minden esetben lejátszódik, itt is megtörtént: a jelenésnek voltak védelmezôi és támadói egyaránt. Mindkét táborban találhatók püspökök, papok, neves emberek. Mivel a francia császár nem fogadta el az eseményeket, jellemzô módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni. Jelentôs többségben voltak azonban azok, akik elfogadták az üzenetek hitelességét. Jellemzô, hogy 1846. szeptember 19-én délután három órakor volt a pásztorgyermekek találkozása a Szűzanyával, s 1851. szeptember 19-én De Brouillard, Grenoble püspöke már elismerte a jelenések valódiságát, s mint illetékes egyházmegyei püspök engedélyezte a zarándoklatokat La Salette-be. November 16-án az egyházmegye minden szószékérôl felolvasták a püspöki körlevelet. Maga a püspök -- hajlott kora ellenére -- lóháton ment a jelenés színhelyére, hogy a szent hegyen, a La Salette-ben megjelent Nagyasszony tiszteletére építendô bazilika alapkövét elhelyezze. Egyidejűleg engedélyezte a ma is működô La Salette-i atyák rendjét, amelyet Róma 1851. október 7-én megerôsített. A jelenések hitelérôl tett tanúságot pl. Vianney Szent János, IX. Piusz (több brévét is kiadott a La Salette-i jelenések ügyében.), XIII. Leó, de az események hitele mellett állott ki maga a Szentszék is. A La Salette-i üzenet két lényeges elemet tartalmaz. Mária egyrészt elítéli a káromkodást és a vasárnapi szentmise elmulasztását. A Szent Szűz aggódása érthetô. A káromkodás és a szentmise elmulasztása ugyanis az Isten és ember közötti kontaktust, az élô személyes kapcsolatot rendkívül súlyosan károsítja. Aki nem teljesíti Isten harmadik parancsát, az az ember nem imádkozik, megfosztja magát még az imádságra indító helyzettôl is, a káromkodás pedig rendkívül durva módon megsérti Isten méltóságát, és erôszakosan mélyíti a szakadékot Isten és ember között. E két bűn, ha szokássá válik, egyrészt megpecsételheti az ember örök sorsát, másrészt rossz példájával súlyos kárt okoz mindazok lelki életében, akikkel együtt él és dolgozik. A másik elem La Salette üzenetében a jövendölés. A könnyezô Szűz elmondja, mi vár az emberiségre. Korábban jeleztük már a lényeget: elérkezik a pillanat, amikor minden ember, aki bűnében megmarad, testi- lelki pusztulással bűnhôdik. Amíg ez a pillanat elérkezik, addig szabadon választhatunk a megtérés vagy a megsemmisülés között. ,,Nincs többé haladék'' (Jel 10,6b) Mária könnyei az érzéketlen szívű, a vesztüket elôidézô emberek sokasága miatt hullanak. Léon Bloy így ír a síró Szent Szűzrôl: ,,Az sír La Salette-ben, akit minden nemzedék Boldognak mond. Úgy sír, ahogy egyedül csak ô tud sírni. Kiapadhatatlan könnyekkel siratja a kötelességteljesítés minden megsértését.'' Az Üzenet elsô mondatai is érthetôvé teszik Mária anyai könnyeit. ,,Ha az én népem nem akarja megadni magát, kénytelen leszek Fiam kezét rája bocsátani. Oly nehéz, oly súlyos e kéz, hogy már nem tudom többé visszatartani... És ti semmit sem törôdtök vele. Bizony sokat kellene kérnetek és tennetek...'' E megrendítô bevezetés után az Ég Királynôje felpanaszolja a vasárnapi munka és a káromkodás elhatalmasodását. A további üzenetek (a ,,titok'') átadásával Melániának tizenkét évig, 1858-ig kellett várnia. (1858 egyben a lourdes-i jelenések éve is. Figyelemre méltó az egybeesés.) Az ún. La Salette-i titkok annak idején az egész világot bejárták, de a mai ember már alig ismeri ezeket, pedig tartalmuk ma is érvényes. A Szűzanya így folytatta mondandóját: ,,Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események elôestéjén áll...'' A Szent Szűz ezt követôen a sátán pusztító munkájáról beszél, s arról a mérhetetlen szenvedésrôl, ami a világra vár azért, mert enged a kísértônek, a sátán elkötelezettjeinek stb. Egészen meglepôen ezt mondja az Üzenet: ,,1864-ben Lucifer nagyszámú ördöggel kiszabadul; azon lesznek minden áron, hogy lassanként (‘lépésrôl-lépésre') kiirtsák a hitet...'' A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkezô korszakot: ,,ez lesz a sötétség ideje...'' Megjegyzés: A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy Jel 9,1-11 versek a gonosz lelkek kiszabadulását jövendölik meg. A Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás pl. az említett idézethez a következô kommentárt fűzi: ,,Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jön elô a pokolból...'' A Jel 9,13-21 versek kommentárja pedig így hangzik: ,,A hatodik harsonaszóra felszabadul az egész alvilág, és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket.'' Gál Ferenc így ír kommentárjában a vonatkozó helyrôl: ,,A gonoszság fejedelmének ártó hatását igazi apokaliptikus kép mutatja be. Nála van a mélység kútjának a kulcsa, tehát szabadjára engedheti az ártalmas erôket. Ezek úgy szálltak fel, mint a kohó füstje, ami elsötétítette az égboltot.'' (Gál F.: A Jelenések könyve. Szeged, 1994.) Feltűnô a Szent Szűz pontos idômeghatározása. Nem világos, miért 1864-ben kerül sor Lucifer kiszabadulására, azt azonban tudjuk, hogy 1864-ben volt az elsô Internacionálé... Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. ,,Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önnönmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni; a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve; minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni; nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háború színhelyei lesznek...'' -- folytatja a Szűz. A jelenés asszonya néhány városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát. ,,Az igazak szenvedni fognak nagyon -- folytatja az Ég Királynôje --, imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe, és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni... akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...'' Az itt elmondottak révén nagyon prózaian vetôdik fel a kérdés: vajon hány embert sikerül megmenteni az Isten Országa számára, amíg beteljesednek a prófétai szavak? Sikerül-e felrázni a világot, amely ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18), idôben megújul-e az Egyház, s megvalósulhat-e égi anyánk vágya, hogy ne kárhozzon el egyetlen ember sem? Mária szerint a békés, gazdag aratásra emlékeztetô idôszak csak 25 évig fog tartani. Az emberiség újra elfeledi majd az Istent. A sátán ekkor fogja végsô harcát indítani Isten és az emberiség ellen. Az Egyház Anyja ezt követôen beszél az Antikrisztus születésérôl és tevékenységérôl, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnô jelekrôl, rettenetes földrengésekrôl és egyéb katasztrófákról, a sátáni erôk hamis csodáiról stb. A békés korszak elmúltával az Antikrisztus elôhírnöke kezdi meg rémisztô munkáját, aki iszonyatos vérontást fog okozni, de ezt a pusztítást mindennemű csapás is kísérni fogja majd. Így pl.: pestis, éhezés és háborúk. A világ sorsa az Antikrisztus fellépésével (,,...ô a megtestesült ördög lesz'') fog végzetessé válni. ,,Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem, a csillagok elvesztik szabályos pályafutásukat, a Hold csak pirosbamenô fényt ad; ...és borzasztó földrengést okoz, mely elnyeli a hegyeket és városokat.'' Az Antikrisztus székvárosa Róma lesz. ,,Az ördögök a levegôben és a földön látszólagos csodálatos tetteket visznek végbe...'' (UFO...?) A Szűzanya üzenetében mindenkit hív a sátán elleni harcra. ,,Sürgôs felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élô Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követôit..., gyermekeimet, ...követôimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idôk apostolait... Itt az ideje, hogy elôjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...'' A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel: ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekrôl, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.'' A sátán rettenetes pusztítása után azonban művével együtt elpusztul. ,,Szent Mihály fôangyal lehelete megfojtja ôt.'' Végül pedig: ,,...a víz és a tűz megtisztítja a Földet, és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti, és minden meg fog újulni; az emberek Istennek szolgálnak, és ôt dicsôítik.'' Ezeket a próféciákat csaknem százötven évvel ezelôtt kapta meg az emberiség az Egyház Anyjától. Elegendô csupán visszapillantani a közel másfél évszázad történetére, s megláthatjuk, miként valósulnak meg pontról pontra a jövendölések. Meg kell jegyeznünk, hogy a La Salette- i próféciák (a ,,titok'') hitelessége körül még ma is viták folynak. Amint elmondtuk, a Szent Szűz csak 1858 után engedélyezte nyilvánosságra hozni a próféciákat. 1851-ben a két látnok leírta ezeket, s a dokumentum lezárt borítékban IX. Piusz pápa kezébe került. A boríték sorsáról nem tudunk. A titok elôször 1879-ben jelent meg Mons. Zola, Lecce püspökének kiadásában egyházmegyei jóváhagyással. Megjegyzés: Munkánkhoz eme kiadás bôvített, magyarázatokkal ellátott 1929-es magyar nyelvű változatát használtuk. Bibliográfiai leírását ld. a Bibliográfia c. fejezetben. A kiadványt több francia püspök abban az idôben tiltakozással fogadta, s visszavonását kérte, de a tiltakozást nem lehetett komolyan megalapozni, s a visszavonás nem történt meg. Igaz, a látnokok hányatott élete kifogásolható, de elôre haladva az idôben valóban pontról-pontra látható a próféciák teljesülése. Úgy tűnik, maga a történelem igazolja La Salette jövendöléseit. Könyveket írtak már La Salette üzenetérôl. Mi csupán egy nagyon fontos és napjainkban egyre jobban kirajzolódó isteni akaratra kívántunk rámutatni. Arra ugyanis, hogy a jelenés asszonya világosan értésünkre adta: a Mária-korszak vége felé az egyes ember választás elé lesz állítva: Választania kell a megtérés vagy a testi-lelki pusztulás között. A jelek szerint belátható idôn belül elérkezik egy nap, amikor mindazoknak, akik a bűnben megmaradnak, szerte a világon a fizikai megsemmisüléssel is számolniuk kell. Nyomasztó a kérdés: hányan fognak megmenekülni, s hányan fognak áldozatul esni. A Szent Szűz kifejezett szándéka, hogy minden ember megtérjen, s ily módon elkerülje az elhatalmasodó bűn végkifejletét, a pusztulást. ======================================================================== Lourdes Egyházilag elismert Mária-jelenések A következô állomás: Lourdes, 1858. A lourdes-i eseményekben nem csupán egy Mária-kegyhely létrejöttét, nem csupán a bűnbánatra, az imára, a rózsafüzér imádságra való buzdítást kell látnunk. Még csak nem is egy zarándokhelyet, ahol betegek gyógyulhatnak meg. Sokkal fontosabb itt is a lélektani, pedagógiai szándék kifejezôdése. A Szent Szűz hívja övéit (egyelôre csak zarándoklatra). A zarándokok pedig magukkal viszik az emberszeretô Boldogasszony áldásos tevékenységének hírét. Nagyban segíti ezt a fejlôdô közlekedés, a tömegkommunikáció, a kezdôdô globalizáció. A lourdes-i szobrok és barlangok, valamint a könyvek által a Szent Szűz gondoskodó jósága (gyógyítás, imameghallgatás), egyrészt átmegy a köztudatba, másrészt pedig igen elônyösen befolyásolja a népi vallásosságot. Az emberek számára világszerte természetessé válik, hogy minden lelki-testi bajukban égi anyánk hatalmas segítônk és közbenjárónk, a bűnbánatra és az imádságra való felhívás pedig elôrevetíti az engesztelés gondolatát. A katolikus világ számára a franciaországi Lourdes neve igen ismerôsen hangzik. A Mária-kegyhelyek sorában a legjelentôsebbek között tartjuk nyilván. Lourdes a festôi Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg, közvetlenül a francia-spanyol határ mentén, közel a Földközi- tengerhez. A világhírű kegyhely a jelenések elôtt alig ismert, nyomorúságos település volt. Az események Lourdes-ban is váratlanul kezdôdtek. Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár leányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetett a Massabielle szikla környékén. A gyermekek a malompatakon is átgázoltak. A 14 éves, beteges Bernadett azonban elmaradt társaitól, hogy lehúzza cipôjét és harisnyáját. E művelet közben váratlan és erôs szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg. A jelenés asszonya természetfölötti fénytôl övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették, egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül. Fejérôl dús fátyol hullott alá. A Szűz imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bernadett ijedtében rózsafüzére után kapott, de félelmében még keresztet sem tudott vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolygott a gyermekre, lassan, méltóságteljesen keresztet vetett, de nem szólt semmit. Bernadett mindenben követte a Szent Szüzet. Ô is keresztet vetett, majd pedig térden állva imádkozni kezdte a rózsafüzért. Amikor befejezte, Jézus anyja intett Bernadettnek, hogy menjen közelebb, de ô nem merte megközelíteni. Erre a jelenés eltűnt. A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. A Szent Szűz a harmadik jelenés napján (febr. 18.) szólt elôször Bernadetthez, amikor is a látnok gyermek arra kérte: írja fel a nevét a magával hozott papirosra. Amit ô mondani akar -- válaszolta a Szűzanya --, azt nem szükséges leírnia. Kéri azonban, hogy az elkövetkezô két héten keresztül mindennap jöjjön el a jelenés helyére. Megígérte Bernadettnek, boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte óhajtását, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén. Február 25-én (kilencedik jelenés) már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz. A jelenés híre gyorsan terjedt, és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadett számára a ,,látnoki szerep'' kálváriát jelentett. A látnok egyaránt céltáblája lett a hívôknek, a túlzóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak és az ellenségeskedôknek. Emiatt a gyermeknek sokat kellett szenvednie. Mária azonban igazolta a látnokot. Február 25-én a Szent Szűz felszólítja Bernadettet: ,,Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekbôl, melyek ott teremnek.'' Mivel a gyermek semmit nem látott, ezért a malompatakhoz sietett, de a ,,szép hölgy'' megállította: ,,Ne menj oda! Én neked nem azt parancsoltam, hogy a Gave folyamból igyál, hanem inkább ebbôl a forrásból meríts.'' A Boldogasszony e szavak után a barlang egyik száraz szögletére mutatott, ahol néhány csomó fű is árválkodott. A gyermek a jelzett helyre ment, s ott kézzel kaparni kezdte a földet, amely egyre nedvesebb lett, s lassan vékony sugárban víz kezdett folyni. Bernadett a negyedik próbálkozásra legyôzte undorát, s ivott a sáros vízbôl, meg is mosakodott benne, s evett a fűbôl is. A jelenlévôk, akik csak a gyerek mozgását látták, kiábrándítónak találták a jelenetet, sôt voltak, akik bolondnak tartották a kislányt. A kérdésre, hogy miért tette, Bernadett ezt válaszolta: a bűnösökért. Március 2-án a Szent Szűz kérést fogalmazott meg: ,,Menjen, mondja meg a papoknak, hogy jöjjenek ide, és építsenek itt kápolnát.'' Bernadett azonnal a plébánoshoz sietett, hogy továbbítsa a kérést. Dominique Peyramale plébános kész volt mindenre, de bizonyosságot akart. Érdeklôdött a jelenés asszonyának neve után, de azt Bernadett bizony nem tudta megmondani. A lelkipásztor ezért jelet kért. Arra biztatta Bernadettet, kérje meg a hölgyet, hogy virágozzék ki a lábait érintô vadrózsabokor, akkor felépül a kápolna. A következô találkozás alkalmával a Szűz csupán mosolygott a kérésen, majd egy újabb titkot adott Bernadettnek személyével kapcsolatban, s csupán ennyit mondott: ,,bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.'' A forrás vize lassan elhagyta a barlangot. Ez többeket megrendített, mások azonnal magyarázatot kerestek, voltak, akik értetlenül fogadták. A víz pedig egyre bôségesebben tört elô a mélybôl. Néhány nap múlva letisztult, és állandósult a hozama. Mérések szerint a lourdes-i vízforrás a jelenések idején percenként 85, óránként 5100, naponként pedig 122.400 liter vizet adott. Lourdes-ban az elsô csodálatos gyógyulások már a jelenés napjaiban bekövetkeztek. Ennek ellenére hadjárat indult mind Bernadett, mind pedig a forrás ellen. Rendôrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások stb. következtek. A lourdes-i barlang körül kialakult zavaros helyzetet csak legfelsôbb utasításra sikerült megszüntetni. A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt jó 130 év alatt Lourdes-ban 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemzô az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akiknek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekrôl, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működô Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének. Amint jeleztük, Bernadett Soubirous sem kerülte el a látnokok belülrôl gyönyörű, de a világ szemében ugyancsak sanyarú sorsát. Kétségbe vonták elméjének épségét, csalással vádolták, letartóztatták, kicsúfolták, fenyegették stb. Bernadett és családja is sokat szenvedett az emberek értetlen és nemegyszer rosszindulatú viselkedésétôl. A látnok fél plébánosától is, akit kétségek gyötörnek. Peyramale plébános stílusában nem tagadja meg korát. Jó szándékú bár, szeretné tudni az igazságot, de kemény a gyerekhez. Néha úgy tűnik, hogy minden égi és földi segítség magára hagyja Bernadettet egy idôre. A zavart és a feszültséget fokozza, hogy a plébános március 2-i kérése a jelekre vonatkozóan nem teljesül. Nem virágzik ki a vadrózsabokor. Egészen más történik. A látnok térden csúszkál, majd füvet eszik, sáros vízben mosakszik, abból iszik stb. A sok száz csodaváró pedig megmosolyogja. A forrás és az elsô gyógyulások nem gyôzik meg az emberek jó részét. A plébánost sem. Egyértelmű jelre vár. Az 1858. március 25-i jelenés alkalmával erre is sor kerül. A szép hölgy a gyermek megismételt kérdésére megmondja végre a nevét: ,,Én vagyok a Szeplôtelen Fogantatás.'' Bernadett, amennyire csak tud, futva teszi meg az utat a plébániáig s magában ismételgeti a hölgy nevét, nehogy elfeledje, hiszen fogalma sincs arról, mit is jelentenek a szavak. Amikor az asztmás gyermek a plébániához érkezik, s kinyitja a kaput, éppen szembe találja magát az udvaron sétáló plébánossal. Lihegve, szinte fuldokolva csak ennyit tud mondani: ,,Én vagyok a Szeplôtelen Fogantatás.'' René Laurentin ezt írja a jelenetrôl: ,,Peyramale meginog az ütés alatt''. Megkapta tehát a jelet. Lépnie kell az ügyben. A hölgy neve mindenkit megdöbbentett. Azt is alig tudták néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a szeplôtelen fogantatás dogmáját. Az utolsó jelenés a barlang elôtt április 7-én történt. Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor. A lourdes-i jelenések és üzenetek lényege röviden így foglalható össze: A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén, és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett imára. Ezek a szavak az engesztelésre szólítanak fel, bár az ,,engesztelés'' szó elôször Fatimában hangzik el Mária ajkáról. Végül pedig a Szent Szűz az események hiteléül gyógyító forrást fakasztott a jelenés barlangjában. Úgy tűnik, a nagy nyitány (Csodás Érem) és a prófétai prognózis (La Salette) után az Egyház Anyja Lourdes-ban a csodák mint jelek által az egész világ elôtt rendkívül komoly nyomatékot ad munkájának és felhívásainak. A lourdes-i jelenések történetében sokan játszottak szomorú szerepet. IX. Piusz pápának kellett közbelépni, aki 1869. szept. 4-én kelt levelében igyekszik véget vetni a megnyilvánuló rosszindulatnak: ,,Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék.'' Ezt a pápai nyilatkozatot érdemes mindannyiunknak megfontolni. Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül, és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes szelleme végsô soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis Carrel nevét említjük, akik könyvben is elmondják élményüket és Lourdes történetét. Érdemes újra visszagondolni La Salette titkára, amit 1858-ban volt szabad nyilvánosságra hozni. Ha megfelelô körültekintéssel sor kerül erre (csak 1879-ben jelent meg, s igen ellenségesen fogadták), a két esemény üzenete kölcsönösen erôsíti egymást, s a világban sokkal mélyebb nyomokat hagy. Bernadett Soubirous a történések után hamarosan apácanövendék lett Neversben. 13 évig volt szerzetes. A szerzetben az egyébként visszavonulásra vágyó lourdes-i látnok igen sokat szenvedett a látogatóktól, a kíváncsiskodóktól. Bernadett nem számíthatott földi boldogságra. Neki tanúságot kellett tennie ország-világ elôtt a lourdes-i eseményekrôl, és nagyon nehéz szenvedéssel kellett befejeznie életét. A megaláztatás és a súlyos testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1878. december 11-tôl 1879. április 16-án bekövetkezô haláláig ágyban fekszik. Szenvedéseinek mértékére jellemzô Cros atya megjegyzése: ,,Szenvedéseiben összezsugorodott... Semmivé lett.'' Bernadett is utal fájdalmainak nagyságára: ,,Amikor az ember kínlódik, szüksége van rá, hogy egyedül legyen.'' Nôvértársai biztatták: imádkozzon gyógyulásáért. Lourdes látnoka ezt soha nem tette. Inkább erôt és kitartást kért a szenvedéshez. Bernadett 1844. január 7-én született Bolyban, és 1879. április 16-án halt meg Neversben. Holttestét 1925. aug. 5-én, boldoggá avatásának évében exhumálták. Bernadett mellkeresztjét 46 év alatt a rozsda megemésztette, de holttestét épségben találták. A lourdes-i látnokot 1933. dec. 8-án XI. Piusz pápa avatta szentté. Bernadett Soubirous holtteste a nevers-i kolostorkápolnában látható. Aranyozott kristály-koporsóban várja a feltámadást. A lourdes-i események is azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. A Boldogasszony a Csodás Érem átadása és La Salette után Lourdes-ban bűnbánatra és zarándoklatra hívja az egész világot, hogy megerôsödjenek, s üzenete ily módon eljusson a föld végsô határáig. Az Egyház 1993-tól az elsô lourdes-i jelenés napján, február 11- én ünnepli a Betegek Világnapját. ======================================================================== Fatima Egyházilag elismert Mária-jelenések Megjegyzés: Fatimát, a ,,világ oltárát'' (XII. Piusz), ,,a természetfölötti kirobbanásának helyét'' (Paul Claudel) Mohamed leányáról, Fatimáról nevezték el még a mórok ott tartózkodása idején. 1917-ben -- fél évvel az októberi bolsevik hatalomátvétel elôtt - - a Szent Szűz Fatimában hívja fel a világ figyelmét a Mária-korszak legsúlyosabb, a legtöbb lelki kárt okozó évtizedeire. Figyelmeztet az újabb súlyos szenvedésekre, a tömeges méretű lélekrombolásra, a hatalmilag megszervezôdô és a politikai eszközökkel terjesztett ateizmus veszélyére, egy szóval a bűn további hatalmasodásának újabb fejezeteire. Egyben megígéri: ,,a végén Szeplôtelen Szívem fog gyôzedelmeskedni.'' A ,,gyôzelem'' szó nem költôi fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc -- nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) -- eredményes befejezését, a sátán végsô megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkôt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt, és fogjanak össze a szavára figyelô emberek. Az 1917-es esztendô mind a világtörténelemben, mind pedig az üdvösség történetében igen jelentôs dátum. Rengeteg szenvedés és vérontás árán Európa keleti részében új korszak és új eszme indult történelmi útjára. Ez az új korszak és új eszme úgymond az ember nevében vállalta, sôt erôszakosan és szervezetten terjesztette az istentagadást mint hivatalos ideológiát. Az üdvtörténet folyamán elôször jöttek létre azok a politikai feltételek, amelyek világméretekben szolgálták az ateizmust. Ez pedig páratlan pusztítást végzett az istenhit intézményrendszerében, a lelkekben, az élet minden terén szerte a világon. Érthetô, ha az Egyház Anyja, a Boldogságos Szűz fél évvel az októberi bolsevik puccs elôtt, a neki szentelt hónapban, tehát 1917. május 13-án Fatimában újra letekintett erre a sok szenvedést látott s mérhetetlen szenvedés elôtt álló világra. A lisszaboni egyházmegyéhez tartozó tanyaközpont, Fatima nevét a jelenések elôtt még a portugálok sem ismerték. A régi Fatima 35-40 tanyának volt a központja. A közös templom és a plébánia székhelye Fatimában volt. A szétszórt településeken mintegy 2500 ember élt. Ettôl a helységtôl 2-3 km-re lévô Cova da Iriaban (Szent Irén völgye), ahol a jelenések történtek, ma hatalmas bazilika hirdeti 1917 májusának eseményeit. A meszes, sziklás, csapadékszegény vidéken a nép nagyon szerényen élt. A földművelô munkának alig volt értelme ezen a tájon. Gazdagon termô gyümölcsös és juhállomány biztosította a tanyák megélhetését. A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékrôl szinte senki nem hiányzott. Az Aljustrel nevű tanyán élt Antonio dos Santos és Manuel-Pedro Marto családja (rokonok), amelybôl a három látnok származott. A Santos család sarja a még élô Lucia. Ferenc és Jácinta pedig a Marto család tizedik és tizenegyedik gyermeke. A gyermekek nemcsak rokonok, de barátok is voltak. Együtt ôrizték juhaikat. Lucia 10, Ferenc 9, Jácinta pedig 7 éves, amikor a jelenések 1916 tavaszán elkezdôdtek. 1916 tavaszától 1917. október 13-ig három angyali, és hat Mária- jelenésrôl tudunk. Lucia (1916-ban még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira. 1916 tavaszán egy verôfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülôdött, amikor váratlanul éles fényben egy ifjút pillantottak meg, aki a Béke Angyalának nevezte magát. Bátorította a gyermekeket, és felszólította ôket, hogy imádkozzanak vele együtt. Az angyal letérdelt, homlokával a földet érintette, majd háromszor elmondta (a gyermekek pedig ismételték) a következô imádságot: ,,Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.'' Az imádság után fölkelt, és biztatta a gyermekeket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.'' Ezt követôen a jelenés eltűnt. Az eseményrôl a gyermekek hallgattak. Lucia a jelenések alkalmával mindent látott és mindent hallott, s egyedül csak ô beszélt. Jácinta is látott és hallott mindent, Ferenc azonban mindent látott, de semmit nem hallott. Ennek ellenére Ferenc is érezte a belsô kényszerítô erôt, aminek hatására a többiekkel együtt a földre borult. Az imát Luciától és Jácintától tanulta meg. A második angyali jelenésre a nyár közepén, júliusban vagy augusztusban került sor. A jelenés ebéd utáni idôben, váratlanul érkezett. ,,Mit csináltok..?'' -- kérdezte az angyal. ,,Imádkozzatok, imádkozzatok sokat! (Szórakozásunk alkalmával érdemes felidézni ezt a jelenetet.) Jézus és Mária Szentséges Szíve (Csodás Érem!) általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent bántják meg, és kérjétek a bűnösök megtérését. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Portugália Ôrzôangyala vagyok, a Béke Angyala.'' Hogyan hozzunk áldozatot? -- kérdezte Lucia. ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A három látnok a természetfeletti erô és az események hatására teljesen megváltoztatta életét. Bár külsôleg semmi különös nem történt, a világ nem látta, hogy a gyermekek az intenzív életszentség útjára léptek. Elsô idôkben vezeklésük abban állt, hogy földre borulva órákon keresztül imádkozták az angyal imáját. Késôbb rendszeresen vállaltak igen kemény áldozatokat is. Az angyal szeptember végén vagy október elején jött harmadszor. Ez alkalommal kehely volt a kezében, felette pedig egy ostya, amelybôl vércseppek hullottak a kehelybe. Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegôben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor elmondta a következô imát: ,,Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szentségtörésekért a szidalmazásokért és közömbösségért, melyek által Ôt bántják meg. Jézus Szentséges és Mária Szeplôtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Ezt követôen az ostyát Luciának, a kehely tartalmát pedig Ferencnek és Jácintának adta. Közben így szólt: ,,Vegyétek Jézus Krisztus Testét, és igyátok Vérét, melyet hálátlan emberek oly szörnyen meggyaláznak. Tegyétek jóvá bűneiket, és vigasztaljátok a jó Istent.'' Végül ismét a földre borulva háromszor elmondta az elôbbi imát, majd eltűnt. A három gyermek igen kimerült az események hatására. Teljesen átitatódtak Lélekkel. A látnokok azonban még mindig nem avattak be senkit közös titkukba. Csak vezekeltek, és engeszteltek. ======================================================================== A hat fatimai Mária-jelenés Egyházilag elismert Mária-jelenések 1.) Az angyal harmadik jelenését követôen csaknem nyolc hónappal késôbb, 1917. május 13-án került sor a Szent Szűz elsô jelenésére Fatimában, a Cova da Iria egyik lejtôjén. A jelenést megelôzô fényvillanásból a gyermekek közeledô zivatarra gondoltak. Gyorsan haza akartak menni, de újabb fényvillanást tapasztaltak, a következô percben pedig egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg egy törpetölgy-bokor felett, aki a ,,Napnál is fényesebb volt''. A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és szépsége. A Szűzanya szólalt meg elôször. ,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.'' Lucia ocsúdott fel elsônek és megkérdezte: ,,Honnan jön?'' -- ,,Az Égbôl'' -- volt a válasz. Lucia következô kérdése talpraesettséget árul el: ,,S mit kíván tôlünk?'' A jelenés asszonya erre így felelt: ,,Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következô hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.'' Lucia felbátorodik, és ebben a helyzetben a világ legtermészetesebb kérdését fogalmazza meg, amibôl újabb párbeszéd kerekedik. ,,Én is az égbe fogok jutni?'' ,,Igen.'' ,,És Jácinta?'' ,,Ô is.'' ,,És Ferenc?'' ,,Ô is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.'' A legidôsebb látnok tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnôi felôl. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?'' (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.'' ,,És Amália?'' (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,Ô még a világ végéig a tisztítóhelyen marad'' -- volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos és példa nélkül álló párbeszéd gondolkodásra készteti a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.) A beszélgetés irányítását Mária vette át: ,,Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezébôl a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel Ôt bántják meg, és a bűnösök megtéréséért?'' A hét, a kilenc és a tízéves látnok még alig tud valamit az életrôl, a szenvedésrôl. Talán a kérdés súlyát sem érzik igazán. A válasz is gyermekre jellemzô: szívbôl jövô és ôszinte. Mindössze egyetlen szó: ,,Igen.'' A Szent Szűz megjegyzi: ,,Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek.'' Majd hozzáfűzte: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét, és a háború hamarosan befejezôdjön.'' Szavait befejezve Mária lassan és méltóságteljesen eltávozott. Ettôl a találkozástól kezdôdôen a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elôl hôsiesen. A gyermekek elhatározták, hogy senkinek sem beszélnek a dologról. Ezt októbertôl májusig sikerült is megtartaniuk, de a Szent Szűz elsô jelenése után Jácinta erôs belsô indításra mégis elmondta édesanyjának. 2.) A második, a júniusi jelenés alkalmával Lucia szólalt meg elsônek. ,,Mit kíván?'' (Jellemzô, hogy május és augusztus kivételével minden találkozáskor a legidôsebb látnok szólal meg elôször.) ,,Jöjjetek ide a jövô hónap 13-án is. Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért (a Szent Szűz ezt a kérését minden fatimai jelenése alkalmával elmondta!), és tanuljatok meg olvasni. Aztán majd megmondom, hogy mit akarok.'' Lucia közbenjárt egy beteg gyógyulásáért. A válasz: ,,Ha megtér, az év folyamán meg is gyógyul.'' Luciát élénken foglalkoztatta az üdvösség, s rá akarja venni a Szent Szüzet, hogy vigye mindhármójukat az égbe. A jelenés asszonya így válaszol: ,,Igen, hamarosan jönni fogok Jácintáért és Ferencért, de neked továbbra is itt kell maradnod. Jézus téged akar felhasználni, hogy engemet jobban megismerjenek és szeressenek. Meg akarja alapítani a világban Szeplôtelen Szívem tiszteletét.'' Lucia érthetôen nem lelkesedik. Szomorúan kérdezi: ,,Akkor egyedül maradok?'' ,,Nem, leányom! Szenvedsz emiatt nagyon? Ne csüggedj el! Az én Szeplôtelen Szívem lesz a te menedéked és Istenhez vezetô utad.'' A két testvér, Jácinta és Ferenc ezt követôen a közeli égbeköltözésükre készültek. (Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta 1920. február 20-án halt meg.) A gyermekek minden erejükkel a Szűzanya kérésének teljesítésére, a bűnösök megtérítésére törekedtek. 3.) A harmadik fatimai jelenés (július 13.) közlései felmérhetetlen jelentôséggel bírnak. Ekkor már nagyobb tömeg kísérte a látnokokat. Az Istenanya Lucia ,,Mit kíván?'' kérdése után így válaszolt: ,,Azt, hogy a következô hónap 13-án jöjjetek újra ide. Azt, hogy imádkozzátok a Rózsafüzér Királynéja tiszteletére tovább a rózsafüzért, hogy így kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború végét, mert egyedül ô tud rajtatok segíteni.'' A jelenés híre ekkor már elterjedt a környéken, és egyre többen kezdték zaklatni a gyermekeket. Ezért érthetô Lucia kérése: ,,Tessék megmondani, hogy kicsoda, s tessék egy csodát művelni, hogy mindenki higgyen.'' A Szent Szűz válasza: ,,Jöjjetek ide minden hónapban. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és hogy mit akarok. Csodát is fogok művelni, hogy higgyenek a jelenésnek.'' Luciának néhány kérése következett, majd a jelenés asszonya így folytatta: ,,Hozzatok áldozatot a bűnösökért. Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: Ó Jézusom! Irántad való szeretetbôl, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplôtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.'' Az imádság elhangzása után a Szent Szűz látomásban megmutatta a gyermekeknek a kárhozat helyét. A látnokok ijedtükben felkiáltottak a szörnyű látvány hatására. A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök'' megmentéséért. A látnokok napokig nem ettek, nem ittak. Megrendítô volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek a vezeklôöv éjszakai viselését. Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Jellemzô, hogy a felnôttek azért zárták börtönbe a látnokokat, mert nem árulták el a titkokat. 4.) A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtôjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A látnokok ugyanis börtönben voltak, ahol kihallgatták ôket. A jelenésre ezért augusztus 19-én került sor. A beszélgetés rövid volt, de rendkívül megrendítô. Néhány praktikus útmutatás után a Szent Szűz ezt mondta a gyermekeknek: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!'' Megrendítôk szavak. A Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérô felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedô engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el. 5.) Az ötödik jelenés újra szűkszavú. A jelenés asszonya ezt mondta: ,,Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért, hogy így kieszközöljétek a háború végét. Októberben jön az Úr Jézus is, aztán a Fájdalmas Szűz, a Kármelhegyi Boldogasszony, Szent József a Kisdeddel, hogy megáldják a világot. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek... Októberben nagy csodát művelek, hogy mindenki higgyen.'' 6.) Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom Október 13. címszó alatt írja le. E napon történt a híres fatimai napcsoda. A Szűz megjelenése után elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynôje vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz, és a katonák hamarosan hazatérnek.'' Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!'' Ezt követôen a Boldogasszony kitárta karjait, s ekkor kezdôdött a 10 percig tartó napcsoda. Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közölnek az eseményrôl. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy kb. hetvenezren (70.000) voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket. Formigao így folytatja: ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett, a Hiszekegyet, az Üdvözlégy Máriát és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szembôl.'' Egy természettudós szemtanúként azt is elmondja, hogy amikor a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen. ,,Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre'' -- írja Formigao kanonok. Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg. Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas jelentôségét. A héttagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be munkáját, s a jelenések hiteles voltát a fatimai püspök az 1930. október 13-án százezer zarándok elôtt hirdette ki. Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt a forrás), ezen felépítette Portugália legnagyobb templomát, s az itt épült istenháza lett a katolikus világ leglátogatottabb temploma. A Szent Szűz hívja és várja a zarándokokat. Jönnek is sok millióan évrôl évre. Fatima joggal nevezhetô a világ legnagyobb lelki központjának. Az Egyház Anyja azonban nem csupán hívja és várja az embereket, de küldi is valamennyit apostoli munkára. Megrendítô, hogy a Szent Szűz az emberi üdvösség és a világ jobb sorsa érdekében egészen kis dolgokat kér csupán, s ennek fejében olyan ígéretekkel ajándékoz meg, amelyek minden képzeletet felülmúlnak. Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelôseit és a hívô közönséget egyaránt meggyôzhette. Sajnos az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet, és halogatták éveken keresztül aprócska kéréseinek teljesítését. A fatimai jelenések befejezôdtek, de Lucia elbeszélése szerint a késôbbi évtizedek során az Egyház Anyja még többször megjelent számára, s mindannyiszor konkrét kérései voltak. Különösen fontos volt az 1925. december 10-i jelenés a Szent Szűz Szeplôtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban. Ennek színhelye a spanyolországi Pontevedra, ahol Lucia a dorottyás nôvérek körében élt. Ugyanígy rendkívüli jelentôségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Ez utóbbi jelenés tanulsága miatt részletesen elmondjuk a történteket. A Szűzanya 1929. június 13-án kérte Oroszország felajánlását Szeplôtelen Szívének. ,,Elérkezett a pillanat, amelyben Isten felszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplôtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti.'' A Szűz még a jelenés során szomorúan panaszolta Luciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni, és majd teljesítik is, de már késô lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elô...'' Szó szerint így történt. A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kéri ezt. Lucia nôvér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplôtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.'' A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késô volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye... A látnokok sorsa ismert. Kiválasztottságukért és küldetésükért nekik is szenvedniük kellett. A Szent Szűz a júniusi jelenés alkalmával megígérte: Jácintát és Ferencet hamarosan magával viszi. Ez így is történt. Mint említettük, Ferenc 1919. április 4-én, Jácinta pedig 1920. február 20-án halt meg. Lucia pedig, aki 1907. március 30- án született, ma is él. A Szent Szűz ôt bízta meg a fatimai üzenetek továbbadásával. Lucia 1921. június 16-án búcsúzott el szülôföldjétôl, és a portói dorottyás nôvérek árvaházának lett lakója. A fônöknô teljes hallgatást parancsolt a fiatal növendéknek a fatimai jelenéseket illetôen. Lucia nem beszélhetett az eseményekrôl, de híreket sem kaphatott a fejleményekrôl. Nagy kereszt volt ez számára. Tizennyolc éves korában a spanyolországi Tuyban helyezték el a dorottyás nôvérek, ahol tagja lett a rendnek. Jóval késôbb átlépett a karmelitákhoz, hogy még jobban elrejtôzzön a világ elôl, és teljesen az imádságnak szentelhesse magát. 1949. május 31-én letette az örök fogadalmat. Rendi neve: Mária Lucia. Lucia ma Portugáliában, a coimbrai karmelita kolostorban él. Fernando Leite jezsuita atya szerint a fatimai jelenések lényegét az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1.) Isten meg akarja alapítani a világon Mária Szeplôtelen Szívének tiszteletét. 2.) Lucia van megbízva ennek az üzenetnek hirdetésével. 3.) Isten minden kegyelmet Mária Szeplôtelen Szívén keresztül ad. 4.) Jézus Szíve azt akarja, hogy mellette Anyjának Szívét is tiszteljék. 5.) A világ békéje Mária kezére van bízva. Bár a fatimai jelenések mélyen belevésôdtek a katolikus világ emlékezetébe, a nagy nyilvánosság már-már elfelejtette az események részleteit, a titkokat és ígéreteket, jóllehet Fatima jövendölései sorra megvalósulnak. Igaz, pápák látogattak el a zarándokhelyre, s évente sok millióan felkeresik Fatimát, de még ma sem teljesedett minden a Szent Szűz elvárásai szerint. Égi anyánk fatimai kérései csak részben épültek be az evangelizációs munkába. ======================================================================== Fatimai titkok és ígéretek Egyházilag elismert Mária-jelenések A Boldogságos Szűz fatimai üzenete három különbözô részbôl áll. Az elsô a pokol víziójával kapcsolatos, az üzenet második része pedig a Szent Szűz Szeplôtelen Szívének tiszteletére vonatkozik. A fatimai üzenet harmadik részét -- amit a köznyelv harmadik fatimai titoknak nevez -- nem ismerjük, mivel ennek szövegét még nem hozták nyilvánosságra. 1.) A fatimai üzenet elsô része a pokol látomásához fűzôdik. Ez a vízió 1917. július 13-án történt. (A Szűzanya 1925. dec. 10-én kérte Luciától az elsô titok felfedését. A látnok errôl értesítette is gyóntatóját, de a helyi püspök csak 1939. szeptember 13-án, tehát tizennégy évvel késôbb hozta nyilvánosságra.) A Szűzanya megjelenése után rövid párbeszéd hangzott el, majd meglepô dolog történt. Idézzük Lucia nôvért: ,,Ezen szavakat mondva (ti. a Szent Szűz) újra kitárta karjait, mint az elôzô hónapokban. Mintha valami fénysáv hatolt volna belôlük a földre. Egyszerre hatalmas lángtengert pillantottunk meg. Tele volt ördögökkel és kárhozott lelkekkel. Mintha átlátszó, izzó fekete és bronzszínű emberi alakok lettek volna. A tűzben ide-oda úszkáltak. Belsejükbôl füst és láng tört ki... Közben fájdalmukban és reménytelenségükben sikoltoztak és nyögtek. Minden undorítólag hatott ránk. Nagyon megrettentünk... Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztô és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott... Azután felemeltük tekintetünket a Szűzanyához. Jósággal és szomorúsággal telve így szólt hozzánk: ‘A poklot láttátok. Ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplôtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse ôket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül, és béke lesz. A háború vége felé közeledik, de ha nem hagyják abba Isten megbántását... még szörnyűbb háború kezdôdik. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok feltűnni, akkor tudjátok meg, hogy ez az a nagy jel, amit Isten ad, hogy a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az Egyház és a szentatya üldözésével megbüntesse.' (Lucia szerint ez a fényjel 1938. január 25-érôl 26-ára virradó éjszakán tűnt fel. Sokak szerint északi fény volt, amit Európában is jól lehetett látni. Egyes tudósok azonban a szóban forgó égi tüneményt ,,ismeretlen fénynek'' mondják. A fényjelenség kiterjedése és fényereje miatt -- szerintük -- nem lehetett északi fény.) ‘Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok, és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplôtelen Szívemnek és az elsôszombati engesztelô szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér, és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog elôidézni..., végül azonban Szeplôtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, s az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad...' Befejezésül a Szent Szűz ezt kérte: ‘A rózsafüzér minden tizedéhez fűzzétek hozzá: Ó Jézus, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétôl, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.''' Megjegyzés: Amint korábban láttuk, Mária 1929-ben kérte Oroszország felajánlást, de erre csak végzetesen késôn, 1942-ben került sor. A Szűzanya által kért felajánlást II. János Pál pápa a világ püspökeivel együtt 1984-ben megismételte. Lucia szerint a Szent Szűz ez utóbbit fogadta el. Idézünk Luciának egyik, Coimbraban 1989. aug. 29-én írt levelébôl: ,,1942. október 31-én Ôszentsége XII. Piusz megtette a felajánlást. Ezt követôen megkérdezték tôlem, hogy a felajánlás a Szűzanya kívánsága szerint történt-e. Azt válaszoltam, hogy nem, mert hiányzott az, hogy a világ püspökeivel együtt ajánlják fel a világot. Ôszentsége VI. Pál megtette a felajánlást 1967. május 13-án. Ekkor ismét feltették a kérdést, hogy megtudják, a felajánlás a Szűzanya kívánsága szerint történt-e. Azt válaszoltam, hogy nem, ugyanabból az okból, vagyis, hiányzott a világ püspökeivel való egység. Ôszentsége II. János Pál megtette a felajánlást 1982. május 13- án. Újból megkérdezték tôlem, teljesült-e a Szent Szűz kívánsága. Én azt válaszoltam, hogy nem: hiányzott a világ püspökeivel való együttes felajánlás. Ugyanez a Szentatya akkor levelet írt a világ püspökeihez, kérve tôlük, hogy csatlakozzanak hozzá. A fatimai kápolnából elhozatta a Szűzanya kegyszobrát, és 1984. március 25-én a püspökökkel egységben, akik ezt maguk is akarták, megtette a felajánlást úgy, ahogy a Szűzanya kérte. Ezután ismét megkérdezték tôlem, hogy ez úgy történt- e, ahogy a Szűzanya kívánta. Én azt válaszoltam, hogy igen. Most már megtörtént.'' (Alonso, J. M. -- A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41. p.) Az ígéret a felajánlás megszenvedett késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint az ô Szeplôtelen Szíve gyôzedelmeskedni fog. 2.) A második fatimai ígéret az öt elsôszombattal kapcsolatos. Ez Mária Szívének nagy ígérete. Átadására az 1925. december 10-én Pontevedrában történt jelenés alkalmával került sor. ,,Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden elsôszombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.'' Gyönyörű kiegészítés ezekhez a szavakhoz a második jelenés alkalmával elhangzott ígéret: ,,Jézus... meg akarja alapítani a földön Szeplôtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget, és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék.'' 3.) A fatimai üzenet harmadik része még mindig borítékolva van. Sokak véleménye szerint a harmadik rész a hittel és a világ jövôjével kapcsolatos. Többen úgy gondolják, a Szentatya politikai és lélektani megfontolás miatt nem hozza nyilvánosságra. Minden találgatással szemben azt kell mondanunk, hogy az ügyben egyelôre J. Ratzinger bíboros nyilatkozata a hiteles és mérvadó: ,,Fatimában kemény figyelmeztetés hangzott el, ami szemben áll az uralkodó külsôséggel, felhívás arra, hogy vegyük komolyan az életet, a történelmet és azokat a veszélyeket, melyek fenyegetik az emberiséget. Maga Jézus is megteszi ezt, és nem fél attól, hogy így szóljon: ‘Ha meg nem tértek, elvesztek mindnyájan''' (Lk 13,3). ======================================================================== Siracusa Egyházilag elismert Mária-jelenések Megjegyzés: Korábbi kiadványainkban ez a fejezet Siracusa és Akita címet viseli. Ennek az a magyarázata, hogy az akitai könnyezésekre és üzenetekre korábban megvolt az egyházi elismerés, de ezt késôbb visszavonták. A kivizsgálást végzô ordinárius, John Shojiro Ito püspök azonban haláláig kitartott az események igaz volta mellett. A siracusai könnyezés önmagáért beszél. A néma anyai könnyekhez nem lehet és nem is szükséges kommentárt fűzni. Itt a könnyek beszélnek. Misztikus élmény kevés kiválasztottnak adatik meg. Amint arról többször beszéltünk, a Mária-korszak nagy jelenései és az ezzel kapcsolatos valamennyi üzenet egyetlen törekvése: a bűnben elmerülô embertömeg visszafordítása, az evangéliumi útra való visszatérítése. Megfigyelhetô, hogy az idô elôrehaladtával csaknem a fizikai kitapinthatóság határáig megközelít bennünket a természetfölötti valóság. A látnokok vagy más misztikusok elmondják élményeiket. Az Isten vagy éppen a Szent Szűz igazolja is ôket, s az emberek igen nagy számban hisznek a jeleknek. A természetfölötti világ közvetett megtapasztalása azonban soha nem nyújtja a közvetlen bepillantás élményét, amire pedig igen sokan vágyakoznak. Az ún. csodaváró magatartásnak bántó és kritikus kicsengése van. Ennek ellenére mégis emberi igényrôl van szó, s talán ezért is engedik meg az égiek néha a természetfölötti jeleket közvetlenül is megtapasztalni sokak számára. Ha nem is fogadjuk el a csodavárást mint magatartást, tudni kell: a csodáknak mint jeleknek komoly szerepük volt mindvégig az üdvtörténet során. Egy-egy gyógyulás híre, bármilyen megrendítô is legyen, lassan és viszonylag szűk körben terjed. Sokan kétkedve is fogadják. Hatása ezért mérsékelt. A fatimai napcsoda már hetvenezer ember számára nyújtott életre szóló élményt. A siracusai könnyezést pedig tízmilliók láthatták a televízió jóvoltából. A jelek szerint a Szent Szűz világszerte szélesedô körben és igen nyomatékosan hívja fel a figyelmet az elhatalmasodó bűn súlyosbodó pusztítására. Az Egyház Anyja a lelkekért való küzdelmének 1953-ban újabb megrendítô nyomatékát és újabb kézzelfogható bizonyítékát adta. Siracusában 1953. augusztus 29-tôl szeptember 1-ig, tehát négy napon keresztül könnyezett egy vásári gipsz Madonna-dombormű. A nevezett 28x23 cm-es domborművet, amely egy 38x34 cm-es üveglemezre volt felcsavarozva, Angelo Jannuso és Antonietta Giusto házaspár nászajándékba kapta. Bár a fiatalok nem voltak különösebben vallásosak, a Madonnát azonban -- mint a legtöbb olasz -- mégis tisztelték, ezért a képet ágyuk fölé akasztották. A fiatalasszony terhességének idején igen súlyos beteg lett (terhességi toxémia). Antonietta, aki látását is elveszítette, egyik reggel ágyán fekve kétségbeesetten gyógyulásért könyörgött a Szent Szűzhöz. A beteg egyszerre csak visszanyerte látását, sôt rosszulléte is elmúlt. Alig ocsúdott fel csodálkozásából, amikor észrevette, hogy vízcsepp hull az arcára. Keresni kezdte a magyarázatot, s meglátta, hogy az ágya fölött könnyezik a Mária-dombormű. Döbbenten kiáltotta: ,,Sír a Madonna!'' Csakhamar emberek gyűltek össze a házban, akik elsô tanúi lehettek egy természetfölötti eseménynek. A könnyezés nem csupán szenzáció, rendkívül súlyos figyelmeztetést is hordoz. A négy nap történetének bemutatása nagyon hosszúra nyúlna. Csupán azt mondjuk el, hogy a néhány nap alatt emberek tízezrei láthatták közvetlen közelrôl a könnyezést, az Olasz Televízió hosszan filmezte, majd ismételten levetítették. Szakemberek tudományos vizsgálatnak vetették alá mind a domborművet, mind a könnyeket. A tudósokból álló bizottság a helyileg illetékes érsek felkérésére analizálta a folyadékot, s megállapította, hogy összetétele teljesen azonos az emberi könnyekkel. Még a fehérje sem hiányzott belôle, amit csak élô szervezet termelhet. Errôl 1953. október 17-én nyilatkozatot adtak ki. A dombormű szeptember 1-jén 11 óra 15 percig könnyezett. Éppen addig, amíg a szakértôi bizottság összegyűjtötte a laboratóriumi vizsgálathoz szükséges mennyiségű folyadékot. Siracusában a könnyezés befejezôdése után is feltűnôen sok testi és lelki gyógyulás történt. Évente kb. félezer. A Mária-korszak könnyezései közül a siracusai esemény jelentôsen kiemelkedik. Egyrészt a magasfokú publicitás, a tudományos elemzés, a gyors kivizsgálás és nyilatkozat biztosította a teljes, a pontos és a szakszerű informálódást. Égi anyánk könnyei rendkívül beszédesek. XII. Piusz pápa 1954. okt. 17-i rádióbeszédében így szólt errôl: ,,Vajon meg fogják-e érteni az emberek ezeknek a könnyeknek titokzatos beszédét? Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt és a világ bűnei miatt a szomorúság könnyei. Sír-e még Jézus Titokzatos testén okozott újabb sebekért? Vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot? Vagy a várakozás könnyei ezek, más gyermekei visszatérésének késlekedése miatt, akik valamikor hívôk voltak... Rajtatok múlik, hogy példátokkal és tetteitekkel közreműködjetek a megtévedetteknek az Atya házába való visszatérésben...'' II. János Pál pápa pedig ezt mondta 1994. november 6-i siracusai látogatása alkalmával: ,,Mária könnyei jelek. Az édesanya aggódó jelenlétét bizonyítják az Egyházban, a világban. Egy anya akkor sír, ha gyermekeit nagy veszélytôl fenyegetve látja, és szavaira már nem figyelnek. Ezek a fájdalom könnyei, az esdeklés könnyei, de a reménység könnyei azok számára is, akik reá tekintenek. Könnyezô Szűzanya Szentélye! Te azért jöttél létre, hogy az anya sírására emlékeztesd az Egyházat.'' Összefoglalva tehát újra elmondhatjuk: a Mária-korszak eseményeit jeleknek kell felfogni. Jeleknek, amelyeket tanulmányozni és értelmezni szükséges. Ha ezt megtesszük, minden kétséget kizáróan felismerhetjük a lényeget: a Szent Szűz feltárja elôttünk a sátán tevékenységét, sürgetôen figyelmeztet korunk emberének súlyos lelki helyzetére, egyszerűen a tömeges elkárhozás veszélyére, és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját. Mai fogalmakkal élve elmondhatjuk: Szűzanyánk evangelizál, elôkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. El akar indítani, és támogatni kíván bennünket a megtérés útján. Segítségül hívja készséges gyermekeit az elkötelezett lélekmentésre; a vállalkozóknak pedig támogatást, új és hatékony kegyelmi eszközöket ígér. A Mária-korszak minden mozzanata, a jelenések, a könnyezések, az üzenetek stb. egyértelmű célja tehát: elkerülni a tömeges elkárhozás veszélyét, enyhíteni (ha lehetséges, elkerülni) a kilátásba helyezett büntetéseket. Ezért nem csupán hív, de támogat is a teljesebb keresztényi élet megvalósításában és az elkötelezett, tudatos lélekmentésben. Megjegyzés: Közel száz könnyezô szoborról tudunk. Híresek az akitai, a maasmecheleni, a Porto San Stefano-i, a civitavechiai könnyezések stb. Röviden arról, mi is történt Akitában (Japán) 1975. január 4. és 1981. szeptember 13. között az Oltáriszentség Leányai szerzetesközösség kolostorában. A Minden Nép Asszonya szobor (Mária Amszterdamban nevezte így magát) 101 alkalommal hullatott könnyeket. A szobor 1973. szeptember 29-én verítékezett, lábaiból vér csordult ki, és illatot árasztott, amit heteken át érezni lehetett. (A vér ,,0'' vércsoportba tartozott.) Az eseményeknek több ezren voltak közvetlenül tanúi, s az ,,Akitai Szűz'' könnyhullatását is sok millió japán láthatta a televíziós közvetítés jóvoltából. John Shojiro Ito, Akita püspöke 11 évi kivizsgálás után elismerte az események természetfölötti voltát, errôl körlevelet adott ki, és felterjesztette a vizsgálat eredményeit Rómába. A könnyezések idején egyik nôvér üzeneteket is kapott a Szent Szűztôl, s ezen üzenetek rendkívül súlyosak. Tartalmuk megerôsíti La Salette próféciáit. ======================================================================== Új fény az egyház egén Az Isteni Irgalmasság Az utóbbi évtizedekben a világot teljesen behálózza egy új üzenet, az Isteni Irgalmasság üzenete, Szent Faustyna Kowalska nôvér Naplójának nyomán. A jelek szerint az Isteni Irgalmasság üzenete mintegy teljessé teszi (talán le is zárja) a Mária-korszakot, tartalmilag pedig összefügg velük. A Napló által olyan ajándékot kaptunk személyesen Jézustól, amely az elhatalmasodó bűnnel szemben az utolsó, a világ teljes megújítását célzó lehetôség. Joggal mondhatjuk: a Mária-korszak üzenetei nélkül kevésbé értenénk az Isteni Irgalmasság üzenetét, de ugyanez fordítva is igaz. Az Isteni Irgalmasság üzenete segít bennünket a Mária-üzenetek teljesebb megértésében. II. János Pál pápa három évtizedes munkája révén világszerte egyre szélesebb körben ismerik meg és fogadják el Szent Faustyna Kowalska nôvér Naplójának tartalmát. Fausztina nôvér írása 1998-ban az Egri Fôegyházmegyei Könyvtár és az Eger, Kisboldogasszony egyházközség kiadásában -- ellátva Franciszek Macharski krakkói bíboros érsek, Seregély István egri érsek jóváhagyásával és az illetékes szerzetesrend (Zgromadzenia Sióstr Matki Bozej Miloserdzia, Kraków) engedélyével -- immár tizenkettedik idegen nyelven Magyarországon is megjelent. A Napló kiadását Szentatyánk is üdvözölte. Katona István egri s. püspök, a könyv lektora szerint a Napló elmondja ,,az Isteni Irgalmasság üzenetét, és azt, miként születik a szent fájdalmak, szenvedések és megalázódások közepette.'' ======================================================================== A bűn elhatalmasodása Az Isteni Irgalmasság Amint láttuk, a Mária-jelenések alapvetô törekvése a bűnében megmaradó ember visszavezetése az evangéliumi útra, nehogy az elhatalmasodó bűn áldozatává váljon. Az elhatalmasodó bűn következtében ugyanis az emberek tömegesen veszélyeztetik örök boldogságukat, tömegesen sodródhatnak az elkárhozás veszélyébe. Az Isten találékony szeretetében ezért szólít meg bennünket újra és újra. A ,,tömeges elkárhozás veszélye'' kifejezés szokatlan, és néha ellenérzést vált ki. A vonatkozó üzenetek konkrét fogalmazása és a látnokoknak a pokollal kapcsolatos víziója azonban a tömeges elkárhozás veszélyére utal. Figyelemreméltó, hogy a 20. század nagy hatású jelenéseiben drámai jelentôséget kap a pokol víziója. Szóltunk arról, hogy a fatimai gyermekek 1917. július 13-i látomása a kárhozatról az elsô fatimai üzenet tartalmát képezi. Fausztina nôvér ugyanilyen élményeket élt át. Naplójában nyomatékosan és ismételten hangsúlyozza: Isten parancsára járt a ,,pokol szakadékaiban'', és Isten parancsára ír ott szerzett élményeirôl, ,,hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott'' (Napló 741). (A medjugorjei gyermekek is beszámolnak hasonló élményekrôl.) Erre utal Jézus egyik kijelentése is 1936. márciusában: ,,sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (Napló 639). A Napló egy másik helyén pedig Jézus így szól: ,,Ó, ha a bűnösök ismernék irgalmamat, nem vesznének el oly nagy számban'' (Napló 1396). Az elkárhozás veszélyével kapcsolatos természetfölötti kijelentések, látomások lélektani szerepe igen fontos, mert létében érinti az Istenrôl megfeledkezô embert. Bár sokakban ellenérzést kelt a kárhozattal kapcsolatos üzenetek kimondása, de mégis meg kell tenni, mert minden finomítás vagy a kérdés elhallgatása a lényegrôl tereli el a figyelmet, félrevezetéssel ér fel, és ellentétes az üdvözítô Isten kifejezett akaratával. Nagyon fájdalmas tapasztalni -- a történelmi események egyre keményebben tanúskodnak errôl --, hogy az Egyház Anyjának szavai a sok akadékoskodás miatt nem járhatták át kellô mélységben az evangelizációs tevékenységet. Bár sok Mária-kegyhely a ,,hit kisugárzásának helye'' és áldásos szerepet játszik a népi vallásosság formálásában, de az ismételten megszólító Mária-üzenetek még nem érték el a teljes célt, mert kevesen válaszoltak a meghívásra. Sôt, azt kell látni, hogy az evangelizáció álcázott akadályai, a tetszetôs eszmék egyre nagyobb mértékben fordítják el és tartják távol az Istentôl a tömegeket (Corrado Balducci), s ebbôl fakadóan mind az öt kontinensen súlyos méreteket kezd ölteni a hitetlenség. ,,Kétségtelen, hogy a kereszténytelenedés olyan méretűvé vált, amely még rémálmainkban is elképzelhetetlen volt a II. Vatikáni zsinat lezárása idején'' (J. Ratzinger). Ez a folyamatos leépülés pedig elindítja és mind teljesebbé teszi a bűnnek és következményeinek elhatalmasodását. Úgy tűnik, még a hit felelôseit és a hívek egy részét is megosztották a Mária-üzenetek. Amíg az Egyház Anyjának szavai tízmilliók lelki életében játszanak fontos szerepet -- hiszen az Evangéliumról szólnak --, addig sokan kétségbe vonják, lebecsülik, tagadják vagy egyenesen károsnak tartják az üzeneteket, s ebben bizony nemegyszer egyházi személyeknek is szerepük van. Grignion Szent Lajos- Mária gáncsoskodó vagy szűkkeblű Mária-tisztelôknek nevezi ôket. ,,A gáncsoskodó Mária-tisztelôk rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek,... akik leértékelnek majdnem minden áhítatgyakorlatot... Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek Szűz Mária irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot... A hamis tisztelôknek... ettôl a fajtájától nagyon kell félnünk. A Szűz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet. A szűkkeblű tisztelôk azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...'' A Szent tanítása szerint azért nagyon veszedelmes ez a merev álláspont, mert ,,a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szôtt hálója ez'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 92-94). A tisztánlátást tovább akadályozzák az egyre nagyobb számban megjelenô, álmisztikus meséket tartalmazó írások. Az így keltett zavar nagyon legyengíti a természetfeletti jelek hatékonyságát, a bűn szerzôje pedig ,,tévútra vezeti az egész világot'' (Jel 12,9b), melynek nyomán a bűn egyre inkább megszervezôdik és elhatalmasodik következményével együtt. Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végsô diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szervezôdô bűnnek. Úgy véljük, az utolsó százhetven év, az utolsó idôk szembetűnô jellemzôi között említhetjük a bűn térhódítása mellett a nyomában járó pusztítást, és a túláradó kegyelmet. Megítélésünk szerint a Mária-üzenetek éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság megnyilatkozásai az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetbôl fakadó és túláradó kegyelem jelei. Míg a Mária-jelenések a bűn elhatalmasodásától és annak következményeitôl kívánnak megóvni bennünket, addig az Isteni Irgalmasság a bűn áldozatait szólítja meg, és akarja visszavezetni az Evangéliumhoz. Isten a bűneink révén felhalmozódott tartozás teljes elengedését kínálja, s egyben segítségét ajánlja az élet teljes rendezéséhez. A mi feladatunk csupán a készséges együttműködés Isten akaratával. Az ember szabadon dönthet az Isteni Irgalmasság üzenetének elfogadása vagy elutasítása ügyében. Ajánlatos azonban tudnia Jézus figyelmeztetésérôl: ,,Ó, szegények, akik nem akarnak élni Isten irgalmasságának csodájával; hiába fogtok majd könyörögni, már késô lesz'' (Napló 1448). ,,Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia'' (Napló 1146). Fontos megjegyezni: Fausztina nôvér Naplója, az Isteni Irgalmasság üzenete -- jóllehet a magánkinyilatkoztatás körébe tartozik -- az Egyházon belül már nem képezi vita témáját. A legmagasabb egyházi fórum -- II. János Pál pápával az élen -- tisztázott és lezárt minden kérdést, s ajánlja a hívek figyelmébe. Fausztina nôvért a Szentatya 1993. ápr. 18-án, húsvét második vasárnapján boldogok sorába emelte, 2000. április 30-án, ugyancsak húsvét második vasárnapján, pedig szentté avatta, s felajánlotta a világot az Irgalmas Jézusnak. ======================================================================== Az Atya és tékozló fia Az Isteni Irgalmasság Ki az Isten? A titkokat fürkészô ember történetének hajnalától kezdôdôen próbálja megválaszolni ezt a kérdést. Nos, arra a kérdésre, hogy ki az Isten, és mi a szándéka, egyedül az Isten adhat végleges és autentikus választ. Meg is tette ezt a kinyilatkoztatás révén. A keresô ember tehát a Szentírásból tudhatja meg mindazt, amit az Istenrôl evilági életében tudhat. Már az ószövetség megsejtette az Isten csodálatos titkát. A választott nép szent emberei, bár nem hallották Jézus Krisztus igehirdetését, csodálatos dolgokat mondtak Istenrôl. Megsejtették, hogy az Istennek az emberrel szembeni szeretete, hosszantűrése, irgalma, lehajló gondoskodása minden képzeletet meghalad. A kinyilatkoztatás kezdettôl fogva sejteti azt, amit Jézus Krisztus fogalmazott meg egyértelműen: Isten a mi Mennyei Atyánk. Ez az isteni ige minden egyéb vallás istenfogalmát felülmúlja. Értésünkre adja ugyanis, hogy az Istentôl nem félni, hanem az Istent szeretni kell. Sok vonatkozó ószövetségi hely közül egyet idézünk csupán, amely talán leginkább kifejezi az ószövetségi ember istenfogalmát: ,,A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki'' (Iz 42,3). Az Újszövetségi Szentírás az Istenrôl, mint szeretetrôl tanít: ,,Az Isten szeretet...'' (1Jn 4,16), ,,Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen'' (Jn 3,16), s ezzel teljessé teszi az istenfogalmat. Jézus nyomán a szent szerzôk úgy mutatják be az Istent, mint szeretô atyát. Az Isten atyai szeretetérôl a legnagyszerűbb tanítást a tékozló fiúról szóló példabeszéd adja. ,,Egy embernek két fia volt. A fiatalabb így szólt atyjához: ‘Atyám, add ki az örökség nekem járó részét.' Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elköltözött messze vidékre, és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. Fogta magát, beszegôdött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy ôrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna a gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belôle. Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek. Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.' Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messzirôl meglátta ôt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. De atyja megparancsolta a szolgáknak: ‘Vegyétek elô hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elô a hizlalt borjút, és öljétek le. Együnk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült.' Erre vigadozni kezdtek'' (Lk15,11-24). Ha elemezzük az atyának (az Istennek) és tékozló fiának (a bűnös ztra tért ember) viselkedését, olyan megindító képet kapunk a szeretet Istenérôl, amely valóban páratlan. Mi is történik, s miként viselkedik az atya és tékozló fia? 1.) Az atya fia kérésére szétosztja vagyonát. 2.) Az atya ellenvetés nélkül elengedi tékozló fiát. 3.) Az atya várja -- sôt az ablakból figyeli, mert ,,messzirôl észreveszi'' -- jobb belátásra kényszerült fiát. 4.) Az atya eléje siet fiának. 5.) Az atya szemrehányó szó nélkül nyakába borul és megcsókolja. 6.) Az atya nem emlegeti fel fia viselkedését, hanem már az elsô mondat után gyorsan drága ruhába öltözteti, gyűrűt húzat ujjára és sarut a lábára. 7.) Az atya örömében levágatja hizlalt borjúját és lakomát rendez. Ezzel szemben a fiú csupán követelôzik. Elhagyja atyjának házát, vagyonát eltékozolja, s miután pórul járt, érdekbôl visszatér az atyai házba. (A bocsánatkérésen túl másra nincs is lehetôsége; további sorsa atyja irgalmától függ.) Egyetlen pozitívum a fiú viselkedésében a bocsánatkérés, a vétek, a hálátlanság -- tehát a bűn -- belátása. A szülôatya viselkedését az atyaság, a gyermeke iránti fogyhatatlan szeretete magyarázza. Bár a fiút az érdek hajtja, az apa mégis úgy örül, mint az a szülô, akinek a fia ,,meghalt, de feltámadt''... Ez a kép istenfogalmunkat teljessé teszi. A tékozló fiúról szóló példabeszéd nem csupán az Atya szeretetérôl tanít. Az Istent mint irgalmas Istent mutatja be, aki a szeretetnél is többre képes. Szinte megalázódik, hogy megmenthesse tékozló fiát... Ez az evangéliumi példázat világossá teszi: az Isten azzal az érzéssel tekint a bűnösre, miként a szülô halott gyermekére. (A szülô, ha tehetné, feltámasztaná fiát.) A halottat egyedül az Isten tudja feltámasztani, s arra vár, hogy ezt meg is tegye. ,,Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok'' (Iz 30,18). Ez meg is történik, ha a bűnös felkerekedik és visszatér atyjához bocsánatkérésre, miként a tékozló fiú tette, s ha ez valóban megtörténik, annak az Isten és az ég angyalai örülnek a legjobban. ,,...jobban örülnek a mennyben egy megtérô bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak...'' (Lk 15,7) ======================================================================== Az irgalmasság etimológiája Az Isteni Irgalmasság A mindennapi felfogás a részvéttel, a segítôkészséggel, a megbocsátással azonosítja az irgalmat. A Magyar Értelmezô Szótár szerint az irgalom: segítô könyörület, szánalom, megbocsátás; az irgalmasság pedig: tevékeny szánalom. Bibliai értelemben többet jelent: az érdemtelen gyengének felkarolása. (Elôd István) Szeretni azt, aki nem szolgált rá a szeretetre. Szeretni azt, aki visszautasította a szeretetet. Szeretni az érdemtelent. Keresni vele a kapcsolatot, segíteni és támogatni mindaddig, amíg az érdemtelen véglegesen el nem fogadja vagy vissza nem utasítja a szeretetet. II. János Pál pápa így ír az irgalmasság bibliai tartalmáról: ,,Amikor az ószövetségi könyvek az irgalmat meghatározzák, többnyire két kifejezéssel élnek, melyek között igen finom jelentésbeli különbség van. Elsôsorban a hesed szót használják, amely a jóság szívbeli érzületét jelenti. ... Az irgalom másik szava... az Ószövetség nyelvébôl: a rahamin. A hesed jelentésétôl egész kicsiben különbözik csak. Amíg ugyanis a hesed az önmagához való hűséget és a szeretetben adott ígéret kötelezettségét világítja meg (és ezek joggal tekinthetôk férfias tulajdonságoknak), addig a rahamin már eredetében az anyai szeretetet jelzi (a rehem anyaméhet jelent). Abból a kezdettôl fogva fönnálló és mélyreható kötelékbôl, sôt összeköttetésbôl, amely az anya és magzata között létezik, egész különleges kapcsolat, egyedülálló szeretet származik... Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az irgalmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jelzô szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom különbségeket, melyeket az Írás ôsi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységbôl lép tovább, melyet az Ószövetség mutatott...'' (Dives in misericordia. Függelék.) ======================================================================== Az irgalmasság a Szentírásban Az Isteni Irgalmasság A Szentírás tanúsága szerint Jézus elmagyarázza és megmutatja nekünk, hogy milyen, pontosabban ki az Isten. Sokszor idézzük Szent Jánost: ,,szeretet az Isten'' (1Jn 4,8), ami leginkább kitűnik Jézus életművébôl. Jézus keresztáldozata a felülmúlhatatlan isteni szeretet kifejezôdése. Az Isten már az Ószövetségben úgy mutatkozik be, mint az ember szeretô Atyja, s ez az atyaság s az ebbôl fakadó istengyermekség meghatározó vonása az Isten-ember kapcsolatnak. Ez egyben a legnagyobb lehetôség is az ember számára, mert az Isten, az ,,irgalmasság Atyja'' (2Kor 1,3) hűséges, és nem hagyja magára az embert, még akkor sem, ha az tékozló fiú módjára elhagyja ôt és hűtlenné válik Istenéhez életének útján. ,,...ha mi hűtlenné válunk, ô hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg'' (2Tim 2,13). Az Isten mindig irgalmas Istenként cselekszik. Szeretete nem hagyja magára az embert lelki nyomorúságában. Nincs az a mélysége a nyomorúságnak, ahonnan tevékeny szánalmában nem akarná és nem tudná visszahozni. Isten irgalmának egyetlen akadálya: a megátalkodottság. A Szentírás túláradó gazdagsággal beszél Isten irgalmáról. Már az ôsevangéliumban irgalmasnak mutatkozik, az Ószövetség pedig kezdeti idôktôl magasztalja Isten irgalmát. A Szentírásban több száz helyen olvashatunk errôl. Mózes sokszor emlegeti Isten irgalmát: ,,Az Úr irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrô, nagy könyörületességű és hűségű, te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át...'' (Kiv 34,6- 7) ,,Ha hozzám kiált (akitôl elvették köpenyét), meghallgatom, mert irgalmas vagyok'' (Kiv 22,26). Híres a 136. zsoltár (hálaadó himnusz Isten örök hűségéért): ,,Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.'' Refrénként ismétlôdik huszonhat alkalommal. ,,...minden utad irgalom és hűség...'' (Tób 3,2b) Már említettük Izaiás tanítását: ,,A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki'' (Iz 42,3). A 103. zsoltár vallomása -- ,,Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban'' (Zsolt 103,8) -- Szent Pált is megragadja, aki idézi ezt a gondolatot egyik levelében (Ef 2,4). Az Újszövetség elsô tanítása az Isten irgalmasságáról a Magnificat gyönyörű szavaiban fogalmazódik meg: ,,Irgalma nemzedékrôl nemzedékre azokra száll, akik ôt félik'' (Lk 1,50). Mint említettük, Isten irgalma Jézusban mutatkozik meg, aki mindig kész a megbocsátásra. Példabeszédekben tanít errôl. Az apostoli igehirdetésben Krisztus az ,,irgalmas és Istenhez hűséges fôpap'' (Zsid 2,17), aki bennünket is irgalomra tanít. (Biblikus Teológiai Szótár. Róma, 1974. 604-611.) A szent iratok szerint olyan mértékben számíthatunk Isten irgalmára, amilyen mértékben mi is gyakoroljuk az irgalmasságot. ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom gyôzelmet arat az ítélet fölött'' (Jak 2,13).Isten elvárása világos: ,,Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas'' (Lk 6, 3 6) Az Egyház liturgiájában, imádságaiban (a papi breviáriumban) is igen gyakran megfogalmazódik Isten irgalma. Korunkban sajátos történelmi szükséghelyzet alakult ki (II. János Pál), s ez a szükséghelyzet egyre sürgetôbben irányítja figyelmünket az Isten irgalmára. Úgy tűnik, az elhatalmasodott bűn nyomán a különös módon túláradó kegyelem az Isteni Irgalmasság üzenetében fogalmazódik meg teljes gazdagságában. ======================================================================== Az Isteni Irgalmasság II. János Pál Az Isteni Irgalmasság tanításában II. János Pál pápa három évtizeden át (krakkói segédpüspökségétôl kezdôdôen), pontosabban 1963-1993-ig dolgozott Szent Faustyna Kowalska Naplójának egyházi elfogadtatásán. Minden bizonnyal a Napló tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy második enciklikáját az Isteni Irgalmasságnak szentelte. Az említett történelmi szükséghelyzet a sérült emberiség mai helyzete, amely kifejezôdik egyrészt az Egyházban tapasztalható negatív jelenségek, másrészt az elhatalmasodó bűn és annak valamennyi következménye által. Ez teremti meg, s jelent sürgetô felszólítást az Egyház számára, hogy mélységében mutassa be az ,,irgalmasság Atyjának'' Krisztus által feltárt misztériumát. Megérett az idô, a történelem Isten irgalmasságának mélyebb megismerésére és a belôle fakadó lelki javak gyümölcsöztetésére, az evangelizációba való beépülésére. II. János Pál pápa történelmi sürgetésnek tett eleget a Dives in misericordia (Irgalmasságában gazdag Isten) c. enciklikájának kiadásával. (A cím utalás az Ef 2,4-re: ,,De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.'') A történelmi szükséghelyzetrôl a pápa így ír: ,,Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívbôl kiirtsa és az életbôl kiiktassa az irgalom gondolatát is. Mert úgy véli, az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki... hatalma alá vetette a földet és uralkodik rajta. ... A mai világ állapota... több olyan fenyegetô jelenséget is mutat, amelyek minden eddig ismert veszedelemnél sokkal rosszabbak. ... Istennek, az irgalmasság Atyjának' Krisztus által föltárt misztériuma olyan különleges felszólítássá válik, mely az embert fenyegetô mai veszedelmek közepette az Egyház felé hangzik el'' (DM 7-9). Az enciklika célja: Krisztusban megmutatni ,,az irgalom Atyját, a teljes vigasztalás Istenét'' (2 Kor 1,3). Az enciklika hosszan taglalja a Szentírás tanítását az Isten irgalmáról, majd kifejti, hogy Mária is ,,részese az irgalom kinyilatkoztatásának'', aki ,,tapasztalta és kiérdemelte'' az irgalmat, sôt istenanyasága miatt egyenesen az ,,irgalom eszköze''. Ennek kapcsán ,,szólíthatjuk Máriát az Irgalom Anyjának (Mater Misericordiae), Irgalmas Úrnônek (Domina Nostra Misericordiae) és az Isteni Irgalom Anyjának (Mater Divinae Misericordiae). Mindhárom megszólításban súlyos teológiai tartalom rejlik...'' (DM 56). A továbbiakban az Isten irgalma és mai világunk kapcsolatáról esik szó az enciklikában. Ezt követôen a szentatya így tanít: ,,Mivel az irgalom a végtelen Isten tökéletessége, maga is végtelen. Ezért határtalan és kimeríthetetlen az Atya készsége arra, hogy befogadja tékozló fiait, ha hazatérnek. Ugyanezért végtelen a bűnbocsánat lehetôsége és gyorsasága is: a Fiú csodálatos áldozatának értéke miatt. Ezt a hatalmat semmiféle emberi bűn nem képes felülmúlni, de még csökkenteni sem.'' Egyedül a bűnben való megátalkodottság tudja megkötni ezt a jóságot. Róma püspöke figyelmeztet: aki részesedni akar ebben az irgalomban, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, irgalmasnak kell lennie, és a ,,megtérés állapotában'' kell élnie (DM 78-80). A befejezésben a pápa felszólít bennünket: ,,Könyörögjünk Istenhez az irgalomért századunk embere számára!'' (DM 98). ,,Mária közbenjárásával könyörögjünk, aki szüntelenül hirdette a ‘nemzedékrôl nemzedékre' szóló irgalmat. De imádságunkhoz mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: ‘Boldogok az irgalmasok, mert ôk majd irgalmat nyernek''' (DM 101). A pápa elmondja: az Egyház feladata, hogy folytassa az irgalom kinyilvánítását. (Vállalnia, hirdetnie és élnie kell az isteni irgalmat.) Az Egyház azért él, hogy az irgalom jele legyen. A szentatya így fejezi be enciklikáját: ,,Minél hevesebben ellenkezik az emberi történelem, minél élesebben mutatkoznak korunk világi kultúrájának különbségei, és minél inkább tagadja az emberiség Istent, annál inkább kell közelednünk ahhoz a misztériumhoz, amely öröktôl fogva Istenben rejtôzött, majd Jézus Krisztus által az idôben valóban közöltetett az emberrel'' (DM 103). ======================================================================== Fausztina nôvér bemutatása Az Isteni Irgalmasság üzenete Szent Faustyna Kowalska nôvér által Megjegyzés: Fausztina nôvér teljes lengyel neve: Maria Faustyna Helena Kowalska. A vonatkozó irodalom a legtöbb esetben Faustyna Kowalska néven emlegeti. Magyarországon Fausztina nôvérnek írják. Kiadványunkban mi is Fausztina nôvérnek nevezzük, de ha a családi névvel együtt kell leírnunk nevét, akkor minden esetben lengyeles formában szerepeltetjük a keresztnevet is: Faustyna Kowalska. Helena Kowalska 1905. aug. 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. Az iskolát csak két és fél évig látogathatta: tizenhat éves, mikor Aleksandrówban és Lódzban szolgálóleány lesz, hogy szülein segítsen. Elzbieta Siepak szerzetesnô, a krakkói kolostor lakója, a Napló kiadási ügyeinek intézôje az egész világon, Faustyna Kowalskáról így ír: ,,Faustyna M. Kowalska nôvér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentôsebb misztikusai közé számít. A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében (két évvel elsô szentáldozása elôtt), de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenô szenvedô Krisztus szemrehányó szavai -- (Napló 9) -- azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen egy kolostorban. Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel. 1925. augusztus 1-jén lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában... A rendben Faustyna Maria nôvér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le elsô, majd öt évvel késôbb örök fogadalmát - - a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre -- St. Rospond püspök jelenlétében. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett. Kívülrôl semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje szabályait. Áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel. Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensôségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében. Naplója feltárja lelki élete mélységeit. Az olvasó megismerkedhet lelkének Istennel való mély egyesülésével, erôfeszítéseivel, harcaival a keresztény tökéletességre vezetô úton. Isten gazdagon megajándékozta kegyelmekkel: a kontempláció adományával, az Isteni Irgalmasság titkának mélységes megismerésével, látomásokkal, kinyilatkoztatásokkal, rejtett stigmákkal, a prófétálás adományával, az emberi lelkekben való olvasás tudományával és a ritkán elôforduló misztikus eljegyzés rendkívüli kegyelmével. A szigorú életmód és a kimerítô böjtök -- melyeket még a rendbe való belépés elôtt magára kényszerített -- annyira legyengítették szervezetét, hogy már a posztulátus alatt el kellett küldeni a Varsó melletti Skolimówba, hogy javítsanak egészségi állapotán. Elsô noviciátusi éve után átélte az ún. ,,sötét éjszaka'' rendkívüli fájdalmas misztikus tapasztalatait, ezt követôen a küldetésébôl adódó sok megalázó szenvedést és lelki gyötrelmet kellett elviselnie. Fausztina nôvér felajánlotta életét a bűnösökért, a lelkek megmentéséért, emiatt is különbözô szenvedések érték. Élete utolsó éveiben megerôsödtek belsô szenvedései, az ún. ,,lélek passzív éjszakája'', valamint testi fájdalmai: elôrehaladott állapotba került tuberkulózisa, mely megtámadta tüdejét és az emésztôrendszerét. Emiatt két alkalommal néhány hónapos kórházi kezelésen is volt Krakkóban, a Pradnikon. Fizikailag egészen felemésztôdve, de lelkileg teljesen éretten, Istennel való misztikus egyesültségben, a szentség hírében halt meg 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen, melybôl tizenhárom évet töltött a rendben. Testét Krakkó--Lagiewnikiben, a kolostori temetô sírboltjában helyezték örök nyugalomra, amely 1966-ban a boldoggá avatás információs pere folyamán átkerült a kápolnába.'' E. Siepak Fausztina nôvér küldetésérôl így ír: ,,Ez a küldetés röviden összefoglalva azon alapszik, hogy a mindenki által öröktôl fogva ismert, de feledésbe merült igazságot, Isten irgalmas szeretetét újra az emberek emlékezetébe idézze, és az Isteni Irgalmasság kultuszának újabb formáit ismertesse meg, melynek gyakorlata a vallásos élet megújulására vezet a keresztényi bizalom és irgalom szellemében. A Naplót (lelki önéletrajz) Fausztina nôvér Jézus világos parancsára életének négy utolsó évében írta. Benne a nôvér lelkének aktuális és korábbi, Istennel való találkozásait jegyezte le. Ahhoz, hogy feljegyzéseibôl küldetésének lényegét megérthessük, tudományos elemzésre is szükség volt, amit az ismert és nagyra becsült teológus, Prof. Ignacy Rózycki atya végzett el. Erre az egyszerű, képzetlen, de bátor és Istent határtalanul szeretô szerzetesnôre az Úr Jézus olyan missziót bízott, ami az egész világnak szól: az Irgalmasság üzenetét. ‘Ma téged küldelek az egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével' -- mondta Jézus. ‘Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani' (Napló 1588). ‘Te vagy irgalmasságom titkárnôje, erre a tisztségre jelöltelek ki a jelen és az eljövendô életben (Napló 1605), ... hogy közöld a lelkekkel nagy irgalmamat, melyet irántuk érzek, és bátorítsd ôket: bízzanak irgalmam mélységében' (Napló 1567).'' (Napló XIII-XV. o.) ,,Elôkészíted a világot végsô eljövetelemre'' (Napló 429). -- Faustyna Kowalska nôvér lelki vezetôje Michal Sopocko atya, a Vilniusi Báthori István Egyetem Teológiai Karának professzora volt. (Boldoggá avatása folyamatban van.) Fausztina nôvér életére jellemzô a nagyon mély lelkiség, a kimondhatatlanul sok szenvedés és a mélységes misztikum. A Naplóból vett néhány idézettel szemléltetjük életének mindhárom vonását. A nôvér lelkiségének legfôbb törekvése: mindig mindenben megfelelni Isten akaratának. ,,A világért könyörgô áldozat leszek'' (Napló 482). ,,El akarok emésztôdni a lelkek javára. Semmilyen aldozattal sem törôdve, mint egy kis szônyeg szeretnék a nôvérek lába elé terülni'' (Napló 243). ,,Az emberek szeme elôl el fogok rejtôzni, bármilyen jót is teszek majd, hogy Isten legyen egyedüli jutalmam. Olyan leszek majd, mint a fűben megbúvó kis ibolya, amely nem sérti meg a lábat, mely eltapossa, hanem önfeledten árasztja illatát, hogy az ôt taposó személy kellemesen érezze magát'' (Napló 255). A Naplóban gyakran olvashatunk arról, hogy Fausztina nôvér lelkiségének alakulásában meghatározóan fontos volt az alázatra való törekvés és a szenvedés elfogadása Isten kezébôl. ,,A megaláztatás mindennapi táplálék'' (Napló 92). ,,Alázat, alázat és mindig csak alázat...'' (Napló 55). ,,Semmi sem jobb a lélek részére, mint a megaláztatás'' (Napló 593). ,,Alázat nélkül nem tetszhetünk Istennek'' (Napló 270). Az alázat ad erôt neki a küzdelemhez: ,,Az alázatosnak semmi sem nehéz'' (Napló 94). Jézus az alázatot a tisztasággal is összefüggésbe hozza, amikor így szól Fausztinához: ,,Tudd meg, hogy a tiszta lélek alázatos'' (Napló 576). Fausztina nôvér szerint az alázatosság megtanulásában nagy segítségünkre lehet a Jézus szenvedésérôl való elmélkedés: ,,Aki igazi alázatot akar tanulni, az elmélkedjen Jézus szenvedésein'' (Napló 267). A nôvér világosan látja, hogy küldetésének teljesítésében a szenvedésnek is fontos szerep jut. ,,Isten valódi művei mindig nehézségbe ütköznek, és szenvedés az ismertetôjelük'' (Napló 270). Faustyna Kowalska nôvér így summázza lelkiségének lényegét: ,,Jézushoz való hasonlóságomat a szenvedés és az alázat adja'' (Napló 268). Fausztina nôvér készséggel fogadta Isten kezébôl mind a küldetést, mind pedig a szenvedéssel teljes életet. Jézus sok szenvedést ígér Fausztinának, de meg is erôsíti ôt: ,,Tudd, hogy sokat, igen sokat fogsz szenvedni, de ez ne rémítsen meg téged, én veled vagyok'' (Napló 36). ,,Leányom, a szenvedés lesz a jele, hogy veled vagyok'' (Napló 669). (Vö Zsid 12,5-6) Egy másik alkalommal az Úr így tanítja a nôvért: ,,Gyermekem, legjobban szenvedéseidben tetszel nekem. Fizikai vagy erkölcsi szenvedéseidben ne keresd a teremtmények részvétét... Leányom, minél jobban megszereted a szenvedést, annál tisztább lesz szereteted irántam'' (Napló 279). A Szűzanya is hasonlóan szól: ,,Szenvedésben lesz részed betegséged és az orvosok miatt. A képpel kapcsolatban is sok szenvedés ér majd, de ne aggódj'' (Napló 316). A szenvedés napról napra formálja a nôvér lelkületét. Erre utalnak a szenvedéssel kapcsolatos megjegyzései: ,,A szenvedés nagy kegyelem'' (Napló 57). ,,Ha sokat szenvedünk, sok alkalmunk van bebizonyítani Istennek, mennyire szeretjük ôt'' (Napló 303). ,,A szenvedés a legnagyobb kincs a földön'' (Napló 342). A szenvedések teljesen kitöltik Fausztina nôvér életét. Ezért írja egy helyen: ,,A napot harccal kezdem és végzem'' (Napló 606). ,,Jézusom, Te tudod, hogy szeretem a szenvedést, s ki akarom üríteni a kelyhét az utolsó cseppig, most azonban a természetem mégis elborzadt... (Napló 697). A nôvér állandóan bizonyítani akar Isten elôtt. Egy helyen így tesz vallomást: ,,Lelkem vágyik a megpróbáltatás napjaira...'' (Napló 831). A testi fájdalmak mellett Fausztina részt kap a mélységes lelki szenvedésekbôl, amelyeket újra és újra megköszön Jézusnak. A nôvér csupán ,,apró kereszteknek'' nevezi a ,,szándékaim megakadályozását'', a ,,közösségi élet terhét'', ,,szándékaim rossz értelmezését'', a ,,mások által okozott megaláztatásokat'', a ,,rideg bánásmódot'', az ,,alaptalan vádaskodást'', a ,,gyenge egészséget'', a ,,kimerültséget'', a ,,saját akaratomról való lemondást'', ,,énem megtagadását'', az ,,elismerés hiányát'', ,,minden tervem megakadályozását'', a ,,belsô kínokat'', a ,,lélek érzéketlenségét'', a ,,félelmet'', a ,,bizonytalanságot'', a ,,sötétség belsô homályát'', a ,,kísértéseket'', a ,,megpróbáltatásokat'', ,,melyeket senki sem ért meg''. Ezért kiált Jézushoz: ,,Ó, Jézus, egyedül csak te ismered szívem vágyait és fájdalmait. Örülök, ha egy kicsit is szenvedhetek érted'' (Napló 73). Fausztina nôvér titkolni akarja hihetetlen testi-lelki fájdalmait, de nem mindig sikerül. ,,Szenvedéseimet képtelen vagyok elrejteni, s bár szót sem szólok arról, amit szenvedek, mégis, a fájdalom, ami tükrözôdik arcomon, elárul'' (Napló 100). Szenvedéseinek nagyságáról Naplójában röviden így nyilatkozik: ,,Csak Jézus tudja, mennyit szenvedtem'' (Napló 104). Faustyna Kowalska nôvér életének harmadik jellemzô vonása a mélységes misztikum. Jézus rendszeres megjelenései során magyarázza meg Fausztina nôvérnek az Isteni Irgalmasság célját és kincseit. Az iménti idézetek, de a több mint félezer oldalas Naplónak csaknem minden sora errôl tanúskodik. Fausztina nôvér utolsó hónapjai is nagy szenvedések jegyében múltak el. A betegápoló nôvér beszámolója szerint ,,Fausztina nôvér életének vége nagyon épületes. Állandóan szeretetreméltó és türelmes volt, semmit sem kívánt.'' Amikor megkérdezték tôle, szenved-e nagyon, így válaszolt: ,,Igen, de ez rendben van.'' Október 5-én utoljára meggyónt J. Andrasz atyánál. Halála közeledtével fájdalmai tetôfokra hágtak, s elköltözése elôtt néhány órával fájdalomcsillapító injekciót kért, de végül is nem fogadta el. Este kilenc óra tájban nôvértársainak és lelkiatyjának jelenlétében elmondta a haldoklók imáját. Halála pillanatáig tudatának teljes birtokában maradt. Háromnegyed 11-kor utolsó pillantást vetett Krisztus és az ô Édesanyjának képére, s csendben, félelem nélkül elhunyt.'' (Vö Isten Irgalmának hírnöke, Isten Szolgálója, Fausztina nôvér. Backi Vinogradi é.n. 105-108. o.) Fausztina nôvért zavarta, hogy ápolásra szorul. Talán vigasztalásul mondta néhányszor elöljárójának: ,,Meglátja, elöljáró Anya, hogy a Kongregációnak sok öröme lesz miattam.'' Profetikus szavak voltak ezek. 1938-ban még nem tudtak mit kezdeni sem a Napló tartalmával, sem a beszélgetések során elhangzott kijelentésekkel. Akik ismerték Fausztina nôvért, vegyesen ítélték meg személyét és rendkívüli dolgait. Az Isten azonban igazolta ôt. A háború rövid idôre látszólag feledtette a krakkói zárda misztikusát. Lengyelország sorsának alakulása azonban a II. világháború idején ráterelte a rendtársak figyelmét Fausztina nôvér jövendöléseire. A kolostor lakói ugyanis felismerték, hogy sorra megvalósulnak hazájukban azon események, amelyekrôl misztikus testvérük beszélt nekik. ======================================================================== A Napló és története Az Isteni Irgalmasság üzenete Szent Faustyna Kowalska nôvér által Mint említettük, Fausztina nôvér halála elôtt négy évvel kapott parancsot napló vezetésére, élményeinek leírására. A terjedelmes mű (a magyar változat a kísérô tanulmányokkal és a mutatókkal együtt 528 oldal) bemutatja Fausztina nôvér lelkiségét és az Isteni Irgalmasság üzenetét. ,,Az Isteni Irgalmasság ügyében -- mint oly sok másban -- Karol Wojtyla, a késôbbi II. János Pál pápa volt a Gondviselés embere. Wojtyla még krakkói segédpüspök korában felkereste A. Ottaviani bíborost (1963), és elôterjesztette a Naplóval s tartalmával kapcsolatos terveit. A kardinális biztató szavakkal bocsátotta el a jövendôbeli pápát: ‘Siessen, mielôtt a tanúk meghalnak.' Karol Wojtyla a késôbbi évtizedekben -- mint Krakkó érseke (1964), bíborosa (1967), majd Szent Péter utódja (1978) -- újabb és újabb módon támogatta az Isteni Irgalmasság ügyét. Megindította a boldoggá avatást bevezetô információs eljárást (1965), ehhez megjelentették a Napló kritikai kiadását (1981), Róma püspökeként kiadta a Dives in misericordia kezdetű enciklikát (1980), 1993. ápr. 18-án, húsvét második vasárnapján boldoggá avatta Fausztina nôvért, 1997-ben pedig elzarándokolt a nôvér sírjához. (Fausztina nôvér holttestét a boldoggá avatás kapcsán 1966. nov. 25-én exhumálták, és a kolostor kápolnájában -- Kraków Lagiewniki, ul. Siostry Faustyny 3/9. -- helyezték örök nyugalomra. A hamvak a boldoggá avatás után a fali sírfülkébôl átkerültek az Irgalmas Jézus oltára alá.) Érthetô, hogy ezen lépések után világhódító útjára indult az Isteni Irgalmasság üzenete. Ennek hathatós eszköze a Napló, amely a magyarországi kiadással az angol, a német, az olasz, a francia, a spanyol, a portugál, az orosz, a portugál (brazil), a szlovák, a cseh és a vietnami után immár a tizenkettedik idegen nyelven jelenik meg. (1999-ben arabul is megjelent. II. János Pál pápa 2000. április 30-án szentté avatta Boldog Faustyna Kowalska nôvért.) Eddig azonban hosszú utat tett meg a Fausztina nôvér nevéhez fűzôdô üzenet. Valóságos keresztutat kellett bejárnia. A. M. Deskur bíboros bevezetôjébôl és a Jegyzetek 154. pontjából (Napló 474. o.) megtudjuk, hogy az Isteni Irgalmasság ügyét 1959. március 6-án a Szent Offícium Indexre tette, vagyis megtiltotta a kultusz terjesztését, s maga Sopocko professzor is szigorú figyelmeztetést kapott. A templomokból kikerültek az Irgalmas Jézus- képek. Egyedül a krakkói kolostor híres festménye (Adolf Hyla) maradt eredeti helyén. A Szent Offícium lépésének komoly okai voltak. A hivatalos vizsgálatot megelôzôen ugyanis ellenôrizetlen és rossz fordításokban kezdték terjeszteni a Napló egyes részeit. Az intézmény a tilalommal elejét vette a zűrzavarnak, s amikor elérkezett a Gondviselés által kijelölt idô, elkezdôdhetett a teljes körű és hivatalos vizsgálat. A tilalmat 1978. június 30-án oldotta fel a Hittani Kongregáció. Az eseményeket a háttérbôl Karol Wojtyla szorgalmazta. Sopocko atya nem érhette meg a sikert, mert 1975. febr. 15-én meghalt Bialystokban. Miközben folyt a munka az Isteni Irgalmasság ügyében, Krakkóban megkezdôdött Fausztina nôvér személyével kapcsolatban az 1965. okt. 7- tôl 1967. szept. 20-ig tartó ún. információs, ezt követôen pedig a boldoggá avatási eljárás, amely 1993. április 18-án a boldoggá avatással ért véget. Beteljesedtek tehát Fausztina nôvér szavai. Elérkezett az idô, hogy a világ megismerje Isten Irgalmasságának minden embert megszólító üzenetét. A Napló egyházi jóváhagyással kerül világszerte az emberek kezébe, imádkozzák az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, kilencedét. Lehetôség van az Isteni Irgalmasság ünnepének bevezetésére is. (F. Macharski bíboros a krakkói egyházmegyében már a nyolcvanas évek közepén megtette ezt.) A teljes lengyel Egyház számára a Szentszék Istentiszteleti és Szentségtani Kongregációja 1995. jan. 23-án engedélyezte az Isteni Irgalmasság ünnepének bevezetését, az Apostoli Szentszék pedig jóváhagyta az Isteni Irgalmasságról szóló votívmise szövegét az egyetemes Egyházban. F. Macharski bíboros 1996. febr. 22-én Isten Irgalmasságának Apostola néven világméretű mozgalmat indított. Új bazilika is épül Krakkóban az Irgalmasság Anyja Nôvérei Kongregációjának területén. Alapkövét, amely a Golgota-hegyérôl származik, II. János Pál pápa 1997. jún. 7-én Krakkóban ünnepélyesen megáldotta. A Napló rövid részletei különféle fordításokban Magyarországon is ismertté váltak. A teljes kézirat hiteles és fôegyházmegyei jóváhagyással ellátott kiadása 1998-ban jelent meg hazánkban elôször. (Kiadó a Fôegyházmegyei Könyvtár és Kisboldogasszony Plébánia, Eger.) Bízunk abban, hogy a Napló teljes szövege és a kísérô tanulmányok új lendületet adnak magyar nyelvterületen is az Isteni Irgalom hódításának.'' (Napló 457--458. o.) Az Isteni Irgalmasság kincsestárához Jézus kérésére bizalommal kell közeledni: ,,Irgalmamból egyetlen edénnyel meríthetnek kegyelmeket -- ez a bizalom. Minél jobban bízik egy lélek, annál több kegyelmet nyer'' (Napló 1578). ======================================================================== Az Isteni Irgalmasság üzenete Az Isteni Irgalmasság üzenete Szent Faustyna Kowalska nôvér által Fausztina nôvér Isten legfôbb tulajdonságának az irgalmasságot tartja (Napló 301). Az irgalmasságot pedig a szeretet virágának (Napló 651) nevezi. Számára minden Isten irgalmáról beszél. Az Isteni Irgalmasság kultusza a vallásos élet megújítására törekszik az Egyházban. Ezért idôszerű, és evangelizációs jelentôsége világméretű. Jézus szándéka vigasztaló. A világ teljes megújulását akarja elérni. ,,Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani'' (Napló 1588). Jézus hozzáfűzi: ,,A büntetést csak akkor alkalmazom, ha ôk maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja elôtt az irgalmasság napját küldöm'' (Napló 1588). Úgy tűnik, az új evangelizálásnak olyan eszközérôl és lehetôségérôl van szó, amelyet alaposan megismerni, az evangelizációs munkában kellôen hasznosítani jól felfogott érdekünk, mert sokakat visszavezethet Jézushoz. Az Isteni Irgalmasság üzenete utolsó esély (Napló 998), a végsô idôk jele (Napló 848), biztos lehetôség, de utolsó mentôöv (Napló 687), ami a világnak adatik. ,,Sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától'' (Napló 639). Az Isteni Irgalmasság üzenete ,,új fény lesz az Egyház számára'' (Napló 378) a szervezôdô és elhatalmasodó bűnnel szemben Jézus irgalma megszólítja az egész világot, de elsôsorban az elhatalmasodó bűn áldozatait hívja megtérésre. Mint említettük, utolsó esélyként és mint mentôövet kapja az emberiség. ,,Egy utolsó esélyt adok az emberiségnek -- és ez az irgalmamhoz való menekülés'' (Napló 998). ,,A papok úgy fogják a bűnösöknek nyújtani, mint az utolsó mentôövet'' (Napló 687). ,,Ez a végsô idôk jele, utána eljön az igazság napja. Amíg van idô, meneküljenek irgalmam forrásához, használják fel az értük kifolyt vért és vizet'' (Napló 848). Az Isten irgalma minden ember számára a lelki újjászületés, a lelki újrakezdés páratlan lehetôsége. Bárki részesedhet benne, még a bűn feneketlen mélységébe tántorodott lélek is. ,,Isten senkitôl sem tagadja meg irgalmát'' (Napló 72). Jézus így szól errôl a Naplóban: ,,Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében'' (Napló 1059). ,,Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, s már minden el volna veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket'' (Napló 1448). ,,Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem ôt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Írd: Mielôtt eljövök mint igazságos bíró, elôbb szélesre kitárom irgalmam kapuját'' (Napló 1146). Már ezen idézetek is világossá teszik: az Isteni Irgalmasság elfogadása hatékonyan formálja át a lelket. ,,Megnyitottam szívemet mint az irgalom élô forrását, hogy minden lélek életet merítsen belôle... A bűnösök megigazulást, az igazak a jóban való megerôsödést találnak benne... Mondd meg papjaimnak, hogy a megrögzött bűnösök szavaikra bűnbánatra indulnak, ha a szívemben lévô végtelen irgalomról beszélnek nekik. Minden papnak, aki irgalmamat hirdeti, rendkívüli kegyelmet adok, szavaik gyógyítóan hatnak, s meg fogják indítani a szíveket, akikhez szólnak'' (Napló 1520-1521). ,,A legfontosabb a régi ember teljes halála, s új életet kezdeni'' (Napló 1343). Aki részesedni kíván az Isteni Irgalmasság kegyelmeiben, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, az irgalmasságot kell gyakorolnia, és a megtérés állapotában kell élnie. (Vö Lk 6,36; Jak 2,13; DM 78-80) ,,Az irántam való szeretetbôl fakadó irgalmasság cselekedeteit kívánom tôled. Felebarátaid iránt mindig és mindenhol irgalmasságot kell tanúsítanod. Ez elôl nem térhetsz ki sem kényszerre hivatkozva, sem kifogással, sem bocsánatkéréssel. -- Három módot adok neked, hogyan tanúsíts irgalmasságot felebarátaid iránt: elsô: a cselekedet, második a szó, harmadik az imádság. E három fokozat tartalmazza az irgalmasság teljességét, egyúttal megdönthetetlen bizonyítéka az irántam tanúsított szeretetnek'' (Napló 742). Jézus túláradó irgalmából minden ember meríthet. Megerôsíti a hűségest és gyengét, reményt ad a szenvedônek és haldoklónak egyaránt. ,,Nagy segítség a haldoklók részére...'' (Napló 833) ,,Ha mások imádkozzák (az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét) egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt az imát a haldokló mellett mondják, mérséklôdik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket... (Napló 811). Említettük, hogy az Isteni Irgalmasság ajándéka csak akkor gyümölcsözik, ha a befogadó megérti és vállalkozik evangelizációs küldetésére: az irgalmasság gyakorlására cselekedettel, szóval és imádsággal (Vö Napló 742). Ennek rendkívül lényeges része az Isteni Irgalmasság üzenetének terjesztése, vagyis az apostolkodás, valamint az Istentôl távol élô testvéreinkért végzett imádság. Jézus különösen jutalmazza az Isteni Irgalmasság üzenetének terjesztését. ,,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemôjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek'' (Napló 1075). A bűnben élôkért vállalt áldozat és imádság hatékony és kedves Urunk elôtt: ,,Mindig megvigasztalsz, ha a bűnösökért imádkozol. Legkedvesebb dolog elôttem az ima -- a bűnösök megtéréséért mondott ima. Tudd meg, leányom, ezt az imát mindig meghallgatom.'' (Napló 1397) ======================================================================== Lelkipásztori lehetôségek; ígéretek Az Isteni Irgalmasság üzenete Szent Faustyna Kowalska nôvér által Fausztina nôvér Jézus kérésére, pontosabban diktálására az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazon lehetôségekrôl is írt, amelyek mind az egyéni lelkiség formálását, mind a lelkipásztori munkát hatékonyan támogatják. Az Egyház engedélyezte az Isteni Irgalmasság kultuszának öt módját. Újra E. Siepak nôvér elôszavából idézünk. # 1.) ,,Az Irgalmas Jézus képe. Rajzát Plockban, 1931. február 22-én kapott látomás alapján jegyezte fel a nôvér. ,,Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Mellébôl a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elô, egy piros és egy halvány. ... Kis idô múlva azt mondta Jézus: ‘Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned' (Napló 47). ‘Azt kívánom, hogy a képet... húsvét után az elsô vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!' (Napló 49). Mint feltámadt Üdvözítôt ábrázolja Ôt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. A vér és víz sugarai, melyek a lándzsa által megnyitott szívébôl (a szív nem látható a képen) törnek elô és a keresztre feszítés sebei a nagypéntek eseményeire emlékeztetnek (Jn 19,17-18; 33,37). Tehát az Irgalmas Jézus képe az Evangélium e két eseményéhez kapcsolódik, melyek a legtökéletesebben fejezik ki Isten szeretetét az emberek iránt. Krisztusnak ezen a képén jellemzô a két sugár. Jelentôségérôl így szól az Úr: ‘A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. Boldog, aki ezek árnyékában él' (Napló 299). A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbôségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti -- amelynek bibliai jelképe a víz, -- valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az Ô vére által kötött... A kép nemcsak az Isteni Irgalmasságot ábrázolja, de emlékezetünkbe idézi az Isten iránti bizalom és a felebarátaink iránt tettekben megnyilvánuló szeretet kötelességét. A kép aláírása Jézus akaratából: ‘Jézusom, bízom Benned.' ‘A kép emlékeztessen irgalmam követelményeire, mert a legerôsebb hit sem segít semmit cselekedetek nélkül' (Napló 742). A kép így értelmezett kultuszához, amely alapvetôen a keresztény bizalmon és irgalmasságon nyugszik, az Úr különbözô ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy elôrehaladást, a boldog halál kegyelmét és minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. ,,A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetôvé kell tenni minden lélek számára'' (Napló 570). Megjegyzés: Jézus a Napló egyik helyén a kép tiszteletével kapcsolatban így nyilatkozik: ,,Megígérem, hogy az a lélek, aki ezt a képet tiszteli, nem vész el...'' (Napló 48) Ez az ígéret arra figyelmeztet, hogy az Irgalmas Jézus képét szerezzük be, hordozzuk imakönyvünkben, sôt a lakásunk falára is függesszük ki. Ha egyszer mégis bekövetkeznének azok a nehéz idôk -- az ,,igazság napja'' (Napló 848, 1588) --, amelyekrôl oly sokat lehet olvasni az üzenetekben, egyetlen reményünk csak az Isteni Irgalmassághoz való menekülés lesz. # 2.) Az Irgalmasság ünnepe. ,,Isten Irgalmasságának tiszteletében ez áll elsô helyen. Jézus elsô alkalommal 1931-ben, Plockban beszélt Fausztina nôvérnek... ‘Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az elsô vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe' (Napló 49). Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni elsô vasárnapra történô helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet elôkészítô Isteni Irgalmassághoz végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni. ... Ennek az ünnepnek a nagyságát a hozzáfűzött ígéretek nagyságával lehet lemérni, melyeket Jézus ígért: ‘Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el' (Napló 300). ‘Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátpirosak lennének is' (Napló 699). Eme nagy kegyelmek elnyeréséhez teljesíteni kell az Isten irgalma iránti tisztelet feltételeit: bizalom Isten jóságában, a felebaráti szeretet gyakorlása, a megszentelô kegyelem állapotában (szentgyónás után) méltó Szentáldozás. Jézus mondta: ‘Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni elsô vasárnapot Irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat' (Napló 570). # 3.) Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére. (Szövegét lásd a 209. oldalon.) Ezt a rózsafüzért Jézus Vilniusban, 1935. szeptember 13-14- én diktálta Fausztina nôvérnek bocsánatért könyörgô, Isten haragját lecsillapító imaként (Vö Napló 474-476). Ebben az imában az imádkozó felajánlja az Atyaistennek Jézus Krisztus Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét saját maga, felebarátai és az egész világ bűneinek bocsánatáért. Mialatt egyesül Jézus áldozatával, hivatkozik arra a szeretetre, mellyel a Mennyei Atya Fiában megajándékozott minden embert. Ebben az imában irgalmat kérünk magunknak és az egész világnak. Ezzel az irgalmasság cselekedetét gyakoroljuk. ... A hívôk elnyerhetik Krisztus ígéretét, amely fôleg haláluk óráját illeti: a megtérés kegyelmét és a békés halált. Nemcsak azok, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, hanem a haldoklók is, akik mellett ezt mások mondják. Jézus mondta: ‘Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklôdik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket' (Napló 811). Az általános ígéret így hangzik: ‘Úgy tetszik nekem, hogy ez által az ima által mindent megadjak, amire engem kértek (Napló 1541), ... ha ez megegyezik akaratommal' (Napló 1731). Mindaz, ami nem egyezik Isten akaratával, nem jó az embernek sem, fôleg örök boldogságára vonatkozóan. Más helyen ezt mondta Jézus: ‘E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget'' (Napló 929). ,,Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján'' (Napló 754). # 4.) Az Irgalmasság órája. 1937. októberében Krakkóban Fausztina nôvér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: ‘Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsôítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, fôleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára' (Napló 1572). Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, amely Isten Irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: ‘Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! -- mondta Fausztinának -- Ha ez nem lehetséges, kis idôre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban -- ha röviden is -- ott, ahol éppen vagy' (Napló 1572). Rózycki professzor három feltételt sorol fel, melyek szükségesek az ebben az órában mondott ima meghallgatásához: 1.) Az imát Jézushoz intézzük. 2.) Délután háromkor történjék. 3.) Jézus kínszenvedéseinek értékére hivatkozzon. ‘Ebben az órában -- mondta Jézus -- kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyôzte az igazságosságot' (Napló 1572). (Vö Jak 2,13) # 5.) Az Irgalmasság tiszteletének terjesztése. Ezt azért emelte ki Rózycki atya, mert ehhez is ígéretek fűzôdnek. Jézus: ,,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemôjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek'' (Napló 1075). Az Isteni Irgalmasság kultuszának lényege: az Isten iránti keresztény bizalom és a felebarát tettekben megnyilvánuló szeretete. Az Úr Jézus ,,teremtményeitôl bizalmat'' (Napló 1059) követel, valamint az irgalmasság cselekedeteinek végrehajtását tettel, szóval vagy imádsággal. (Napló 742). Jézus azt kívánja tisztelôitôl, hogy a nap folyamán legalább egy jó cselekedetet végezzenek felebarátaikért. Más helyen ezt mondta Jézus: ‘E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget' (Napló 929). ‘Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján' (Napló 754)''. -- (Napló XV-XVIII.) Az Isteni Irgalmasság üzenete -- a Mária-üzenetekhez hasonlóan -- egyaránt evangelizációs jelentôségű az egyéni lelkiség alakításában és az egész emberiség jövôjének alakulásában, de különbözik is tôlük. Meghívásról van benne szó, de igen komoly figyelmeztetés kíséretében kapjuk: Idézzünk újra néhányat: a ,,végsô idôk jele'' (Napló 848), biztos lehetôség, de ,,utolsó mentôöv'' (Napló 687), ami a világnak adatik. ,,Elôkészíted a világot végsô visszatérésemre!'' (Napló 429). ,,Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia'' (Napló 1146). Krisztus valamennyiünket felhív a lelki megújulásra és apostolkodásra, de a kijelentésekbôl sugárzik: a lehetôség, a kegyelmi idô biztosan lejár. Ajánlatos és roppant gyümölcsözô a hívek minél szélesebb körében terjeszteni és elmagyarázni az Isteni Irgalmasság üzenetét. A tapasztalat szerint fogékonyan és készségesen reagálnak. Igen fontos, hogy a lelkipásztorok a háztetôkrôl hirdessék az üzenetet, s építsék be az evangelizációs munkába az Isteni Irgalmasság kultuszát. Lényeges, hogy híveink jussanak hozzá a Naplóhoz, az Irgalmas Jézus-képhez, függesszék ki házaikban s tiszteljék azt. Tanulják meg és minél gyakrabban imádkozzák az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét. (Napló 754). Ismerjék meg az ígéreteket és apostolkodjanak. De soha ne feledjük: elsô lépés önmagunk átformálódása az irgalmas szeretet jegyében. Az apostolnak csak így lehet hitele. Önmagunk megújulásában nagy segítséget jelenthet a következô ígéret: ,,...a legtöbb kegyelmet azoknak a lelkeknek juttatom, akik áhítattal gondolnak kínszenvedéseimre'' (Napló 737). Az irgalmas Isten tevékeny szánalmában ,,arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok'' (Iz 30,18). Adja Isten, hogy a Magyar Egyházban is mielôbb bevezetésre kerüljön -- miként Lengyelországban -- az Isteni Irgalmasság ünnepe, s felragyogjon ez az új fény nemzetünk egén. ======================================================================== Evangelizációs feladat Megfontolások Logikusan vetôdik fel a kérdés: mi tehát a teendô? Hogyan is lehetséges illô és méltó módon válaszolni Jézus és Mária ismétlôdô felhívásaira? A válasz egyszerű: a lelkipásztorok ismerjék fel az üzenetek pasztorációs jelentôségét, s hasznosítsák azt, a hívek pedig tudatosan és apostoli lélekkel vegyenek részt az evangelizációs munkában. Nem új a gondolat, mégis sokan elfeledik: a megkeresztelt ember személyes feladata az evangelizáció. Az üzenetek minden esetben felhívják erre a figyelmet. Ugyanakkor a jelenések világossá teszik: aki hitelesen akar evangelizálni, annak elôször önmagán kell kezdenie az evangelizációs munkát. A második lépés: az evangelizálás kiterjesztése családunkra, munkatársainkra, embertestvéreinkre. Ha az emberek közvetlenül megtapasztalják szeretetünket, elfogadják tôlünk az Isten szavát. Úgy tűnik, a szeretetnek valóban szívrôl-szívre kell járnia, tehát személyesen kell megszólítani és szolgálni az embereket, mert egyébként elhagynak bennünket. Sem az intézmény, sem a struktúra nem tudja ezt önmagában megtenni. Ha a megkeresztelt ember valóban Krisztus követségében akar járni, s Krisztus módjára embereket akar Istenhez vezetni, munkásságát csak a tettekre váltott szeretet hitelesíti, s teszi eredményessé. Szent Pál apostol Szeretethimnusza (1 Kor 13) világos tanítást ad errôl. Amikor a megkeresztelt emberek megfeledkeznek Isten iránti kötelezettségükrôl, az önmegszentelô és evangelizációs munkáról, az Egyháznak isteni parancs és felhatalmazás alapján figyelmeztetni kell ôket. ,,Hirdesd az Igét! Állj elô vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel'' (2 Tim 4,2). Ez a kérdés sokszor hangoztatott problémát vet fel: nem elegendô mindehhez az Egyház igehirdetô tevékenysége? Miért van szükség Mária- üzenetekre, magánkinyilatkoztatásra? Beszéltünk már arról, hogy sokan ezt a nehézséget nem tudják feloldani (ld. 48. o.), s úgy állítják be a kérdést, mintha a Szentlélek által vezetett Egyház erejét veszítette volna az evangelizációs munkában, s mivel ez nyilvánvalóan nem igaz, eleve elzárkóznak az üzenetektôl. Vessük fel újra a kérdést: miként szabad, miként kell értelmezni az üzeneteket? A jelenések három dologról beszélnek: 1.) Felhívják a vallási (lelki) élet problémáira (a bűn elhatalmasodására), s a belôlük fakadó veszélyekre a figyelmet. 2.) Személyes meghívást kapunk az evangelizációs munkára. 3.) Fel akarnak készíteni erre a feladatra, s ehhez gyakorlati tanácsokat és lelkesítô eszközöket kapunk. -- Megfigyelhetô, hogy az üzenetek személyesen szólítanak meg, személyesen tesznek felelôssé önmagunk és mások örök sorsáért (evangelizációs gondolkodásmód), s ami igen fontos: személyessé, élôvé kívánja tenni Istenhez fűzôdô kapcsolatunkat, végül pedig bízni és szeretni tanítanak. Ha ebben a megközelítésben értelmezzük a jelenéseket, azt kell látnunk, hogy az evangelizációnak olyan hatékony módjáról van szó, amit el kell fogadnunk az Egyház Anyjától, hiszen ô is Jézustól kapta ezt a feladatot. ======================================================================== Az engesztelés Megfontolások Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni az égiek kéréseinek? A válasz: meg kell ismerni az üzeneteket, s élni kell az ajánlott lehetôségekkel. A végeredmény pedig az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. Az önmegszentelôdés és az evangelizációs munka közösségi szolgálata azonban sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket kell létrehozni, s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját. Az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett öt formájáról már szóltunk. Az engesztelô közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának megengedett formái, sôt az ígéretek szerint rendkívül módon eredményessé tehetik azt. Hogyan engeszteljünk? A fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezetô (elôkészítô) elsô angyali jelenés alkalmával Portugália Ôrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója ôket: ,,Mit csináltok?'' -- kérdezi tôlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul, és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lucia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1 Pét 2,19). A gyermekek életét ettôl kezdôdôen a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyerekek az imádság és áldozat révén rövid idô alatt komoly lelki elôrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülô harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás elôtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplôtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnôtteket is túlszárnyaló hôsiessége. Arcra borulva ôk is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklô életük napról napra közelebb vitte ôket Istenhez. A Szent Szűz már az elsô jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti: ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért.'' Nagyon feltűnô, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. aug. 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következôket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot, a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklôövet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik. A ,,hogyan engeszteljünk'' kérdésre a fatimai gyermekek iletáldozata a legszebb példa. Az égiek hallatlan pedagógiáról tanúskodó útmutatását összefoglalva, a következôket mondhatjuk: 1.) A rózsafüzér napi imádkozása. 2.) A keresztek türelmes elfogadása. 3.) Áldozattá alakítani mindent, amire képesek vagyunk. (A megengedett jókról való lemondásnak gazdag lehetôségei vannak.) A Szent Szűz a harmadik jelenés alkalmával figyelmeztetett: ,,Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: ‘Ó Jézusom! Irántad való szeretetbôl, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplôtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért.''' Végül pedig -- mint ismeretes -- Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az Ô Szeplôtelen Szívének. Említettük, hogy az önmegszentelôdés szolgálata egyénileg is lehetséges, de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. Röviden szólva: kis közösségekben nagyon eredményesen tudunk a Szent Szűz munkatársaiként az önmegszentelôdésre és a lelkek megmentésére törekedni. A társ, a közösség ebben a munkában rendkívül fontos, de elsôdlegesen lényeges a nyitott szív, a készséges akarat, az elszántság, a meghatározott program és a hozzáértô vezetô. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelôdésen túl mások lelki üdvösségére fordít, más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal, hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük. Az engesztelô áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli. Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki az Istent. ,,Ô engesztelô áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is'' (1 Jn 2,2). Amikor az ember Jézushoz hasonlóan testét ,,élô, szent, Istennek tetszô áldozatul'' adja (Róm 12,1) önmagáért és embertársaiért, engesztelô munkát végez. Magyarországon az engesztelés ügyének Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatója volt elsô apostola. Erdey atya hatására Mindszenty József hercegprímás buzgón támogatta az engesztelô templom felépítését, s az engesztelô rend felállítását. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1947. aug. 14-én (Püspökkari Jegyzôkönyv 6. o.) az engesztelés ügyében megadta az approbációt dr. Erdey Ferencnek. A magyar bíboros jóváhagyta az Engesztelés Műve Hitbuzgalmi Egyesületet, és az Engesztelés Műve Szolgálóinak szerzetesi életet követô társaságát. Mindszenty hercegprímás nagy reményeket fűzött az engeszteléshez. Bizakodva jelentette ki: ,,Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövôtôl.'' Erdey atya nagyszerű munkát végzett. Kiadványainak egész sora járta be az országot, s rövid idô alatt egymást követôen jöttek létre az engesztelô imaközösségek. A csakhamar bekövetkezô nehéz idôk azonban megakadályozták az Engesztelés Művének kibontakozását. A hitet próbáló négy évtized után Magyarországon újraéledt az engesztelés ügye. Több engesztelô templom létezik hazánkban, sôt az engesztelés gondolata egyre ismerôsebben hangzik szerte az országban. Az is örvendetes, hogy a magyar nép körében sok engesztelô közösség jött létre, és imádkozik a lelkek üdvéért. Feltétlenül elgondolkodtató, hogy az engesztelô emberek természetfölötti indításnak engedve önként szervezôdnek imaközösségekbe. Napról napra nyilvánvalóbbá válik: az engesztelés istenáldotta eszköz az új evangelizációban. A Mária-jelenések üzenete világossá teszi: ha nem vesszük komolyan egyénileg és intézményesen az engesztelést, ha az égiek által újra és újra felkínált lelkipásztori lehetôséget figyelmen kívül hagyjuk, sok lelket veszni hagyunk. Ha a lelkipásztor az engesztelés megszervezésére törekszik -- és ez lenne a nagyon kívánatos minden egyházközségben --, felhívhatja híveinek figyelmét egy nagyon fontos dologra: a hívô embernek nem lehet közömbös, hogy szerettei közül elkárhozik-e valaki, vagy sem. Minden egyházközségben létezik egy kis mag, amelyik készséges, nyitott lelkű, és hajlik a hôsies lelki életre; készségesen elindul az engesztelés útján, csak meg kell mutatni számára az utat, és a lelkesítésrôl sem szabad megfeledkezni. Az engesztelésben részt vállalók törekszenek életük átformálására, hogy elôbb-utóbb ôk is elmondhassák Szent Pállal: ,,Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem'' (Gal 2,20). A kitartás, az egymás erôsítése szempontjából azonban fontos hetente legalább egyszer közös imára is összejönni. Hasznos ezt a napot engesztelô napnak kijelölni, amikor a böjt (kenyéren és vízen, vagy egyéb módon), a sok imádság mellett az engesztelôk szeretô találkozására is sor kerül. A közös ima programját változatosan lehet összeállítani, de szerepeljen benne mindig a rózsafüzér, az irgalmasság rózsafüzére, a szentírásolvasás, s ha lehetséges, a szentmise hallgatása és a szentáldozás. Az engesztelô napot ajánlatos meghirdetni, s egyáltalán az engesztelés ügyét az egész egyházközségben újra és újra propagálni. Az engesztelô nap és a közös program idôpontja lehetôleg ne változzon, s a résztvevôket biztassuk a rendszeres megjelenésre még akkor is, ha ez áldozatba kerül, hiszen erôfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Praktikus megfontolásból az engesztelô nap lehet a péntek, a közös ima kezdôdhet a késô délutáni vagy a kora esti órákban. A péntek egyébként is bűnbánati nap, a másnapi szabad szombat pedig lehetôséget nyújt a pihenésre stb. A tapasztalat szerint a néhány imában töltött óra nem terheli meg az idôsebbeket sem. Az engesztelés színhelye lehet a templom, a plébánia, vagy akár magánház is, a helyi körülményektôl és lehetôségektôl függôen. Elsôsorban a templomban ajánlatos engesztelésre összejönni, de ha a megközelíthetôség, az idôpont, a fűtési körülmények stb. indokolják, a magánház is kiváló helye lehet az engesztelésnek. Az engesztelést azonban akkor is az Oltáriszentség jelenlétében kellene végezni, ha az imaközösség tagjai templomon kívül jönnek össze. Rendkívül lényeges, hogy az engesztelô ember lassan-lassan megtanuljon állandóan kapcsolatban lenni Istenével, s az ô állandó jelenlétében élni az életét, hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28). A következetes munka és a kitartó ima eredményeként Krisztushoz hasonlóvá formálódik a lélek. A már említett ,,szüntelen imádság'' (1 Tessz 5,21) felé vezetô út annak gyakorlásával kezdôdik, hogy az ember minden lehetô ún. ,,darab idejét'' (várakozás a sorban állásnál, séta közben, munkahelyre menet, autóvezetés közben stb.) együtt töltse Istenével, tehát imádkozzon. Némi gyakorlat után ez egészen természetessé válhat életünkben. Amikor az imádságban elôrehalad az ember, az Isten közvetlen örömforrás lesz számára, s úgy fog kötôdni Teremtôjéhez, miként a gyermek atyjához. Az engesztelés kettôs gyümölcse: az önmegszentelôdés és a lelkek megmentése. ,,Értsd meg hát Isten jóságát és szigorúságát: szigorúságát a vétkesek iránt, irántad pedig Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek'' (Róm 11,22). Aki komolyan részt akar vállalni az evangelizációban, ajánlja fel magát a Szűzanya Szeplôtelen Szívének, ajánlja életét és munkásságát az ô oltalmába, s kérje az ô segítségét. Az engesztelésben részt vállalók természetesen egyházközségükben is példaadó életet élnek, és különös gondot fordítanak az apostolkodásra. Fontos, hogy idôrôl idôre lelkésszel is találkozzon a közösség még akkor is, ha a lelkipásztor az engesztelô órákon nem tud jelen lenni. Az engesztelés lelkületét állandóan frissen kell tartani, s a felmerülô kérdésekben eligazítást kell nyújtani. Soha nem szabad látványos sikerre törekedni. A lelkületre kell nagyon vigyázni. Nem szabad görcsösen a normákhoz ragaszkodni. Elsô mindig a nyitott szív, a készséges akarat, a kitartó ima, az alázatosság, a mindenre kiterjedô szeretet. Böjtölni is kell persze, ennek módja is ismert, de akit egészségi okok akadályoznának, annak is számtalan egyéb lehetôség áll rendelkezésére. A létszám kérdését is az Istenre kell bízni. Ha szívünk nyitott, s akaratunk készséges, hasznosítani tud bennünket az Úr. Magasabb szintű lelkiélet nem létezik következetesség, igényesség és bensô fegyelem nélkül. A jelek szerint az engesztelôknek közel egyharmad része másfél-két év elmúltával feladja vállalkozását, mert nincs elegendô kitartása. Sok nehézség adódik az alázatosság hiánya, a szerepelni vágyás, az imádságos csend megbontása és a megrögzött hibákhoz való ragaszkodás miatt. Ha érnek is bennünket kudarcok, mindig legyen erônk mindent újra kezdeni. Erdey atyát idézzük: ,,Ha azt érzem, hogy egész lelki életem odasodródik mindjobban Szűz Máriához, ha én is megélem, hogy szívemet mindjobban betölti az engesztelés szelleme és a vágy, hogy Mária Szívével mindig jobban egyesüljek, akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy a Szűzanya engem is magának választott! Nyissuk meg csak lelkünket egészen ennek a szent hivatásnak! Ne féljünk az áldozatoktól! Ne sajnáljuk magunkat egészen ennek a nagy célnak, az engesztelés művének szentelni!'' (Erdey F.: A világ Királynôje. Bp. 1944. 72. o.) Sok erô forrása lesz, ha tudatosítjuk Jézus valóságos jelenlétét az imádkozó közösségekben: ,,Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük'' (Mt 18,20). Tehát Jézus személyesen van jelen az imádkozó közösségben. Éppen ezért mindig törekedjünk az összeszedett, az elmélyült és a hitbôl fakadó imádságra, s minden helyzetben emlékezzünk Jézus ígéretére: ,,...bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz'' (Mk 11,24). Megjegyzés: Erdey atya -- vallotta egyik volt munkatársa -- több látomásban részesedett. Ezek a revelációk a Jézus Szíve tisztelettel voltak kapcsolatban, s az engesztelés műve a fatimai események után ezekbôl az élményekbôl is ered. Az atya soha nem hivatkozik ezekre a víziókra. Érdekes, tanulságos, és igen jelentôs lelkinapló jelent meg az engeszteléssel kapcsolatban Mária Natália nôvér (Kovacsics Mária Natália 1900-1992) tollából. Címe: ,,Világ gyôzedelmes királynôje.'' A sikeres lelkinaplót megjelenése után csakhamar lefordították franciára és németre. A látnok hűségesen leírja könyvében azt a párbeszédet, amelyet az Úr Jézussal és a Szent Szűzzel folytatott. Mária Natália nôvér könyve nyíltan hirdeti az engesztelést, s az engesztelés ügyében mindig látomásaira hivatkozik. A nôvér levelezésben állott Mindszenty József hercegprímással és Erdey Ferenc atyával is. (Erdey atya csak évekkel késôbb, az Engesztelés Művének megindítása után találkozott Natália nôvér lelkinaplójával.) A lelkinapló sok kérdôjelet vet fel, de az alapkoncepciót, az engesztelés gondolatát, amit az égiek elvárnak, természetfölötti eredetűnek kell mondani. A nôvér szerint ,,egy világméretű engesztelési mozgalomról van szó, amelynek Magyarországról kell kiindulnia, s elterjednie az egész világon.'' Csodás ígéretek fűzôdnek a magyarországi engeszteléshez. ,,Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása... Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni.'' Mária Natália nôvér Naplója Magyarországon a kiadás után széles körben ismeretté vált. Kivizsgálása, s az ezzel kapcsolatos hivatalos állásfoglalás még várat magára. ======================================================================== Evangelizációs közösségek Megfontolások Az önmegszentelôdés elképzelhetetlen elmélyült imaélet és áldozatvállalás nélkül. A tagok egymás hitét erôsítik, egymás épülésére vannak (vö. 1 Tessz 5,11). A templomi közösség is közösség, de laza szálakkal kötôdik egybe, s nem tud oly módon bensôségessé válni, mint a kisközösség. A lelkiségi mozgalmak célkitűzése és munkája révén sorra szervezôdnek az olyan kisközösségek, amelyeket a mélyebb lelkiség elsajátítása érdekében hoznak létre. Egy idô után az imacsoport tagjai a közös munka, a közös tanulás, a közös élmények révén szorosan kötôdnek egymáshoz. Az imádkozó kisközösségekben a kohéziós erô lényegesen erôsebb, mint a templomi közösség esetében, mivel a tagok egymáshoz tartozása észrevehetôen bensôségessé válik. A közös feladat, a közös imádság és a közös élmények a tagokat nagy családdá formálják A kisközösségben az ima rendszerint nem kötött szövegű, hanem saját szavakkal történik, és meglepô mélységig hatolhat. A kisközösség tagjai mélyen átélik a személyesen jelenlévô Jézus varázsát, a saját szavakkal közvetlenül hozzá intézett imádság lényeges bensô átformálódást eredményez. Fontos azonban belátni: ez az imádkozási forma csak akkor lehet tartós és eredményes, ha bizonyos feltételek megvalósulnak. Ebben az esetben az imacsoport együtt maradó tagjai apostollá formálódnak, és különféle karizmatikus adományok is felélednek, s működni kezdenek. A karizmatikus adományok megszerzése nem lehet cél, de nem szabad azokat kizárni sem. Hagyni kell szabadon működni a Szentlelket az imaközösségben. Minden adomány rendeltetése viszont a szolgálat: ,,A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele'' (1 Kor 12,7). Ez pedig egymás megerôsítését, a hit növekedését, végeredményben a lelkek mentését jelenti. A karizmatikus megújulás jelentôs mozgalommá növekedett világszerte. VI. Pál pápa 1975. pünkösdjén a karizmatikus megújulásról azt mondta, hogy esély az Egyháznak, és lehetôség a világnak. Megjegyzés: Világszerte jönnek létre evangelizációs közösségek. Pl. A Dominikai Köztársaságban több mint 2500 imacsoport működik. Mexikóban különösen nagy erôvel dolgoznak a kisközösségek. Magyarországon néhány százra tehetô a kisközösségek száma. Csupán módszertani kérdés a közösségek számának megsokszorozása és ,,tudatos bevetése'' az evangelizációs munkába. Imaközösségek létrehozása a Szent Szűz kérései között olykor kifejezetten szerepel. Pl. a Szeretetlángban, Medjugorjéban, a Mária Papi Mozgalom üzenetében tanítást is nyújt az evangelizációs közösségekrôl. A következôkben néhány gyakorlati tanácsot ajánlunk az evangelizációs közösségek figyelmébe. 1.) Az imacsoportok ajánlják magukat a Szűzanya Szeplôtelen Szívének. Minden összejövetelt a bűnbánat felindításával kezdjenek, s kérjék a Szentlélek eljövetelét és a Szűzanya segítségét is. Az imádság lehetôleg az Oltáriszentség jelenlétében történjen. 2.) A közösség igyekezzen Jézus és a Szent Szűz útmutatása szerint élni, imádkozni, és apostolkodni. Ehhez természetesen hozzátartozik az üzenetek okos terjesztése is. A tagok között legyen természetes a nyitottság, az egység és a feltétel nélküli szeretet. 3.) Az imaközösség tagjai életében a rendszeres ima, a rendszeres böjt legyen természetes. 4.) Az imaközösség tagjai lehetôleg formálják családjukat is engesztelô közösséggé, s vezessék be családjukban a napi közös imádságot. 5.) Az imaközösség tagjai nagyon törekedjenek az alázatosságra. Alázatosság és szeretet nélkül vagy pártoskodás esetén az imaközösség szét fog szóródni. 6.) Az imádság közben a kérésen kívül mindig kerüljön sor dicsôítésre, engesztelésre és hálaadásra. A közösség természetesen hordozza tagjainak gondját, baját, kéréseit. Aki kéri a közösség imáját, afölött imádkozzon az imacsoport: ,,Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét'' (Gal 6,2). 7.) Az imaközösség tagjai rendszeresen vegyenek részt az engesztelô nap közös programjában, s működjenek együtt apostoli módon a helyi lelkipásztorral az evangelizációs munkában. Soha nem szabad feledni: ,,Minden fát gyümölcsérôl ismerünk meg'' (Lk 6,44). 8.) Az imaközösségnek legyen hozzáértô vezetôje, s a tagok figyeljenek útmutatásaira. 9.) Az evangelizációs közösség mindig tartsa elsôdleges fontosságúnak az evangelizációs munkát. Az egyéni tanúságtételen túl a közösség tagjai apostolkodjanak családjukban, munkahelyükön stb. 10.) Az evangeliációs közösség néha tartson ,,lelkidélutánt'', s ha lehet, rendszeresen szervezzenek más közösséggel is találkozót, vegyenek részt lelkigyakorlaton, imádkozzanak együtt, cseréljék ki tapasztalataikat. 11.) Az evangelizációs közösség ne szigetelôdjön el. Vezetôje által tartson rendszeres kapcsolatot azzal a megújulási mozgalommal, amelyhez tartozni kíván. 12.) A közösség tagjai az összejöveteleket (imaórákat) tartsák nagyon fontosnak. Csak elutazás vagy betegség idején maradjanak távol. (A tapasztalat szerint, aki elmaradozik a közös programokról, egyszer végleg elhagyja a közösséget.) Az evangelizációs munka, a közös imádság váljék kiemelt feladatunkká. Minden tag maradjon nagyon hűséges: ,,Legyetek tehát állhatatosak és kitartóak, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyéért való fáradozástok nem hiábavaló'' (1 Kor 15,58). Minden imaközösségnek más az arculata. Nehéz lenne kimerítôen érvényes programot adni a közös imádkozásra, mert a kötetlen imádság mindig spontán. Alapvetô és meghatározó az imaközösség életében a célkitűzés: alkalmassá válni, és hatékonyan részt venni az evangelizációs munkában. Léteznek azonban igen fontos és állandó (napi) imádságok. A rózsafüzér napi imádságát a Szent Szűz minden alkalommal kéri. Ezenkívül az irgalmasság rózsafüzérének, a Szent Vér litániájának (ld. a ,,Hozsanna'' imakönyvben), a Szűz szülôje Istennek, és a Szent Mihály arkangyalhoz szóló (XIII. Leó) ima napi elimádkozása rendkívül ajánlatos. Medjugorjében a Szűzanya arra is biztat, hogy szerdán és pénteken kenyéren és vízen (vagy egyéb módon) böjtöljünk, valamint este és reggel legalább félórát imádkozzunk. Megjegyzés: Néha elhangzanak kifogások ezen kérésekkel szemben. Esetenként még ,,középkorinak'' is minôsítik azokat. Különösen a kemény böjtöt bírálják többen. Fontos azonban belátni: nem új dolgokról, nem parancsokról, csupán ajánlásokról van szó. Ha valaki válaszolni óhajt az égiek kérésére, tegye, ahogyan tudja. Mint láttuk, egyedül az irgalmasság (a szeretet) testi-lelki gyakorlása alól nincs felmentés, sôt, az Isten szankcionálja is, ha valaki vét ellene: ,,Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas'' (Jak 2,13). A keresztek türelmes elfogadása (Fatima), a különféle imádságok a keresztény ember életéhez természetszerűen hozzátartoznak. Ugyanígy a böjtnek valamilyen formája is -- ha azt nem csupán az étkezésre redukáljuk -- adott esetben állandóan jelen lehet életünkben, akár állapotbeli kötelességeinkhez is tartozhat. * * * * * Az Egyház korszakváltás elôtt áll. Új idôk következnek, s az új idôk új igényeket fogalmaznak meg Krisztus Egyházával szemben. Egyházunkban egyelôre még kísért a struktúrában, az intézményben és tekintélyben való gondolkodás, vagyis a régi beidegzôdés. Ezen a felfogáson azonban már túl lépett az idô. A krisztuskövetônek a cselekvô szeretetben kell megélnie hitét, egyébként nem lesz hitele, s elidegenednek tôle az emberek. ,,Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt'' (Jn 13,35). Jézus Krisztus a szeretet alsó és felsô mértékét is megjelölte: a pohár víz (,,Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül... nem marad el jutalma'' -- Mt 10,42), és a keresztre feszülés (,,Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért'' -- Jn 15,13). Az üzenetek elsô törekvése, hogy a befogadók elôbb váltsák életté az Evangéliumot, s így vállalkozzanak evangelizációra. Az Egyház feladata: a világ végéig intézményesen tennie azt, amit Jézus tett. Az Egyház hatalmas kihívása: a szeretetlenség miatt szenvedôk szervezett szolgálata. A szeretetlenség elsôdleges kiszolgáltatottjai a gyermekek, a betegek, a nélkülözôk és az öregek, s minden ember, aki sérülést, fájdalmat hordoz lelkében. Az Egyház felkészült tagjai által tud hitelesen tevékenykedni. Ezért van óriási jelentôsége az üzeneteknek. A személyes megszólítás, a felkínált lehetôségek által való ,,helyzetbe hozatal'' lelkesítô (mobilizáló) hatása a jelek szerint igen komoly lehetôség az Egyház számára. ======================================================================== Megjegyzések az új üzenetekhez Új üzenetek -- nyitott kérdések Kiadványunk elsôsorban történeti összefoglalást kíván adni a jelentôsebb magánkinyilatkoztatásokról, miközben törekszik rámutatni a belsô összefüggésekre. Ebben a fejezetben néhány újabb jelenésrôl ejtünk szót. Az itt következô történetek valamilyen tekintetben problémásak, s a benne foglaltak ennek tudatában kezelendôk. A kérdések nincsenek véglegesen lezárva. Újabb fejlemények kapcsán a vizsgálat bármikor megindulhat, vagy megismétlôdhet. Tudjuk, különösen kényes ezt a témát feszegetni, mert vegyesen fogadott ügyekrôl van szó, s nincs kompetenciánk a kérdést bármely irányba elmozdítani. Nem is akarjuk ezt tenni, de az események széles körű publicitása miatt bizonyára hasznos lesz egy visszafogott történeti áttekintés azokról a történésekrôl, amelyek Magyarországon a legkorábbi idôktôl ismeretesek. Már csak azért is, mert ezen történések ügyében sok zavaros írás jár kézrôl-kézre. Csupán a nevezetesebbekrôl szólunk. Beszélünk a Szeretetlángról, a Rosa Maria Mysticaról, Garabandálról, Mária Papi Mozgalomról és Medjugorjéról. Ezen fejezetek elkülönítése és apró betűs szedése azt jelzi, hogy elsôsorban az események tárgyszerű bemutatására törekszünk. Az új, egyházilag véglegesen le nem zárt jelenések üzenete is világos: az ég királynôje az ôskígyó elleni küzdelméhez sereget gyűjt. Személyesen hívja, összegyűjti, felkészíti, megerôsíti és apostoli munkára küldi követôit. Ehhez nyújtja a Mária-korszak ígéretes eszközét és ajándékát, a Szeretetlángot. A legújabb események révén pedig valósággal fényképezhetôvé és műszeresen is regisztrálhatóvá válik a természetfölötti világ találkozása a föld lakóival. (Gondolunk pl. a medjugorjei fényjelenségek fényképezhetôségére, az ion-sugárzás mérésének eredményeire vagy a látnokok orvosi vizsgálatára a jelenések alatt. Leírását ld. a Medjugorje c. fejezetben.) A Rosa Maria Mystica (Zarándok-madonna) szobor révén a Szűzanya valóságos zarándokútra indul az otthonokba, templomokba, szerzetesi közösségekbe stb. Ezzel is mintegy megerôsíti híveit, és kitartásra, apostoli buzgóságra biztatja ôket. Garabandalban a Szent Szűz profetikus szavai a Mária-korszak utolsó fejezetének eseményeit mondják el. A megismételt és most már nagyon sürgetô felhívásokon túl a világ tudomására hozza, hogy elérkezett La Salette utolsó felvonása. Az emberiség különösen nagy lehetôséget és kegyelmet kap a kilátásba helyezett figyelmeztetô jel és a nagy csoda által. Majd pedig -- ha erre sem tér meg az emberiség -- büntetô ítélettel kell számolnia. Meg kell jegyeznünk, hogy a Garabandali eseményektôl a helyi egyházmegyei hatóság elhatárolta magát, azok tartalmát nem fogadta el. Az Egyház Anyja azonban nem csupán sereget gyűjt, nem csupán buzdít a lélekmentésre, de kézbe is veszi azok lelki életének alakítását, akik meghallják, elfogadják és követik felhívásait. A Mária Papi Mozgalmában a papság vállalkozó szellemű tagjainak ajánlja fel lélekformáló munkáját, s egy bejelentett nagy harcra (feltehetôen az engedetlenség híveivel szemben) készíti fel valamennyit. Medjugorjéban az Egyház Anyja mintegy megerôsíti a garabandáli eseményeket, s úgy tűnik, nevelô munkát végez övéi körében, s így munkálja az Egyház lelki újjászületését, irányítását. Csaknem húsz éve tart ez a példátlan nevelôi munka, s elmondhatjuk: ebben a tekintetben páratlan jelenséggel állunk szemben. A világon mindenfelé nagyon sok jelenés történt az utóbbi évtizedekben. Pl.: Amszterdam, Tre Fontane (Róma), Kairó (ennek negyedmillió szemtanúja volt), San Damiano, Turzovka, Ukrajna, feltűnôek az újabb könnyezések stb. Ha ezekrôl nem is szólunk (legfeljebb csak érintôlegesen), mégis tudni kell: minden jelenés és esemény (könnyezés, fényjelenség stb.) logikus részét képezi a Boldogasszony sátánellenes és lélekmentô munkájának. Ma már szinte lehetetlen nyomon követni valamennyit. Az utóbbi 3-4 évtized Mária-jelenései, az új üzenetek idôben közeliek, kivizsgálásuk nem fejezôdött be, megítélésük is vegyes. Isten népe azonban nyitott és fogékony eme jelenésekkel szemben is. Az újabb jelenések megsokasodtak, s az üzenetek hangvétele sürgetô. Az új jelenések kapcsán két nehézséget kell megemlíteni. Az egyik komoly probléma, hogy az újabb események egyike sem gyôzte meg azokat, akik az ügyek hivatalos kivizsgálói voltak. Nem tapasztaltak természetfölötti eseményre utaló jeleket. A vizsgálódás ezért már egyházmegyei szinten megakadt, s elutasították (Garabandal). Hírük azonban ennek ellenére tovább terjed, s jótékony hatásuk, gyümölcseik nyilvánvalóak. Ezért szólunk ezekrôl is tájékoztató jelleggel. A másik nehézség, hogy az új események -- bár feltűnô jelek és szép gyümölcsök is regisztrálhatók -- az elôbb elmondottak miatt megosztják a papságot és a híveket. Ez önmagában természetes jelenség, valamennyi esetben megtörtént ez. Emiatt az illetékes egyházmegyei vezetés láthatóan nehéz helyzetben van, s a kivizsgálást vagy nem tűzte napirendre, vagy elodázza a kérdés végleges lezárását, tehát óvatosan kivár, miként Gamaliel javasolja (vö. ApCsel 5,39). Kialakult az a helyzet, hogy bár nincs végleges álláspont, de a kérdéses jelenésekhez fűzôdô zarándoklatok, ájtatossági gyakorlatok -- legalábbis hallgatólagosan -- megengedettek, tehát nem született tiltó rendelkezés. Az így létrejött zarándokhelyek az imádság helyeivé lettek minôsítve (pl. Medjugorje), vagy hallgatólagosan engedik a zarándoklatokat (pl. Montichiari). Az álláspont érthetô, de ez a helyzet -- mint arról korábban szóltunk -- konzerválja a megosztottságot. Befejezésül rövid idézet Elôd István: Dogmatika c. könyvébôl: ,,Ha a jelenések megtérést hirdetnek és eszközölnek, de azt nem egyoldalú fanatizmussal és nem az egyházi tekintély ellen irányuló éllel teszik, akkor olyan esetben is elfogadhatók, amikor azok hitelességét, történetiségét még komoly valószínűséggel sem lehet megállapítani. Hiszen ez esetben is az üdvözítés szolgálatában állnak''. (650. p.) Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható a hamis forrásból -- a megtévesztô szellem gondolatából -- fakadó ún. lelkinaplók. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte), A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel., Az ég üzen a XX. század vége elôtt minden embernek., Az Atya szól gyermekeihez., Az angyal válaszol. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. kiegészítô közléseket, a ,,második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nôvér lelkinaplóinak hamis folytatását, amit Világ gyôzedelmes királynôje üzenetei az engesztelôkhöz ... címen terjesztenek. ======================================================================== A Szeretetláng Új üzenetek -- nyitott kérdések Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erôtlenség súlyosan veszélyezteti. A hívô emberek mind keleten, mind nyugaton egyre jobban nélkülözik a keresztény környezetet. Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek sok esetben átveszik a környezô világ mentalitását, erejük megfogyatkozik, s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. A szekularizáció, az elvilágiasodás már több mint száz éve, manapság pedig az erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az elmúlt negyven esztendô során azonban -- jóllehet különbözô okok miatt -- az egész világon (s valljuk meg: nemegyszer az egyházi berkekben is) az elvilágiasodás és az istenfogalom eltorzulása soha nem látott méreteket öltött. Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erôfeszítésre, pedig erôfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erôtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával. Mielôtt bármit is mondanánk a Szeretetlángról, meg kell jegyeznünk, hogy ez a kegyelmi adomány is egyetemes ajándék, s ugyanakkor minden látványosságot nélkülöz: ,,Aki tudomást szerez Szeplôtelen Szívem Szeretetlángjáról, az vegye személyes meghívásnak.'' 1962. 10. 19-én pedig így nyilatkozott a Szent Szűz: ,,Akarom, ahogy Nevemet ismerik az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is, mely csodákat tesz a szívek mélyén...'' Rendkívül figyelemreméltó és alapvetôen fontos a szívek mélyén végbemenô kegyelmi tevékenység. Az idézett megjegyzés arra is utal, hogy nem számolhatunk azon csodának minôsülô eseményekkel, amelyeket megszoktunk a Mária-jelenések során. Következésképp igen nehéz bármit is bizonyítani, mert el kell indulni a Szent Szűz által ajánlott úton, ha meg akarjuk tapasztalni a szív mélyén végbemenô csodát. Egyetlen írott forrásunk a 238. oldalas Szeretetláng lelkinapló nyomtatott változata, ami hasonlóan a kéziratos eredetihez, idôrendben közli azokat a párbeszédeket, amelyeket Erzsébet asszony, a ,,látnok'' folytatott az égiekkel. Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erôs asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetébôl fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt. Erzsébet 1913-ban született Budapesten, édesanyjának 13. gyermekeként. (Erzsébet születése elôtt az édesanya hatszor szült ikreket.) A látnok korai árvasága és a rendkívül szigorú körülmények miatt -- saját elmondása szerint -- mindössze 4 osztályt tudott elvégezni. 11 éves korában már önmagát kellett ellátnia. Erzsébet három szerzetbe is kérte felvételét, de mindhárom helyrôl elutasították. Csak a karmelita harmadrend tagja lehetett. 1930-ban férjhez ment, 16 év harmonikus házasság után 6 kiskorú gyermekével özvegyen maradt. Jellemzô, hogy kenyérgondok miatt még vasöntödében is dolgozott. Erzsébet asszony gyermekeinek felnevelése, majd a nyugdíjazás után csak pihenésre vágyott. A lelki beszélgetések 1961- ben kezdôdtek. Érdekes, hogy a budapesti utca nevét, amelyben a látnok lakott, ebben az évben változtatták Harmatcsepp utcára. Naplójának kéziratos változata 423 oldal. Az utolsó bejegyzés 1981. december 12. Erzsébet asszony 1985. április 11-én halt meg. Érden van eltemetve. A Szeretetláng látnoka csak átvitt értelemben nevezhetô látnoknak. Erzsébet -- az ô szavaival élve -- a szemeivel semmit nem látott, és füleivel semmit nem hallott. (Bossis Gabriella esetében is ugyanez a helyzet.) Ennek ellenére a látnok mégis világosan tudja, ki az, aki hozzá beszél. Sôt azt is ,,látja'', hogy a Szent Szűz vagy az Úr Jézus tekintete szomorú vagy derűs, esetleg mosolygós. A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. Erzsébet asszonynak a Szeretetláng révén nagyon sok megaláztatásban volt része. Ugyanakkor hetente több napon kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Életét különösen megnehezítette, hogy a Szeretetláng révén látványos esemény nem történt. Nem volt gyógyulás, nem volt napcsoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökrôl beszélhetünk, amirôl a belsô csoda megtapasztalói tanúskodnak. A csodák a lelkek mélyén mentek végbe. Jóllehet, ez a legnagyobb csoda, hiszen valamennyi jelenés minden eseménye éppen ezt a célt szolgálja, jelen esetben ennek nem voltak külsô jelei, csak gyümölcsei. A lélek átformálódása pedig nem minden esetben látványos. Egyetlen regisztrálható, de mégis a legmeggyôzôbb fejlemény a Szeretetláng fogadtatása volt az egész világon. Kínától Amerikáig, Ausztráliától a skandináv államokig rengeteg nyelven és rengeteg országban közkézen forgott. Még japánul is kiadták. (Késôbb szót ejtünk a Szeretetláng csodálatos kivirágzásáról Közép- és Dél-Amerikában.) Erzsébet asszonynak, aki igen megszenvedte a kételkedést is, ez volt egyetlen bizonysága és vigasztalása. A Szeretetláng egy új eszköz égi anyánk részérôl: ,,Én új eszközt: fénycsóvát adok a kezetekbe, ez Szívem Szeretetlángja... melynek fénye a sátánt megvakítja...'' (1962. 4. 13.) A Szeretetlángnak szívrôl szívre kell járnia, hogy az egész világon felragyogjon. ,,Én a hajnal szép sugara, megvakítom a sátánt!'' -- mondja önmagáról a Szent Szűz 1963. 5. 19-én. A sátán megvakítása kifejezés gyakran elôfordul a Szeretetláng Naplóban. Sôt mi több, a Szent Szűznek ez a célja. A megvakítás igen találó kifejezés, bár a megfogalmazást többen kifogásolják. Egyszerűen a sátán tehetetlenné tételérôl van szó. Megjegyezzük, hogy a Garabandali templomban áll egy majdnem embermagasságú, 300 éves gyönyörű Szent Mihály-szobor. Az angyali seregek vezére az ábrázolás szerint lándzsáját az éppen legyôzött sátán szemébe döfi. Fel kell vetnünk a kérdést: mi a Szeretetláng, miben áll ez az új eszköz? Alacoque Szent Margit 1673. 12. 27-i látomásában Jézus Krisztustól a következô üzenetet kapta: ,,Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre...'' Csaknem háromszáz évvel késôbb, a Szent Szűz hasonló élményben részesít egy magyar édesanyát: ,,Én Fénycsóvát adok kezedbe, ez Szívem Szeretetlángja... Leányom, vedd e Lángot, melyet neked nyújtok elôször... Gyújtsd meg vele a tiédet, és add tovább!... E kegyelemmel teljes Lánggal, melyet Szívembôl adtam nektek, szívrôl szívre járva gyújtsátok meg mindenkiét az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, s amelynek fénye a sátánt megvakítja.'' (1962. 04. 13.) Bár a ,,lángoló szeretet'', a ,,szeretet tüze'' és a hasonló kifejezések ismertek a misztikus irodalomból, a Szeretetláng mibenlétének magyarázatát megadni mégsem egyszerű feladat. Hogyan is konkretizálható mint eszköz, a Szent Szűz Szeplôtelen Szívének Szeretetlángja? Egy alkalommal Erzsébet is megkérdezte ezt a Szent Szűztôl. Mária így válaszolt: ,,Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus.'' Ez sem egészen érthetô. A kérdés teljesebb átlátásához közölnünk kell egy rövid imádságot, amit Jézus 1962. 5. 4-én leíratott Erzsébettel: ,,Lábunk együtt járjon. Kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. Bensônk együtt érezzen. Elménk gondolata egy legyen. Fülünk együtt figyeljen a csöndességre. Szemünk egymásba nézzen, és tekintetünk összeforrjon. Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.'' Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem'' (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul vele, s ez gondolatvilágára, szándékára és cselekedeteire egyaránt kihat. A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erô, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erô, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erô, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentô munkában. A szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erôt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működô Jézus Krisztus. ,,Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erôt még nem bocsátottam rendelkezéstekre, mint most: Szívem szeretetének lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás még nem történt részemrôl, mely így tört volna felétek, mint Szívem szeretetének lángja. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítaná...'' (1962. 8. 1.) ,,Ezt az erôt mindenki érezni fogja, akihez csak eljut. Mert nemcsak a nekem ajánlott országokban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni. Még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán elôtt nincs megközelíthetetlenség...'' (1962. 8. 1.) Ezt az erôt, ezt az ajándékot azonban csak az nyerheti el, aki kinyújtja érte a kezét. A Szent Szűz célkitűzése világos: ,,azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.'' (1964. 1. 13.) ,,Szeretetlángom el nem képzelhetô fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell nekem az áldozat..., hogy a pokoli gyűlölettôl égô elmék és szívek szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. (1964. 12. 6.) Ebben a gondolatban a tennivaló is kifejezésre jut: bűnbánat, áldozat és az imádság. A heti engesztelô szentóra megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. ,,Az induláshoz csodálatos erôvel árasztalak el benneteket tömegesen és egyenként is... Az egyesült munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyulladni és gyújtani fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszíti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.''(1963. 11. 27) Az önmaga és embertársai üdvösségéért felelôs ember tennivalóit világosabban már nem lehet megfogalmazni, mint ahogyan Jézus nyilatkozott Erzsébetnek 1964. 01. 15-én: ,,Akarjatok részt venni az én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfôbb célja, legfôbb értéke, melyet elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok!'' Ez a gondolat csendül ki a magánkinyilatkoztatások valamennyi üzenetébôl és minden cselekedetébôl. A Szeretetlángnak is ez a ,,mozgósítás'' a célja. Ezért figyelmezteti Jézus Erzsébetet 1963. 8. 4-én: ,,add át szavaimat az illetékeseknek, és kérd ôket az én nevemben, hogy cselekedjenek, és ne hátráltassák ezt a világra szóló kegyelmi kiáradást, melyet Anyám Szeretetlángja által akar a Földre bocsátani!'' A világ helyzetére utalva az Egyház Anyja Fatimában megjövendölte, hogy a végén az Ô Szeplôtelen Szíve fog gyôzedelmeskedni. Ehhez a gyôzelemhez közreműködésünket kéri, s így részünk lehet ebben a gyôzelemben. A végkifejletet az Úr Jézus a Szeretetláng lelkinaplóban így fogalmazza meg: ,,És anyám mosolya beragyogja a földet'' (1971. 7. 26.). Érdemes elgondolkodni a szavakon, amelyeket Bernardino Echeverria Ruiz, guayaquili érsek 1988-ban vetett papírra a teljes Szeretetláng Napló ecuadori kiadásában: ,,Nagy áhítattal és mélyen megindultan olvastuk ezt a könyvet... Ôszintén meg kell vallanunk, hogy e könyv lapjain megtaláltuk a lelkiélet legszebb és legmélyebb leckéit... Szeretetláng -- ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt... Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is... A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelôdését... A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát, legyen az szenvedés, betegség, haláltusa, vagy maga a halál... Míg megadjuk az engedélyt eme szép szeretetkönyv kiadására, egyben azon buzgó jókívánságunknak is kifejezést adunk, hogy jusson el sokak kezébe, s általa közelebb kerüljenek Istenhez...'' Kár, hogy ez a nyilatkozat Dél-Amerikában, és nem a Szeretetláng szülôhazájában került megfogalmazásra. Erzsébet asszony, a Szeretetláng közvetítôje 1963. 8. 4-én kapta a felszólítást, hogy a Szent Szűz üzenetét és ajándékát juttassa el az illetékesekhez. A kálvária, amit Erzsébetnek a feladat teljesítése érdekében -- különösen a megalázódás terén -- vállalnia kellett, nagyon kemény volt. Mindig akadtak egyháziak és világiak, akik lenézôen utasították el a látnokot. Nemegyszer arcpirító megnyilatkozásokra is sor került szóban és írásban egyaránt. Az Isten szándéka viszont akkor sem hiúsulhat meg, ha ügyének képviseletét semminek látszókra bízza, s ezeknek kell meggyôznie a valaminek látszókat. Ez történt a szeretetláng esetében is. Erzsébet asszonyt gyóntatója, Kosztolányi István, a Budapesti Hittudományi Akadémia professzora segítette és kísérte Rómába, hogy átadják VI. Pál pápának és az örök városban élô bíborosoknak a Szent Szűz ajándékát, a Szeretetlángot. Indulás elôtt Erzsébetnek az Úr Jézus kérésére negyven napig (!) kellett kenyéren és vízen böjtölnie. Rómában a sokak által ismert és tisztelt Mester István prelátus kalauzolta a zarándokokat. (Mester István nagy apostola volt a Szeretetlángnak. Neki köszönhetjük, hogy a teljes kézirat, amit filmen juttattunk el hozzá, nyomtatásban megjelenhetett.) Erzsébet asszonyt és kíséretét fogadta VI. Pál pápa és negyven bíboros, köztük az éppen Rómában tartózkodó Lékai László is. Erzsébet küldetésének szó szerint eleget tett. Hazánkban a Szeretetláng üzenete jó talajra talált. A legkülönfélébb módon terjesztették szerte az országban az üzeneteket, és egymás után jöttek létre imaközösségek. (Az elsô Szeretetláng- imaórát Kosztolányi István állította össze.) El kell azonban mondanunk, hogy igen sajnálatos és jellemzô eseményre is sor került a Szeretetláng kapcsán. Egyik katolikus lapunk a nyolcvanas évek legelején a Szeretetláng ügyében helyt adott egy elmarasztaló olvasói levélnek, sôt a lap egyetértését is kifejezte. A gúnyos hangvételű írás nem hagyott kétséget a tárgyi ismeret hiánya felôl. Az olvasók érthetôen heves reagálásából kisebb vihar kerekedett. Az eset sajnos igen jellemzô. Amíg szerte a világon sorra fordították a Naplót, és a Szeretetláng hatására ezrek és milliók imádkoztak többet, addig itthon a nyilvánosság elôtt lejáratták a Boldogasszony ügyét. A ködbe veszô megnyilatkozásnak ma már nincs jelentôsége. Egyetlen apróságot mégis korrigálni kell: az ellenzôk s maga az újság is új Mária-ájtatosság bevezetésérôl beszéltek a Szeretetláng kapcsán. Világosan meg kell érteni: szó sincs új ájtatosságról. A Szeretetláng az Evangéliumhoz való visszatérést szorgalmazza. Idézzük ezzel kapcsolatban dr. Zsoldos Imrét, az Isteni Ige Társaság-béli atyát, a tajvani egyetem tanszékvezetô nyilvános rendes tanárát: ,,25 éves misszionáriusi munkám után félévi európai szabadságra érkezésemet Rómában többnapos magas szintű hittudományi továbbképzés követte. Ezután magyar hazámban töltöttem egyhónapi szabadságot. Ekkor találkoztam a világhírnevet befutott Szeretetláng kiválasztottjával: Erzsébet asszonnyal, pesthidegkúti, maga építette kis otthonában, a Harmatcsepp utcában. Még a római kurzust is felülmúló volt a vele való négyórás beszélgetésem. Tôle kaptam többet, nem a ‘fejtágító' és éles ellentmondásokat kiváltó hittudósoktól. Lefordítottam kínaira is a Szeretetlángot, és megmagyarázhatatlan, hogy a több kiadást elért könyvecske után 1990-ben is nô azoknak a kínai keresztényeknek a száma, akik ennek a magyar misztikusnak közlései szerint rendezik át mindennapi életüket. Natália nôvérnek, az ugyancsak magyar kiváltságoltnak, a világ legidôsebb misztikus szerzetesnôjének Naplója kitűnô szerkesztésben francia könyvként érkezett hozzám a svájci Fribourgból. Különös és szomorú magyar jelenség, hogy mindkét misztikust közvetlen magyar világi és részben egyházi környezete feszítette keresztre.'' Ma már nem lehet nyomon követni, hány országban jelent meg a lelkinapló, és hány ember csatlakozott a Szent Szűz lélekmentô felhívásához. Azt azonban joggal elmondhatjuk, hogy a Szeretetláng nagyon gazdag gyümölcsöket termett világszerte. Több tucatra tehetôk már a püspöki megnyilatkozások, amelyek tisztelettel elfogadják és ajánlják a Szeretetláng adományát. * * * * * Isten akaratának nem lehet útját állni. A Szeretetláng ügyében sem. Mint arról beszéltünk, minden nehézség és akadályoztatás ellenére is terjedni kezdett a világban. A Naplót igen sok nyelvre lefordították, s különösen megdöbbentô a Szeretetlángnak az a gyümölcse, ami Közép- és Dél-Amerikában tapasztalható. Ennek volt eredménye, hogy Mexikóvárosban 1999. július 12 és 25 között megrendezték a Szeretetláng Elsô Nemzetközi Konferenciáját, amelyen Bernardino Echeverria Ruíz ecuadori bíboros, a Szeretetláng lelkiségi mozgalomnak a Szentszék által megbízott nemzetközi vezetôje elnökölt. A konferencián öt ország meghívottai vettek részt. A tárgyalás során megtudtuk, hogy a mozgalmat elsôsorban az amerikai kontinensen fogadták el, s ebben meghatározó szerepet játszott Róna Gábor S.J. atya azzal, hogy ecuadori szolgálatának utolsó éveiben (1985 után) spanyol nyelvre lefordította a Naplót. A fordítás megjelenése után alig tíz év alatt a Szeretetláng lelkiségi mozgalom csaknem az egész kontinenst behálózta. Jelen van Argentínában, Brazíliában, Chilében, Costa Ricában, Ecuadorban, Kubában, Mexikóban, Peruban, Salvadorban, Uruguayban, valamint az USA-beli Floridában és Puerto Ricoban. Elterjedtségére jellemzô, hogy Mexikó nyolcvannégy egyházmegyéje közül több mint ötvenben komoly evangelizációs szerepet játszik. Életre szóló élményt jelentett számunkra Mexikóban élô testvéreink lelkesedése, akik befogadták a Szeretetlángot. * * * * * A legtöbb kifogás a Szeretetlánggal kapcsolatban az ígéretek révén merült fel. A következô fontosabb ígéretekrôl van szó: 1.) ,,Aki hétfôi napon kenyéren és vízen böjtöl Anyám Szeplôtelen Lángjára hivatkozva, egy papi lelket kiszabadít a szenvedés helyérôl. Aki ezt megtartja, halálának nyolcada alatt abban a kegyelemben részesül, hogy Anyám kiszabadítja a szenvedés helyérôl.'' (A Szűzanya közlései alapján, aki a hétfôi böjtöt rendszeresen vállalja, annak elég hétfônként este 6-ig böjtölnie. Ez esetben viszont egy öt-tizedes rózsafűzért kell elimádkozni a szenvedô lelkekért még azon a napon! A böjti napokon a gyógyszerek, vitamintabletták és az állapotunkhoz nélkülözhetetlen dolgok magunkhoz vétele -- nem élvezeti cikként -- természetesen megengedett. Sôt mi több, a kenyeret meg is sózhatjuk.) 2.) ,,Azok a családok, akik csütörtök vagy pénteki napon megtartják családjukban az engesztelô szentórát, ha családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után (kenyéren és vízen) a család elhunyt tagja kiszabadul a szenvedés helyérôl.'' ,,Aki Szeplôtelen Szívem Szeretetlángjára hivatkozva elmond 3 üdvözlégyet, egy szenvedô lelket szabadít ki a szenvedés helyérôl. -- Aki november hónapban egy üdvözlégyet mond el Szeretetlángomra hivatkozva, tíz lelket szabadít ki a szenvedés helyérôl.'' 3.) ,,Szent Fiam öt Szent Sebére való tekintettel az ájtatosságot öt keresztvetéssel kezdjétek és így is fejezzétek be.'' 4.) ,,Ezentúl minden Hozzám intézett imához (különösen az Üdvözlégyben: ‘...imádkozzál érettünk bűnösökért,...' után) fűzzétek hozzá: ...áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre most és halálunk óráján. Ámen.'' Igaz, kételkedésre adnak okot a fenti ígéretek, de felvetôdik a kérdés: az öt elsô szombat megünneplôinek, vagy akár a Jézus Szíve- kilenced elvégzôinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai? Miért ne találhatnánk ilyen ajándékcsomagot is a Szent Szűz repertoárjában? Az ellentmondással szemben meg kell jegyezni: az ígéretekben csodálatos pedagógia nyilvánul meg. Az ima eredményeinek konkretizálása ugyanis sok embert indít több imára és komoly böjtre. ======================================================================== Rosa Maria Mystica Új üzenetek -- nyitott kérdések A világon nagyon sokfelé ismerik az ún. Zarándok-madonnát. A jellegzetes kiképzésű szobrok Magyarországon is régóta közkedveltek. Híveink igaz ragaszkodással és szeretettel viszik házukba, s imádkoznak elôtte. A Zarándok-madonna szobrok különféle méretben, de azonos kivitelben készültek. Jellemzô rájuk az összetett kéz és a három (fehér, piros és aranysárga) rózsa mell magasságában. A felirat (Maria Rosa Mystica) jelentése: Titkosértelmű Rózsa. (A rózsák a Szent Szűz világhoz intézett három legfontosabb kérését jelentik: a fehér az imát, a piros az engesztelést és vezeklést, az aranysárga pedig a bűnbánatot.) A Rosa Maria Mystica-szobrok története az olaszországbeli Montichiarihoz fűzôdik, ahol egy ápolónôvér, Pierina Gilli kapta meg a Szent Szűztôl mindazokat a tudnivalókat, amelyeket a világgal ismertetnie kellett. A látnok 1947 tavaszától 35 alkalommal találkozott égi anyánkkal. Pierina természetesen leírta élményeit és mindazokat a közléseket, amelyekkel a Szent Szűz megbízta. A montichiaribeli eseményekbôl is világosan láthatjuk, mennyire találékony a Boldogasszony szeretete, s mi mindenre képes azért, hogy felrázza a bűnében tespedô világot. Egyik helyen az Egyház Anyja így panaszkodott: ,,Mennybe felvitelem után mindig mint anya és mint közvetítô álltam isteni Fiam, Jézus Krisztus és az egész emberiség közé. Az évszázadok alatt milyen sok kegyelmet... mennyi jótettet adtam..., mennyi büntetést visszatartottam..., hányszor látogattam a földre, hogy üzenetet hozzak... de az emberek tovább folytatják az Úr megsértését...'' Majd így folytatja: ,,imádkozz, imádkozz leányom, és másokkal is imádkoztass...! Óh, az emberiség rohan, rohan a nagy pusztulása felé...! Sok lélek megy veszendôbe...'' A Szent Szűz valamennyi jelenésének, üzenetének ez a legfontosabb mondanivalója. Sok lélek megy veszendôbe, s ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani. A jelenés asszonya felszólítja Pierinát: ,,Mondd meg mindenkinek, hogy imára van szükségem. Imára, hogy Isten gyermekei visszatérjenek a hithez és az Isten szeretetéhez. Az idôk sötétek lesznek, zűrzavarral és rémülettel telve. De ha imádkoznak és vezekelnek, akkor ez az anyai Szív kiesdi az Úrtól..., hogy visszatérjen a világosság, a szeretet és a béke az egész világra... Pierina! Mondd meg mindenkinek: elvárom közreműködésüket...'' Láthatjuk, az Egyház Anyjának felhívása egyre sürgetôbb, mindenkit meghív a lélekmentésre. A vállalkozó szellemű hívek fáradozása az ígéretek szerint megtermi gyümölcsét és jutalmát. ,,A legfeltűnôbb csoda gyermekeim visszatérése lesz az igaz hithez! Az Úr valóságos szeretetéhez! Ezt követi majd az újraegyesülés és béke az egész világnak!'' Az üzenetekbôl kitűnik, hogy mindaz, aki megfogadja a Szűzanya felhívását, nagy kegyelmek várományosa. Új elemként jelenik meg az üzenetek terjesztôinek szóló ígéret: ,,Az Úrtól túláradó áldást kérek minden gyermekemre, aki segít, hogy engem jobban szeressenek, megismerjenek és bátran dolgoznak azon, hogy kívánságaimat, amelyeket kinyilvánítottam, teljesítsék. Mindannyiuknak anyai szeretetemet ígérem az Úr áldásával... áldásom szálljon minden gyermekemre, aki engem szeret és segít, hogy mások is szeressenek!'' A Zarándok-madonna befogadása és körbehordozása a Szent Szűz szavai szerint sok kegyelem forrása. (Egyes források szerint a hajlékra is védelmet jelent, amely befogadja ôt.) ,,Ahová csak elviszik a Zarándok-madonnát, oda én magam érkezem valóban, angyalok egész serege kísér, akik magasztalják az Urat... oda magammal viszem az Úr kegyelmét és anyai szívem szeretetét. Kívánatos, hogy még több otthon adjon néhány napra szállást Magyarországon is a Mária- szobornak, és imádkozzanak elôtte. Az Isten csodálatos gyógyulásokkal, forrás fakasztásával (Fontanelle) és feltűnô megtérésekkel igazolta Pierinát. A Szent Szűz a következô kérések tolmácsolására kérte a látnokot: 1.) A Boldogasszony minden jelenés alkalmával hangoztatja az imára, a bűnbánatra és az engesztelésre szóló felhívását. 2.) Minden hónap 13. napja Mária-nap legyen. 3.) Július 13-a legyen a Rosa Maria Mystica ünnepe. 4.) Aki csak teheti, október 13-án, az engesztelô szentáldozás világnapján járuljon szentáldozáshoz. 5.) December 8-án dél körül tartsuk meg a kegyelem óráját (szentségimádás, engesztelôóra, szentmise stb.) a világ üdvéért. 6.) Akinek módjában áll, menjen vezeklô zarándoklatra a fontanellei forráshoz. Megjegyezzük, hogy igen sok püspök és pap elfogadta a Rosa Maria Mystica üzenetét. Azt is elmondjuk, hogy a Zarándok-madonna szobra a világ számos templomának fôoltárán kapott helyet. XXIII. János pápa 1962. május elején, VI. Pál pápa pedig 1969. május 5-én és 1972. április 30-án mondott beszédeiben felszólította a híveket, hogy a Szűzanyához, mint a Rosa Mysticához forduljanak. (1975. október 7-én VI. Pál pápának is ajándékoztak egy Mystica-szobrot.) A Rosa Maria Mystica-szobrok és a róluk készült képek közül 1977. és 1989. között 63 könnyezett 22 országban. A Rosa Maria Mystica-szobrokat Montichiariban, a jelenés helyre szállítják, s itt a látnok szerint elsô szombaton délben a Szent Szűz megáldja azokat. Ezeket a fontanellei forrásnál megáldott szobrok a következô címen szerezhetôk be: Opus Rosa Mystica (Horst Mehring), D- 45 277 ESSEN Wittgenbusch 54. Post B. ESN 222 53-430. (Ajánlatos németül írni. Költségekrôl nincs információnk.) Tel.: (02 01) 58 18 37. Kívánatos egyházközségeknek vagy imaközösségeknek beszerezni egyet, ami körbejár a családokban. A szobrokat sorszámmal látják el. (Számuk tízezer körül lehet a világon.) Ezeket a szobrokat Az esseni központ a Montichiariba szállított szobrokat sorszámozza, s errôl hiteles igazolást is mellékel. ======================================================================== Garabandal Új üzenetek -- nyitott kérdések A Pireneusok észak-spanyolországi hegyei között meghúzódó piciny falu, San Sebastian de Garabandal neve nem ismeretlen a magyar hívek körében. A mintegy hetven házból álló település (a cosioi plébánia filiája) a santanderi egyházmegyéhez tartozik. A sziklás, csaknem terméketlen hegyoldalak igen szerény megélhetést biztosítanak a helybelieknek. Életük egyhangúságát a vasárnapi szentmise és a mindennapi rózsafüzér-imádság töri meg, melyre évszázadok óta összegyűl ódon templomába a falu lakossága. A feljegyzések szerint Garabandal az egyházmegye messze legbuzgóbb települése évszázadok óta. Garabandal történetében 1961. június 18-a fordulópontot jelentett. Ezen a napon este fél kilenc tájban négy helybeli leánygyermek -- Conchita (Maria Concepción) Gonzalez, Loli (Maria Dolores) Mazon, Jacinta Gonzalez és Mari (Maria) Cruz, egyikük sem idôsebb 12 évesnél -- játszadozott egy almafa közelében, amikor mennydörgést idézô zajra lettek figyelmesek, s ezt követôen fénylô ifjút pillantottak meg. A látomástól lenyűgözve álló gyermekek ajkát csupán jajszó hagyta el, s az ifjú (Szent Mihály) anélkül, hogy szólt volna, eltűnt. Az angyallal július 2-ig kilenc alkalommal találkoztak, de csak kétszer szólt hozzájuk, s mindkét esetben a Szent Szűz július 2-án elkövetkezô jelenésérôl beszélt. A Garabandali eseményeknek is hosszú a története, és sokban hasonlít más jelenések történetéhez. A jelenést itt is mennydörgés- szerű zaj és angyali jelenés vezette be, a látnok gyermekeket ugyanúgy próbára tették Garabandalban is, mint Fatimában. A jelenések színhelyén a tömeg itt is napról napra növekedett. Az események érthetôen hamar lázba hozták Garabandal egész környékét. Új jelenség, hogy a Garabandali gyermekek a jelenés elôtt a lelkükben háromszor kaptak ún. ,,hívó jelzést''. Az elsô és második között másfél-két óra telt el, a második és harmadik között félóra, a harmadik hívás után pedig percek múlva megkezdôdött a jelenés. Bárhol voltak a látnokok, s ha egymástól elválasztották is ôket, a hívó jelet valamennyien egy idôben kapták. Ezt a bensôleg érzékelhetô sürgetô hívást Jacinta így próbálta megmagyarázni: az elsô annyit jelent, hogy gyere, a második: fuss, a harmadik: fuss, fuss, fuss! Az is új dolog a Garabandali eseményekben, hogy a látnokok az elragadtatás alatt álltak vagy mozogtak, sôt játszottak is (a leányok szerint a kis Jézussal). Elragadtatásban történô futásról is tudomásunk van. A videokameráknak szerepük volt az egyes jelenések elemzésében. A látnokok szerint a Szent Szűz megáldotta, sôt meg is csókolta a feléje nyújtott kegytárgyakat, de elôbb kivétette közülük azokat, amelyek nem hordozhattak áldást (pl. az érvénytelen házasságban élô asszony jegygyűrűje stb.) Az irodalom Conchitának kb. hatvan misztikus áldozásáról tud. Egy alkalommal Conchita kérésére a szentáldozás idôpontját a Szent Szűz elôre bejelentette, s az eseményt filmezték és fényképezték. A jelenlevôk csupán a nagyméretű Szent Ostyát láthatták, ami váratlanul feltűnt Conchita áldozásra kinyújtott nyelvén. A Szent Szűz jelenései 1961. július 2. és 1965. november 13. között történtek rendszertelen idôben. A jelenés asszonya két üzenetet adott az emberiségnek. Az elsôben (1961. okt. 19-én) a bűnbánatra, a hitre, az Oltáriszentség tiszteletére, a szívbeli, erkölcsi megjavulásra, az isten- és felebaráti szeretetre való felhívás hangzik el. A Garabandali jelenéssorozat mindenekelôtt Oltáriszentség- központú. A Szűzanya szembesíti a hívôket az Eucharisztiában önmagát nekünk adó Úr Jézus Krisztussal. Ugyanakkor Mária panaszolja, hogy életünkben kevésbé veszünk tudomást Szent Fiáról. A másik üzenetben arról esik szó, hogy a világra váró büntetés feltételes. Amennyiben a világ megtér -- miként Ninive --, nem kell félnie. Ha azonban visszaél Isten türelmével, s nem teljesíti elvárásait, számolnia kell vele. Arról nincs tudomásunk, meddig tart az Isten türelme. Az eseményekbôl és a sürgetô szavakból azonban egyértelműen következtethetünk az idô rövidségére. A Szent Szűz különösen fájlalja a bűn útját járó egyháziak életét, s felszólítja ôket a megtérésre. Égi anyánk panaszolja az Oltáriszentség tiszteletében tanúsított lanyhulást, s ugyanakkor nagyon sok imára és áldozatra buzdít. A látnokok a két üzeneten kívül három, a közeli jövôben bekövetkezô eseményrôl is tudósítanak bennünket. Ezek az események páratlanul nagy jelentôségűek az emberiség történetében és hitéletében. A Szűzanya elmondta, hogy a világ elôször figyelmeztetô jelet, mintegy felszólítást kap az Istentôl a megtérésre, majd ezt követôen egy éven belül a garabandali kilenc fenyônél, ahol a legtöbb jelenés volt, nagy csoda történik, s ha mindez eredménytelen lesz a megtérés szempontjából, bekövetkezik az említett büntetô ítélet. A figyelmeztetô jelet a látnokok szerint a világon minden ember ugyanabban az idôpontban éli majd át, és lelki természetű lesz. Az ember ,,egyedül lesz lelkiismeretével, az Isten színe elôtt. Látni fogja valamennyi bűnét és azt, amit bűnei okoztak.'' ,,Senkit sem ér fizikai bántódás, legfeljebb sokkhatás. Ez csak figyelmeztetés lesz, mintegy megtisztulás a csoda elôtt.'' A figyelmeztetés után következô nagy csoda pontos idejét Conchita ismeri, aki nyolc nappal az események elôtt kihirdeti az idôpontot. A gyermekek szerint a nagy csoda 10-15 percig fog tartani. Csak Garabandalban lesz látható. A csoda helyén valamilyen látható (füstszerű) jel marad ,,az idôk végéig'', ami fényképezhetô lesz, TV-n is tudják közvetíteni, érinteni is lehet, de tapintva nem fogják érzékelni az emberek. Ezt követôen pedig -- ha az emberiség ennek ellenére sem tér Istenhez -- súlyos büntetés sújtja a világot. A nagy csoda idôpontjáról Conchita annyit árult el, hogy valamelyik év áprilisában vagy májusában lesz nyolcadika és tizenhatodika között csütörtöki napon este fél kilenckor. Ez a nap ,,egybeesik egy egyházi eseménnyel és egy szentnek az ünnepével, aki az Oltáriszentségért halt mártírhalált. A csodát mindenki láthatja a faluban és a környezô hegyeken. A jelenlévô betegek meggyógyulnak, és a hitetlenek hinni fognak. Ez lesz Jézus legnagyobb csodája a világ elôtt... A csodát le lehet majd fényképezni vagy televízión közvetíteni.'' A feltételesen bekövetkezô büntetô ítélet idejét Conchita sem tudja, bár átélte az eseményeket. A látnok a büntetés mibenlétérôl nem nyilatkozhat. Sokat mond azonban az 1962. június 19. és 20. éjszakájának élménye, amit a Garabandali eseményekkel foglalkozó irodalom ,,sikolyok'' vagy ,,borzalmak'' éjszakájának emleget. A gyermekek e két éjszakán átélték a büntetést, és ennek hatására az eksztázis alatt félelmetesen viselkedtek. A jelenlevôket borzongás járta át, amint hallották a gyerekek jajongását és sikoltozását, könyörgését. A Garabandali eseményeknek ez a rövid története. Conchita, a legidôsebb látnok (Naplóban is megörökítette az élményeket) révén VI. Pálhoz is eljutott a jelenés híre. A Szentatya személyesen is fogadta Conchitát. Bár az illetékes egyházmegyei hatóság negatívan ítélte meg a történteket, a világon mintegy negyven országban működik ún. Garabandali tájékoztató központ. A Garabandali eseményeket elemzô könyvek, folyóiratok, filmek, konferenciák száma is mérhetetlen. A magyar püspökök közül Belon Gellért püspök ismerte el a jelenések természetfölötti voltát, amikor Bácsbokodon 1982. aug. 10-én felszentelte a Garabandali Szűz szobrát. (A franciák errôl a szoborról százezrével készítették a szentképeket, és mindenfelé terjesztették.) Garabandal megmaradt régi formájában. Nem épült ki, nem emelkedtek kegyszerárusító pavilonok és szállodák, de kulturált az egész környezet. Bár állandóan felkeresik zarándokok, nincs tolongás. A látnokok is elköltöztek, s mind a négyen férjhez mentek. Az események egy-egy színhelyét mindössze márványtábla jelzi. A kis falu várja az elôre jelzett történések elérkezését, és a nagy csodát, amelynek színhelye lesz. Figyelemreméltó Philippe kardinális, a Hitterjesztés Kongregáció vezetôjének kijelentése, miszerint ,,Az a tény, hogy az erényeirôl, tudományáról és a Szentszék iránti hűségérôl ismert Padre Pio is megvédte a Garabandali jelenések igazát, és a négy kislányt a Szent Szűz üzeneteinek terjesztésére bátorította, nagy bizonyíték a jelenések igazsága mellett.'' (Idézet Manuel Pio Lopez jalapai érsek 1966. júl. 8-i levelébôl.) Az eseményhez közel álló egyháziak szerint a figyelmeztetô jel hamarosan várható. A nagy csodát Conchitán kívül állítólag P. Pio és Andréu Luis jezsuita teológiai tanár elôre látta. Bekövetkezésének idôpontjáról a római illetékesek a hírek szerint tájékoztatást kaptak. Befejezésül rövid részletet idézünk abból a párbeszédbôl, amelyet Conchita a lelkében folytatott Jézussal 1963. július 20-án. A látnoknô megkérdezte Jézustól, hogy mire fog szolgálni a nagy csoda? Jézus így válaszolt: ,,Hogy az egész világ megtérjen.'' ,,A világ megtér?'' -- kérdezte Conchita. Jézus: ,,Igen, megtér majd....'' A látnok tovább kérdez: ,,Miért jössz az én szegény szívembe, aki azt meg sem érdemlem?'' Jézus válasza: ,,Nem érted jövök, hanem mindenkiért.'' A párbeszéd utolsó mondata Jézustól származik: ,,a papok szerettessenek meg azokkal, akik ismernek bár, de nem szeretnek.'' Don Stefano Gobbinak 1979. június 14-i Garabandali zarándoklata alkalmával a Szűzanya az Oltáriszentség tiszteletérôl beszélt. Többek között ezt mondta: ,,Segítsetek mindenkinek, hogy méltó módon közelítsenek Jézushoz az Oltáriszentségben. Ébresszétek fel a hívôkben a bűntudatot, figyelmeztessétek ôket arra, hogy csak a kegyelem állapotában járuljanak a szentáldozáshoz. Neveljétek rá ôket a rendszeres gyónásra... ======================================================================== Mária Papi Mozgalma Új üzenetek -- nyitott kérdések Megjegyzés: Don Gobbi Naplójának elsô magyar nyelvű kiadása Amerikában jelent meg. A nyolcadik olasz kiadást fordították magyarra. Magyarországon 1991-ben látott napvilágot, s a fordítás alapja a 16. olasz kiadás volt. Címe: Szűzanyánk szól szeretett papjaihoz. Terjedelme 758 oldal. Ez a kiadás tartalmazza a Szent Szűz által Don Gobbinak adott üzeneteket 1973. július 7-tôl 1989. december 31-ig. 1992-ben megjelent a folytatás, a 759 oldaltól a 852. oldalig, az 1990. és az 1991. évi üzenetek. A második kiadásra 1996-ban került sor, a pótfüzetre pedig 1998-ban. Az 1142 + 128 oldalas kiadvány kezdetektôl 1997 dec. 31-ig közli a Szent Szűz szavait. Új címe: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. (Az idézeteket is ebbôl a kiadásból vettük.) A könyvet eddig több mint 20 nyelvre fordították le, köztük kínaira és arabra is. Jellemzô, hogy a lelkinapló Olaszországban 16-szor, Németországban hétszer jelent meg, legtöbbjük imprimaturral ellátva. (A hetedik német kiadáshoz pl. Kevin McNamara dublini érsek adta meg az imprimaturt, a nyomtatás engedélyezését: ) A Mária-korszak most következô epizódjának súlyos mondanivalója miatt ismertetésünket néhány jellemzô adattal kezdjük. A Mária Papi Mozgalma létrejötte Don Stefano Gobbi milánói atya nevéhez fűzôdik. Milánóban van a mozgalom nemzetközi centruma is (Centro Internazionale Movimento Sacerdotale Mariano, I-20122 Milano, Via Mercalli 23. Italia.) Pater Gobbi a Szűzanyától kapta a papoknak szóló üzenetet, és a mozgalom megalapítására vonatkozó felszólítást. A lelkinaplót részleteiben és teljességében is számos országban és sokszor kiadták. Az üzeneteket és Gobbi atya tevékenységét többen fenntartással fogadják, de tudni kell, hogy a mozgalmat az egész világon ismerik. Harminchat országban van irodája, s tagjai között kb. háromszáz püspököt, hatvanezer (!) papot és nagyon sok hívôt találunk. Don Gobbi VI. Pál és II. János Pál pápával többször találkozott, sôt miséztek is együtt. Gobbi atya 1990-ig Európában 525, Amerikában 253, Afrikában 97, Ázsiában 91, Óceániában pedig 81 alkalommal tartott (elsôsorban papoknak) cenakulumnak nevezett imatalálkozót. Kétszer járt hazánkban is. A Szent Szűz nem új egyesület alapítását szorgalmazza, hanem a papság lelki újjászületésén fáradozik. Összegyűjti pap fiait, és elô akarja ôket készíteni lelkileg egy olyan harcra, aminek súlyossága és jelentôsége a jelzések szerint példátlan a történelemben. Nem kell, hogy sokan legyetek, de szentekké kell lennetek.'' (1973. 10. 13.) A küzdelem igen nehéz lesz. ,,Kimondhatatlanul nagy megpróbáltatások ideje van készülôben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének.'' (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetérôl még szomorúbb képet fest: ,,Oly súlyos idôk közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. (Akitában ezek a szavak megismétlôdnek.) Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellô idôre mindig készen legyetek.'' A bejelentett harcot, a kemény küzdelmet -- Gobbi atya szerint -- a pápa és az Egyház ellen harcoló, tévedést hirdetô egyháziakkal szemben kell majd folytatni. ,,Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselô papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú szegény gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim.'' (1975. 01. 04.) Ehhez olvassuk el a Szent Szűznek egy másik megnyilatkozását: ,,Szavaimat csak azok képesek megérteni és befogadni, akiknek értelme alázatos és készséges; akiknek szíve egyszerű, akiknek szeme világos és tiszta. Amikor az Édesanya gyermekeinek beszél, azok meghallgatják, mert szeretik. Megteszik, amit mond, és így gyarapodnak a tudásban és az életben. Nem lehetnek az Édesanya gyermekei azok, akik még mielôtt meghallgatnák, bírálják, azok, akik visszautasítják azt, amit mond, még mielôtt megvalósítanák. Ezek, ha a tudományban gyarapodnak is, nem gyarapodhatnak a bölcsességben és az életben...'' (1977. 10. 29.). Pater Gobbi elôször 1972 májusában, Fatimában hallotta a lelke mélyén megszólaló Szent Szüzet, miközben a szolgálatból kilépett papi személyekért imádkozott. 1973-ban a Kármel-hegyén arra is megkapta a felvilágosítást, hogy miért éppen ôt választotta erre a feladatra az Istenanya: ,,Azért választottalak téged, mert a legalkalmatlanabb eszközöm vagy a papi világprogram beteljesítésére. A te erôtlenségedben, gyengeségedben mutatom meg erômet...'' Gobbi atya 1973. júl. 7-tôl jegyzi fel, amit a Szent Szűz általa mondani kíván a papságnak. Az 1973. augusztus 29-i feljegyzés így kezdôdik: ,,Fiam, amit veled közlök, nemcsak neked szól, hanem minden kedves papfiamnak. Mindenekelôtt a Máriás Papi Mozgalmam papjainak szánom, akiket bensôségesen szeretek, akiket át akarok alakítani, és kézen fogva vezetni, hogy felkészítsem ôket nagy missziójukra.'' Az elsô hetekben a Szent Szűz Gobbi atya további életére vonatkozóan adott tanácsokat, szempontokat. A Boldogasszony világosan megfogalmazta, hogy életének minden pillanatával rendelkezni akar, és azt a Mozgalom javára kell fordítania. Ezért kell élnie, imádkoznia és dolgoznia. Ehhez bizony hozzátartozik a szenvedés és a Szent Szűznek való teljes kiszolgáltatottság is. A Mozgalom céljáról már szóltunk. Égi anyánk azt is elmondta, hogy minden pap, ,,Aki felajánlotta magát nekem, az teljesen hozzám tartozik. Napjainak egyetlen pillanatában sem rendelkezhet önmagával szabadon... A Mozgalomhoz való tartozáshoz egyetlen külsôségre, vagy jogi eljárásra sincs szükség. Elengedhetetlen azonban önmaguk teljes bensô felajánlása, hogy papságukat tökéletesen Szeplôtelen Szívemnek ajánlják... Nagy dolgokra készítem fel ôket, és legyôzhetetlenné teszem ôket a döntô ütközetre...'' (1973. 07. 29.) A Szent Szűz néhány nap múlva így folytatta: ,,Ez a sötétség órája, a sátán órája... Milyen rettenetes és immár megállíthatatlan vihar készül kitörni a szegény emberiség felett... Nektek, papjaim, akiket Mozgalmamba gyűjtök..., nektek kell a pápával együtt erôs gátat képeznetek. Terjesztenetek kell, amit mond, meg kell ôt védenetek... (1973. 08.28.) Ennek a munkának kiváló eszköze az üzeneteket tartalmazó kiadvány: ,,Az a kívánságom, hogy a könyvecskét úgy terjesszék, ahogy van. Ez lesz az az eszköz, amely által sok papot hívok meg Mozgalmamba, és kialakítom legyôzhetetlen seregemet.'' (1973.09.27.) A Mozgalom papjainak kiképzése folyik a Gobbi-féle kiadvány által. A Szent Szűz nagyon céltudatosan, következetesen, anyai gyengédséggel és az emberi gyengeségek ismeretében fogalmazza meg mondanivalóját: ,,Szükséges, hogy elsôsorban tiszták legyenek papjaim, nagyon tiszták. Én magam burkolom be ôket szeplôtelen palástomba, új embereket faragok belôlük, feddhetetlen és szeplôtelen papokat.'' (1973.10.16.) Égi anyánk a dolgok új szemléletét, új érzésmódot, új gondolkodásmódot, a szív bölcsességét ígéri. Azt a paptestvért, aki elvégzi a felajánlást, és komolyan veszi azt, a Szent Szűz tulajdonának tekinti, és életének minden pillanatára jogot formál, hogy a szív és lélek átnevelése teljes lehessen. ,,Életükben mindennek, még a legjelentéktelenebb dolgoknak is meghatározott és mély értelme van. Kinevetett és megtiport fiaimmal fogom nagy tervemet megvalósítani.'' (1973.12.19.) Aki a Mozgalom tagja akar lenni, különösképpen ajánlja fel (ajándékozza oda) magát a Szeplôtelen Szívnek minden külsô formula nélkül. A Mozgalom tagjainak engedniük kell magukat vezetni a Szent Szűz által és vissza kell térnük a több imához. Nagyon fontos a pápához és az Egyházhoz való feltétlen hűség, az Isten parancsainak megtartása, az egyszerű élet és az alázatosság. A Szent Szűz hangsúlyozottan kéri a Mozgalom tagjaitól, hogy ajánlják fel magukat különösképpen az Ô Szeplôtelen Szívének. ( Vö 1973.11.01.) Fontos kérése a Szent Szűznek a mozgalom papjaihoz, hogy ismerkedjenek meg egymással, rendszeresen találkozzanak, és képezzenek imaközösséget. Nem kell, hogy sokan gyűljenek össze; kettô, három is elég. Ezeknek a találkozóknak kell kialakítaniuk az igazi és sajátos imaközösségeket. Mindez azért szükséges, hogy ,,velem maradjanak'', hogy ,,velem imádkozzanak'', hogy ,,szeressék egymást'', hogy ,,várjanak a döntô pillanatokra''. A legfôbb fegyver pedig a rózsafüzér. (Vö 1974.01.17.) Mindebbôl természetes feladatként következik a Szent Szűz üzeneteinek továbbadása, az apostolkodás és imaközösségek létrehozása a hívek körében. ,,Ajándékba adlak titeket egymásnak.'' (1974.02.18.) A mozgalom tagjai minden szenvedésüket, munkájukat, a meg nem értést, a nehézségeket stb. ajánlják fel égi anyánknak, s ô a legnagyobb ajándéknak fogja azokat tekinteni. A Szent Szűz olykor panaszkodik, és Szíve elszomorodik, amikor látja, hogy gyermekei, akik felajánlották magukat neki, nem teljesen az övéi. Ha nem tökéletes az önátadás, ,,megkötitek kezemet, és nem dolgozhatok kedvemre.'' (1974.03.14.) ,,Imádkozz, pihenj, dolgozz, szeress!'' (1975.07.24.) A mozgalom számára a Szent Szűz a pontos tennivalókat is megjelöli. A feladat nagy, és bizony nem kockázatmentes: ,,Üldözni is fognak titeket.'' De tudomásul kell venni, hogy ,,a lelkek tömegesen eltávolodnak Istentôl. Rohannak a romlás útján... többé már nem elég a ti tevékenységetek..., hogy visszatartsa ôket... egyedül én tudom megmenteni ôket...'' (1975. 01. 28.) A mozgalomhoz bárki csatlakozhat, aki erre hívást érez. A felajánlást természetesen a híveknek is tanácsos elvégezni. Errôl lehet jelentést küldeni a központba, ahonnan az üzenetek is igényelhetôk. A Gobbi atyának adott üzenet helyenként nagyon drámai és elgondolkodtató. Példaként idézünk az 1987. 07. 03-i üzenetbôl: ,,Gyorsan térjetek vissza megmeneküléstek és békétek Istenéhez. A megtéréstekre adott idô szinte lejárt, napjaitok meg vannak számlálva... Járjatok mindnyájan az Úrhoz visszavezetô úton, ha meg akartok menekülni. Szeretett fiaim! Szükségem van hangokra, amelyek szavamat terjesztik, kezekre, amelyek segítenek, lábakra, amelyek bejárják a világ minden útját...'' Mária szerint ez az idô a nagy büntetés, a nagy visszatérés, és a nagy irgalmasság (!) ideje is. Az Isteni Irgalmasság kelyhe megtelt... Hívni kell mindenkit, szinte a kezénél fogva, kivétel nélkül... Minden bűnös embert, akiket megvetnek, mindazokat, akik ördögi kelepcék rabjai. Jézus anyja kivétel nélkül minden gyermekét menteni akarja!... A nagy szenvedés után a nagy újjászületés ideje következik. Az emberiség átalakul az élet és szépség új kertjévé. Az Egyház egyetlen nagy család lesz... Egy új korszakot fogunk megtapasztalni. Új korszak köszönt ránk! ,,A nagy irgalmasság a szeretet égetô tüzeként jön hozzátok... A Szentlélek tűzként száll alá, de más módon mint az elsô pünkösdkor: olyan tűz lesz, amely mindent feléget és átalakít, alapjában szenteli meg és újítja meg a földet. Oly nagy szeretetet ismertek meg, oly tökéletes szentséget, amilyet addig soha nem ismertetek.'' Ez lesz a nagy irgalom ideje és ,,Szeplôtelen Szívem nagy gyôzelme a világban...'' E szavak önmagukért beszélnek. ,,Aki felajánlja magát nekem, annak viszonzásul megígérem a megmenekülést: e világon megmenekül a tévedéstôl és elnyeri az örök üdvösséget... Itt az idô, most hallgassa meg felhívásomat minden pap, aki hűséges akar maradni. Mindenki ajánlja fel magát Szeplôtelen Szívemnek, és a ti segítségetekkel, papjaim, sok gyermekem meg is teszi ezt a felajánlást.'' (1976.05.13.) Az apostollá nevelôdött ember által maga Jézus Krisztus fog szeretni, szolgálni és tanúságot tenni az otthonokban, a munkahelyeken, egyáltalán az emberek között. Újra idézzük a Szeretetláng című fejezetben már elmondott imát: ,,Lábunk együtt járjon. Kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. Bensônk együtt érezzen. Elménk gondolata egy legyen. Fülünk együtt figyeljen a csendességre. Szemünk egymásba nézzen, és tekintetünk összeforrjon. Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.'' Gobbi atyának pedig így beszélt errôl a Szent Szűz: ,,A ti szívetekkel kívánok szeretni, a ti szemetekkel nézni, a ti ajkatokkal vigasztalni és bátorítani, a ti kezetekkel segíteni, a ti lábatokkal járni, a ti véres nyomotokat követni, és a ti keresztre feszített testetekkel szenvedni.'' (1981. 7. 1.) ,,Megértjük tehát -- írja P. Gobbi --, miért kéri a Szűzanya az önfelajánlást attól, akit serege tagjává akar tenni. Ô maga akar élni, munkálkodni és szenvedni a neki felajánlott gyermekeiben akik fáradhatatlanul törekednek, hogy minden embert Istenhez visszavezessenek.'' ======================================================================== Medjugorje Új üzenetek -- nyitott kérdések Medjugorje világcsoda. Sokan ezzel az egy szóval minôsítik azokat az eseményeket, amelyek 1981. június 24-étôl ebben a kis hercegovinai falucskában történnek. ,,Medjugorje szakadatlan felhívás; egyúttal az isteni élet és béke ígérete a hit, a megtérés és az ima segítségével; mindez beláthatatlan következményekkel jár az Egyház és az egész világ számára.'' Ezekkel a szavakkal foglalta össze a medjugorjei üzenetek lényegét dr. Ljudevit Rupcic professzor 1985 ôszén a jugoszláviai püspöki kar számára. Medjugorje Mostar közelében, Citlukhoz mindössze öt kilométerre, a keresztény és mohamedán világ találkozása mentén fekszik. Környezete Fatimáéhoz és Garabandaléhoz hasonló. Megragadóan szép, hegyes, köves, homokos, de szegény vidék. A szétszórt házakból álló település lakói szűkös életüket a szôlô- és dohánytermesztésbôl tartották fenn. A jelenések után tíz évvel a falucska ugyancsak kiépült. Az egész vidék vendéglátásra rendezkedett be. Összesen nyolc medjugorjei gyermek látta a Szűzanyát, de ketten közülük (Milka Pavlovic és Ivan Ivankovic) csak az elsô jelenés alkalmával. A többi hat látnok naponta találkozott, vagy még ma is találkozik a Szent Szűzzel. A hat látnok életkorban így következik egymás után: Vicka Ivankovic (szül.: 1964. júl. 3.), Mirjana Dragicevic (szül.: 1965. márc. 18.), Marija Pavlovic (szül.: 1965. ápr. 1.), Ivan Dragicevic (szül.: 1965. máj. 25.), Ivanka Ivankovic (szül.: 1966. ápr. 21.), Jakov Colo (szül.: 1971. jún. 3.) A Medjugorjei történések megértésében nagyban segít bennünket dr. Frane Franic spliti érsek egyik, 1983-ban tett kijelentése, miszerint a medjugorjei esemény két év alatt nagyobb hatást fejtett ki a hitéletre, mint a háború után eltelt 40 év ,,szokványos'' lelkipásztori működése. Tizenöt évvel az események után beszédes statisztikát is felállíthatnánk: közel húszmillió zarándok, a tömegkommunikáció, többféle újság, telefonszolgálat, videoszalagok, rengeteg könyv áll a medjugorjei események szolgálatában, s ezek szerte a világban terjesztik a Szent Szűz üzeneteit, s egyre bôvül azoknak száma, akik nyitott lélekkel rezonálnak a Boldogasszony szavaira, s igyekeznek követni útmutatásait. Úgy tűnik, a Szűzanya kézbe vette és irányítja a világ evangelizálását. Négy medjugorjei üzenetrôl tudunk: a béke, a megtérés, az imádság és a böjt. Égi anyánk ,,Béke Királynéjának'' nevezte magát, s munkáját azzal kezdte, hogy az emberek számára egyértelművé tette a szív békéjének fontosságát. A Szentírásban igen sokat olvasunk a lélek, és a szív békéjérôl. A liturgiában, különösen a szentmisében gyakran találkozunk ezzel a fogalommal. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztus ránk hagyta békéjét (Jn 14,27). A hívô ember megérti, hogy a lélek krisztusi békéje az Isten hatékony munkálkodásának alapja. Ebbôl a békébôl növekedhet a krisztusi szeretet, az egység, ebbôl merít erôt a tanúságtevô keresztény, ez a béke segítheti elô a szívek, a nemzetek, az etnikumok és az Egyházak egymásra találását és alkotó együttélését. ,,Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megôrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban'' (Fil 4,7). A lélek békéje nélkül nem növekedhetünk a hitben, nem lehet bensôséges kapcsolatunk az Istennel. A tanúságtevô, komoly erôfeszítésekre és cselekvô szeretetre képes élet feltétele a béke. (Az idôközben lezajlott délszláv háború egészen sajátos fényben világítja meg Medjugorje békére szóló felhívását.) A Szent Szűz ez alkalommal nem csupán figyelmezteti és kegyelmi ajándékaival árasztja el a világot, de immár másfél évtizede közöttünk maradt, hogy tanítson és neveljen bennünket, s ez igen feltűnô Medjugorjéban. A Boldogasszony immár csaknem két évtizede nap mint nap eljön. Tanít, mit kell tennünk, s üzeneteit havonta szétküldik szerte a világba. Lehetetlen észre nem venni a pedagógiai szándékot. A Szent Szűz -- mint jó anya a gyermekeit -- úgy vezet, irányít és segít bennünket. Tudja, hogy a nevelôi munka hosszú idôt vesz igénybe, de végzi ezt a munkát hôsies türelemmel, és gyönyörű virágoskert nyílik körülötte. Ez a virágoskert egyre színesebb, nagyobb és gazdagabb lesz, s illatozása reményt kelt bennünk, hogy a Napba Öltözött Asszony mosolya elôbb-utóbb beragyogja a Földet (Szeretetláng). A medjugorjei nevelés sikerének titka a napi imarend kialakítása, a rendszeres böjt és a szívós következetesség a lelki életben. A Szűzanya négy évi idôtartamra önként jelentkezô fiatalokból közösséget hozott létre. Bárki tagja lehetett ennek a közösségnek, de feltétel volt a Szent Szűzre való teljes ráhagyatkozás az életmód tekintetében. Úgy tűnik -- s ez a közösség programjából is látnivaló -- ezzel a néhány emberrel az Egyház Anyja egyrészt rá akart mutatni a kis közösségek jövôbeli hivatására, léleképítô munkájára. A közösség programja igen kemény volt: napi háromórai ima, heti két napon (szerda és péntek) böjt kenyéren és vízen. A böjti napok száma gyakran háromra növekedett. A négyéves munka természetesen maga után vonta az élet teljes átrendezôdését. Emellett nyilván a rendszeres szentmisehallgatás, a szeretet és alázat gyakorlása és a heti egy, kettô, majd három imádságos találkozás is feladata volt a közösségnek. A medjugorjei fiatalok közössége 1983. június 24-én kapta meg a szabályzatot. A Szent Szűz elsôdleges törekvése az volt, hogy ezeket a fiatalokat megtanítsa az elmélyült imára, mert amint mondta: egy kereszténynek mindennél fontosabb az elmélyült imaélet elsajátítása. Már most megjegyezzük: égi anyánk Medjugorjéban nagyon ajánlja a közösségi imát. (Evangelizációs közösségek.) Ezzel a szándékával pedig értésünkre adja, hogy az Egyház lelki újjászületésének eszközei az imádkozó kisközösségek. Ezekben formálódnak a hiteles tanúságot tevô apostolok, akik az Egyházzal együttműködve keményen dolgoznak önmaguk megszentelôdésén, és kitartóan könyörögnek és munkálkodnak nem hívô embertársaik megtéréséért, valamint örök boldogságáért. Medjugorjéban egyértelművé válik a Mária-korszak ismételten megfogalmazott célja, hogy megtisztuljon a föld, s az emberiség kiengesztelje az Istent. Ezért a megtisztulásért -- s itt újra utalnunk kell La Salette-re -- nagy árat kell fizetnie a világnak, ha nem hallgat Isten szavára. La Salette szerint Isten akkor is megtisztítja a földet, ha a végsô eszközhöz (nevezzük nevén: a fizikai megsemmisítéshez) kell folyamodnia a megátalkodottakkal szemben. Az események természetesen Medjugorjéban is megosztották az embereket. A látnokokat itt is meghurcolták, sok tortúrának tették ki valamennyit. A támadás azokat az egyháziakat sem kímélte, akik hitelt adtak a jelenéseknek. A jugoszláviai szörnyűségek láttán sokakban felvetôdik a kérdés: idôben és kellô alapossággal történtek-e a jelenésekkel kapcsolatos vizsgálatok? Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a Szent Szűz, aki minden jelenési helyen más néven mutatkozott be, miért éppen Medjugorjéban használta a ,,Béke Királynôje'' nevet, s miért szólít fel 1981-tôl szinte naponta a békéért való imádságra? A háború és a medjugorjei titkok kapcsán Petar Ljubcic ferences atya a következô nyilatkozatot adta az Echo von Medjugorje c. lapnak: ,,Négyszemközt beszéltem a látnokokkal. Szerintük nincs kapcsolat a titkok és a jelenlegi események között. Azt mondanám, hogy elôfutár jelekrôl van szó. Valószínűleg az Ég utolsó felhívása az emberekhez, hogy térjenek meg.'' (1993. 04. 8. p.) Miközben részt veszünk egy medjugorjei zarándoklaton, vagy informálódunk az eseményekrôl, fontos a Szent Szűz szándékára figyelni: ,,A szavak, amit a világ tudtára adok: térjetek meg. Kérem Szent Fiamat, hogy a világot ne büntesse, de ti térjetek meg. Azt, amit Isten küld a világra, nem tudjátok, nem is fogjátok tudni és nem is tudhatjátok; de meg kell térnetek. Mondjatok le mindenrôl, legyetek mindenre készen! Mindaz, amit a világnak mondani akarok: térjetek meg!'' Egy másik helyen így szól az Istenanya: ,,Én mindig mondtam: térjetek meg, térjetek meg, térjetek meg. A megtéréstôl függ a jövôtök.'' Ez a sürgetô kijelentés az egész medjugorjei jelenséget világossá teszi, s alátámasztja, amit korábban (La Salette tárgyalásánál) már mondtunk: az ember választás elôtt áll. Vagy megtér, vagy nem lesz jövôje. Ezt tetszés szerint magyarázhatjuk, de a jelek szerint nincs harmadik lehetôség. A Szent Szűz -- úgy tűnik -- átvette a medjugorjei plébánia lelki életének vezetését, s egyben az üzenetek által egyre hatékonyabban formálja az egész világ lelkiségét is. Újra és újra biztat az imára és a böjtre. Ezek nélkül képtelenség megtérésrôl beszélni. A böjt fogalma többé-kevésbé világos az ember elôtt. (A Boldogasszony szerdán és pénteken kéri a kenyéren és vízen való böjtöt.) Az ima művészetének megtanulása már sokkal nehezebb. A Szűzanya sok tanács mellett itt is ajánlja a rózsafüzért. A Szent Szűz arra biztatja gyermekeit, hogy ,,állandóan égô kívánságot és vágyat érezzetek Isten után'', és ,,imádkozzatok, amikor tudtok, imádkozzatok, ahogyan tudtok, de imádkozzatok egyre többet.'' Feltétlenül észre kell venni a szüntelen imádságra (1 Tessz 5,17) való felhívást. Égi anyánk nagyon sok imát kér a példamutató keresztényi élet megvalósításán túl is. Legalább félórát reggel és este. Ez az ima legyen mélyen átélt. Napközben is keressük Istennel a kapcsolatot, amikor csak lehetséges. A Szent Szűz a sok imádság egyik akadályát a televízióban látja. Ezért fontos az okos idôbeosztás. Az ima idejét soha ne rövidítsük meg. Az imádság legyen életünk középpontja. A Mária-jelenések során a Boldogasszony szinte minden alkalommal titkokat bíz a látnokokra. Medjugoréban is így van. Ezek egy része személyükre, a másik a világ sorsára vonatkozik. A medjugorjei gyerekek tíz titkot fognak kapni a világ jövôjével kapcsolatban. Egyesek már valamennyit megismerték, mások még nem. A titkokról annyit lehet tudni, hogy adott idôben a Szűzanya után szép, állandó és elpusztíthatatlan jel fog maradni Medjugorjéban a jelenés hegyén. Addig az idô a kegyelem ideje lesz. A jel feltűnése elôtt három nappal a látnokok három titkot (ez három figyelmeztetés az emberiséghez) nyilvánosságra hoznak. A figyelmeztetés, valamint a jel után -- ha még mindig nem fordul a világ Isten felé -- büntetô ítélet következik be. Mirjana szerint bár a büntetés enyhíthetô, de biztosan bekövetkezik, mert nem képzelhetô el, hogy az egész világ meg fog térni. A medjugorjei események, üzenetek, jövendölések sok tekintetben hasonlítanak Garabandal üzenetéhez. A Szent Szűz szerint a huszadik század a sátán hatalma alatt van: ,,Amikor a rátok bízott titkok megvalósulnak, az ô hatalma megtörik. A sátán agresszívvé vált, mert hatalma veszendôben van. Szétrombolja a házasságokat, viszályt szít a papság között... Éppen ezért védjétek magatokat imádsággal, böjtöléssel, de mindenekelôtt közösségi imával. Újra kezdjétek el használni a szenteltvizet, hordjatok magatoknál megszentelt tárgyakat, és helyezzétek el azokat lakásaitokban.'' Igen gazdag informálódási lehetôségeink miatt nem beszélünk a két évtized történetérôl, nem járunk utána a gyógyulásoknak, a legkülönfélébb orvosi vizsgálatoknak, amelyek meglepô eredményeket hoztak. A fényjelenségekre sem kívánunk kitérni. A Medjugorjéba zarándoklóknak a templomi eseményeken túl két fontos célpontjuk van: az elsô jelenés helye és a Krizevac, ill. annak tetején felállított hatalmas betonkereszthez vezetô keresztút. Ez a keresztút a világon talán a legnehezebben végigjárható. Ennek ellenére örömmel, élménnyel és áldozatvállalással járják végig a zarándokok milliói. (Az éles köveket a lábak már simára csiszolták.) Akiknek szerencséjük van, találkozhatnak Vickával vagy egy másik látnokkal. Szóvá kell tenni a hely szentségét, amelynek valamennyi nyitott lelkű zarándok hatása alá kerül. A Medjugorjét megjárt ember szinte kivétel nélkül meghatottan beszél lelki élményeirôl, és visszavágyakozik a kegyhelyre. Szoktuk néha emlegetni a ,,kiimádkozott tér'' fogalmát, ami áhítatra indít. Ehhez hasonló élmény érinti meg az emberi lelket Medjugorje ege alatt. Ez az, ami visszahívja. Befejezésül megemlítünk egy kevésbé ismert jelenséget az Életünk c. katolikus újság 1987. szeptemberi számából. 1985. márciusában amerikai műszerekkel megmérték a kegyhely ion-sugárzását. A következô eredményre jutottak: az elsô jelenés helyén 500, a templom elôtt 2000, a templomban 5000, a szentmise alatt 20 ezer, a jelenések szobájában 100 ezer. Ez a sugárzás -- jegyzi meg a lap -- nem lehet nukleáris eredetű, mert ezerszer meghaladja azt a mennyiséget, amelyet egy élôlény egy nap kibírna. A jelenések még nem fejezôdtek be, ezért végleges vizsgálati eredmény sem született. Az illetékes vizsgálóbizottság 1995-ben hivatalos nyilatkozatot adott ki a medjugorjei jelenésekkel kapcsolatban. A dokumentum szerint a bizottság nem tapasztalt természetfölötti eseményre utaló jeleket, de azt engedélyezi, hogy Medjugorje kiemelten az imádság helye legyen. Ezt a hírt a magyar katolikus sajtó ismételten leközölte. Örvendetes, hogy II. János Pál pápa is hitelt ad a jelenéseknek. Gray bíboros errôl Glasgow-ban így nyilatkozott: ,,Tudom, hogy magánszemélyként a pápa elfogadja a medjugorjei eseményeket..., mert erre a jelenések gyümölcsei a bizonyítékok.'' ======================================================================== A Hajnal Szép Csillaga Érdekességek, kérdôjelek, jövô Amint az egyes üzenetek szövegét és a jelenések történetét tanulmányozzuk, néhány érdekességre, összefüggésre is rábukkanunk. Említsünk egy-két példát. Az itt bemutatott jelenések színhelye Európa. Az öt jelentôs kegyhely (Lourdes, La Salette, Fatima, Garabandál, Medjugorje) hegyes vidék. A látnokok -- mint arról beszéltünk --, az élet peremén élô családokból származnak. A jelenések Lourdesban reggel, Fatimában délben, Medjugorjéban este történtek. A Mária-jelenéseket Fatimában és Garabandalban valamilyen hang- és fényjelzés, majd angyali jelenés vezeti be. A jelenésekhez különféle csodák (forrás fakasztása, betegek gyógyítása, fényjelenségek stb.), titkok, lelkinaplók, jövendölések és csodálatos lelki gyümölcsök kötôdnek. A Szűzanya Párizsban ,,Bűn Nélkül Fogantatottnak'', Lourdes-ban ,,Szeplôtelen Fogantatásnak'', Fatimában ,,Rózsafüzér Királynéjának'', a Beauraingban ,,Isten Anyjának'', Szeplôtelen Szűznek'', Banneuxban a ,,Szegények Szüzének'', a Tre Fontane-i barlangnál a ,,Kinyilatkoztatásbeli Szűznek'', a Szeretetlángban a ,,Hajnal Szép Csillagának'', Amszterdamban ,,Minden Nép Asszonyának'', Montichiaréban ,,Titkosértelmű Rózsának'', Medjugorjéban pedig a ,,Béke Királynéjának'' nevezi ma gát. Az Úr Jézus pedig az engesztelésrôl szóló lelkinaplóban ,,Világ Gyôzedelmes Királynéjának'' mondja Édesanyját. Lourdes-ban a Szűzanya mint Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg utoljára, Fatimában az utolsó jelenésben mint Kármelhegyi Boldogasszony áldotta meg az emberiséget, és ugyanígy tanított négy esztendôn át Garabandalban. A jövendölések közül mindig nagy érdeklôdés kíséri a világ sorsával kapcsolatos próféciákat. Semmiképpen nem kívánunk prognózist adni, de mivel az üzenetek az ember rendelkezésére lettek bocsátva, lehetséges, sôt szükséges megpróbálni ezeket a kijelentéseket is értelmezni. Megjegyezés: A világ sorsára vonatkozóan igen sok jövendölés létezik az általunk bemutatott eseményeken kívül is. Egészen rendkívüliek ebben a tekintetben pl. a turzovkai jövendölések. A kiadványunkban szereplô jelenések közül La Salette, Fatima, Garabandál, Mária Papi Mozgalma, Akita, Rosa Mystica és Medjugorje említi egyértelműen a büntetô ítéletet. A jövôvel kapcsolatos kijelentések megértéséhez szükségesek újra végigolvasni La Salette vonatkozó próféciáját: ,,Akkor Jézus Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségeit. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember...'' Ezek a szavak úgy beszélnek az ítéletrôl, mint ami biztosan bekövetkezik. Láttuk, Mirjana is hasonlóan nyilatkozott Medjugorjéban. Az üzenetekbôl az is világosan kiviláglik, hogy a büntetés súlyossága enyhíthetô. Medjugorjéban ez így hangzik: ,,a megtéréstôl függ a jövôtök.'' Újra le kell írni: a Mária-jelenések és üzenetek alapvetô célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint minden embert) megszabadítani attól a halálos ítélettôl, ami La Salette-ben oly világosan meg lett fogalmazva. Ennek feltétele pedig a megtérés. Ezek az egymástól térben és idôben messze álló, de tartalmukban mégis összecsengô szavak rendkívül komoly figyelmet érdemelnek. Az egyértelmű jeleknek ez a sokasága már önmagában is bizonyító erejű. Súlyos hibába esik, aki elzárkózik a kérdés elôl, hiszen semmivel sem igazolható ez az eljárás. Azt pedig különösen fontos belátni: önmaga és esetleg sokak örök sorsát veszélyezteti, aki elutasítván ezen jeleket, másokat is megakadályoz abban, hogy hallgassanak a hívó szóra... Megtéréstôl függ a jövôtök -- halljuk Medjugorjéban. Nos, a megtérés, következésképp pedig a jövô valamennyiünk kezében van. Sok üzenet szerint a Szent Szűz Szeplôtelen Szívének gyôzelme nem kétséges. De amíg ez bekövetkezik, nagyban támogathatjuk és nagyban akadályozhatjuk ezt a munkát. A mi hozzáállásunktól pedig lelkek örök sorsa függhet. Ennél pedig nincs és nem is lehet fontosabb ügy a számunkra. Csupán közvetve tartozik témánkhoz, de a nagy érdeklôdés miatt megemlítjük Boldog Taigi Anna Mária (+ 1837) híres jövendölését a háromnapos sötétségrôl. A hiteles fordítás ezzel kapcsolatban a következô: ,,Mély sötétség fogja elborítani az egész földet három napon és három éjszakán keresztül. Semmit sem lehet majd látni, a levegô járvánnyal lesz tele, amely fôleg -- de nem kizárólag -- a vallás ellenségeit ragadja el. E sötétség alatt nem lehet majd mesterséges fénnyel sem világítani. Csak a megszentelt gyertyákat lehet meggyújtani, hogy világosságot nyújtsanak. Aki kíváncsiságból nyit ajtót, hogy kinézzen, vagy elhagyja a házát, ott fog nyomban holtan összeesni. E három nap alatt az emberek maradjanak házaikban, imádkozzák a rózsafüzért és könyörögjenek Isten irgalmáért. E szörnyű esemény következtében a gonosz emberek, Isten és az ô Egyháza ellenségeinek akkora sokasága pusztul el az isteni büntetéstôl, hogy a rengeteg holttest úgy hever majd Róma körül, mint ahogy a Trevere legutóbbi áradásakor kivetett halak tömege feküdt a partokon. Az Egyház valamennyi ellensége -- az ismertek és titkosak -- el fognak pusztulni az egész földön a mindent ellepô sötétségben, mindössze néhány kivétellel, akiket Isten rögtön utána magához fog téríteni. A levegôt a démonok jelenléte fogja megfertôzni, akik mindenféle gyűlöletes formákban jelennek majd meg... Megszámlálhatatlanul sok megtérés lesz... Oroszország, Anglia és Kína is az Egyházhoz fog térni. (Connor, E.: Jövendölések a világ végérôl, Ecclesia, 1994. 35-36. p.) A kiadvány szerint a 19. században a következô neves személyiségek nevéhez fűzôdik jövendölés a háromnapos sötétségrôl: Buffalói Szent Gáspár (+ 1837), Rosa Asdenti nôvér (+1847), Palma Maria d'Oria (+1863), a Megfeszített Jézusról nevezett Paui Mária nôvér (+1878), La Fraudais-i Jahenny Mária Júlia (+1891). (Im. 36-37. p.) Az itt elmondottakhoz újra idézzük Szent Faustyna Kowalska Naplójából Jézus szavait: ,,Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani. A büntetést csak akkor alkalmazom, ha ôk maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja elôtt az irgalmasság napját küldöm'' (Napló 1588). ======================================================================== Bosco Szent János látomása Érdekességek, kérdôjelek, jövô Végül szólnunk kell Bosco Szent Jánosnak egy híres látomásáról, amely az Egyház jövôjével kapcsolatos: ,,1862. május 30-án Don Bosco azt álmodta, hogy egy csupasz sziklán áll, s mérhetetlen tenger terül el elôtte. A hullámokon rengeteg vitorlás hadihajó sorakozik fel csatarendben... Egy sokkal nagyobb és magasabb hajót igyekeznek megtámadni, amelyet szintén számos kisebb vitorlás támogat. A szél az ellenségnek kedvez. Nem nagy távolságra egymástól, két oszlop emelkedik ki a tarajos hullámok közül. A magasabbikon egy hatalmas Szentostya látható... az alacsonyabbon pedig a Boldogságos Szűz szobra áll... De a vihar nemsokára még bôszültebben söpör végig a tengeren. Most maga a pápa lép a kormánykerékhez, hogy a két oszlop közé irányítsa a hajót. Az ellenség támadása fokozódik, s a vitorlások is lelankadnak. De aztán szél támad a két oszlop felôl (a Szentlélek kegyelme), s a vásznak újra kidagadnak, a pápa azonban súlyosan megsebesül. A közelében lévôk hozzárohannak s fölemelik, de a szentatya másodszor is megsebesül s meg is hal. Végigzúg a tengeren az ellenség diadalordítása. De alighogy meghal az egyik pápa, máris egy másik lép a helyébe. Az összegyűlt kapitányok gyorsan megválasztották, hogy a hajók legénysége szinte észre sem veszi a változást. Az új pápának sikerül az ellenséges támadást elhárítania; a két oszlop közé vezeti a hajót, s egy-egy lánccal hozzájuk erôsíti. Erre nagy zűrzavar támad az ellenséges vitorlások között. Hanyatt-homlok menekülnek, sok elsüllyed közülük. A pápa oldalán harcoló hajók szintén a két oszlop valamelyikéhez horgonyozzák le magukat. S a tengerre fönséges, végtelen csend borult.'' Don Bosco ehhez az álmához hozzáfűzte: ,,Annyi veszély között két eszközzel lehet megmenteni az Egyházat: a buzgó Mária-tisztelettel és a gyakori szentáldozással.'' (Lukács István: A fiúk apostola. Eisenstadt, 1983. 208-209. o.) ,,Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól'' (Mt 18,19). Jézusnak ebben a fontos ígéretében valamennyi evangelizációs közösség garanciát láthat imádságának meghallgatására. Az idôk jelei annyira világosak, hogy nincs helye a vitatkozásnak, a kifogásnak vagy elutasításnak. Ha jövôt akarunk, meg kell fogadnunk mindazt, amit a Szent Szűz kér tôlünk: az evangéliumi útra kell térnünk, s másokat is segíteni kell ebben. ======================================================================== Bibliográfia (Válogatás) A művek felsorolásakor a kiadványban szereplô események sorrendjét vesszük figyelembe. A fontosabb, elsôsorban magyar nyelvű videokazetták és könyvek regisztrálására törekedtünk. Videokazetták Huszadik század Mária-jelenései. Játékidô 60' Fatima 60' Siracusa 26' Az Isteni Irgalmasság üzenete Garabandal 75' Medjugorjéról több változat Kibeho 30' Csodás Érem ALADEL J-M.: A Csodás Érem és szeplôtelenül fogantatott Szűzanyának bensôséges tiszteletének áldásai. Székesfehérvár, 1926. 431 p. KÔVÁRI K.: A Csodás Érem szentje: Labouré Szent Katalin. Hamilton, 1977. 40 p. LAURENTIN, R.: Labouré Katalin élete. A rue du Bac látnoka és a szegények szolgálója 1806-1876. Bp. 1992. 218 p. A legjobb Anya leghívebb Gyermeke. Boldog Labouré Katalin irgalmasnôvér a Csodás Érem látnoka. Bp. 1933. 191 p. La Salette La Salette-i Mária-jelenés (1846. szeptember 19.) Eger, 1995. 71 p. A nagy világcsapás. Zola gróf, leccei püspök, Ullathorne angol püspök után. Bp.1925.140 p. (Teljes és hiteles szövegközlés terjedelmes magyarázattal.) ULLATHORNE: A La Salette-i jelenések. Bp. 1896. Lourdes BORDES, J.: Lourdes. Bernadett nyomdokain. Lourdes, 1992. 45 p. (Színes képekkel gazdagon illusztrált.) ESTRADE, K.: A lourdes-i jelenések. Egy szemtanú bizalmas emléklapjai. Kalocsa, 1928. 290 p. LASSARE, H.: Franciaország lourdes-i kegyhelye. Bp. 1903. 376 p. LAURENTIN, R.: Bernadette élete. Bp. 1981. 227 p. A lourdes-i Boldogasszony, vagy kinek van igaza. Gyôr, 1892. 219 p. WERFEL, F.: Bernadette. Bp. 1981. 491 p. Fatima ALONSO J. M. RIBEIRO, A. P.: Fatima üzenete és az önfelajánlás. Eger, 1994. 41 p. BARTHAS: Élt egyszer Fatimában... Bp. 1943. 218 p. Fatimáról beszél Lucia nôvér. Lucia nôvér emlékezései. Fatima 1979. 195 p. KONDOR L.: Századunk reménycsillaga, Fatima. 2. bôv. kiad. Fatima, 1989. 216 p. KONDOR L. -- RUTTMAYER I.: A fatimai pásztorgyermekek Ferenc és Jácinta lelkisége. Fatima, 1999. 61. p. LEITE, F.: A fatimai Jácinta. A Szűzanya pásztorlánykája. Fatima. 1982. 79 p. LEITE, F.: Fatimai Ferenc. A Szűzanya kis pásztora. Fatima, 1992. 78 p. Siracusa JUNGEN,H.: Warum weinte die Gottesmutter? Salzburg 1954. SZUCSÁK J.: Milliók látták. Szűz Mária sírt Siracusában. Bp. én. 45 p. Isteni Irgalmasság KOWALSKA M. F.: Napló. (Az Isteni Irgalmasság üzenete.) Eger, 1998. 27, 497 p. ANTALÓCZI L.: ,,Irgalmad többet ér, mint az élet'' (Zsolt 62,4). Eger, 1999. 39 p. * * * Engesztelés HORVÁTH M.: Találkozások Jézussal és Máriával. 1-2. rész. Bp. 1991-1995. MÁRIA N.: Világ Gyôzedelmes Királynôje. Mountain View. 190 p. ERDEY F.: Az engesztelés kézikönyve. (Bp. 1945), 336 p. (Erdey Ferenc atyának az engeszteléssel kapcsolatban több, elmélkedéseket tartalmazó kiadványa is megjelent. Engeszteljünk szeretetben, 121 p.; Engeszteljünk szentségben, 93 p.; Engeszteljünk tisztaságban, 121 p.; Engeszteljünk rózsafüzérrel, 143 p; Az engesztelés szentje (Szent Margitról) 128 p. stb. ) Szeretetláng A Szűzanya Szeplôtelen Szívének Szeretetlángja. Lelkinapló. 1961-1981. 248 p. Rosa Maria Mystica WEIGL, A.: Mária -- ,,Rosa Mystica'' Montichiari -- Fontanelle. Bp. 1989. 161 p. Garabandal Conchita Naplója. Parma, 1976. 119 p. Conchita Naplója. Garabandal. 1991. 138 p. Garabandal misztériuma. Szerk.: Garabandal Magyar Baráti Köre. New York, 1988. DALEY, H.: Csoda Garabandalban. Bp. 1999. 194 p. Mária Papi Mozgalma A papokhoz, Szűzanyánk kedves fiaihoz. 1991. Szent Gellért. 758 p. A papokhoz, Szűzanyánk kedves fiaihoz. Pótfüzet az elsô magyar kiadáshoz. (Az 1990-1991. évi beszélgetések.) 1992. 759-852. p. (Megrendelhetô: dr. Erdôs Mátyás, 2500 Esztergom, Mindszenty tér 2., Gellért Ottó, 3077 Mátraverebély, Dóm ú. 10., Katona Farkas, 9491 Hidegség, Fô ú. 19.) Szűzanyánk szól szeretett papjaihoz. 1973-1987. 1-3. köt. + 1 füzet. Holy Hill, 1978-1988. Össz.: 365 p. Medjugorje Ezer találkozás a Szűzanyával Medjugorjéban. Beszélgetés Vickával. Novi Sad, 1986. 173 p. Medjugorje. Beszámolók, képek, dokumentumok. Bp. 1987. 302 p. Medjugorje. (Német nyelvű negyedévi folyóirat.) Díjtalanul megrendelhetô: An die Gebetsaktion, Postfach 18. A-1153 Wien. A havi üzeneteket német nyelven a következô telefonszámon mondják be: (0222) 1591. Nyissátok meg szíveteket Szűz Mária, a ,,Béke Királynôje'' elôtt. Bp. 1990. 120 p. RUPCIC, L.: Erscheinungen unsere lieben Frau zu Medjugorje. Jestetten, 1989. 222 p. URAY R.: Medjugorje, Fatima és Garabandal folytatása. New York, Marana Tha 138 p. Egyéb jelenésekkel kapcsolatos kiadványok ,,Az idô betelt''. Napjainkban könnyezô szentképek és szobrok. 1990. 43 p. BROWN, M. H.: Híd a mennyországba. Riportkönyv... a venezuelai Mária-jelenésekrôl. Bp. 1995. 140 p. BROWN, M. H.: Légy te is imaharcos! Bp. 1999. 306 p. BROWN, M. H.: Az utolsó óra. Bp. 1994. 371 p. ERNST, R.: Lexikon der Marienerscheinungen. Altötting. 1989. 236. p. HIERZENBERGER, G. -- NEDOMANSKY, O.: Erscheinungen und Botschaften der Gottesmutter Maria. Augsburg, 1993. 552 p. JOHNSTON, F.: A Guadalupei Szűzanya jelenései. A guadalupei csoda története. Bp. 1991. 236 p. Két belga Lourdes: Beauraing, Banneux. Pécs, 1933. 179 p. A litmanovái Mária-jelenések. 19 p. MAINDRON, G.: Afrika csillaga. Jézus és Mária jelenései Ruandában. (Kibeho.) Bp. 1995. 233 p. A Tre Fontane-i barlang csodálatos krónikája. Róma, 1967. 73 p. Minden Népek Asszonyának amszterdami üzenetei 1945-1959. Ida Peederman. (1. köt.) Bp. 1997. 126 p. Eucharisztikus élmények 1958-1984. Ida Peederman. (2. köt.) Bp. 1997. 142 p. ======================================================================== Imádságok Önfelajánlás Szűzanya Szeplôtelen Szívének. (Mária Papi Mozgalma.) Az olasz eredeti egyházilag jóváhagyva. Papoknak: Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynôje, Bűnösök Menedéke! Mi, Papi Mozgalmad tagjai, akiket meghívtál papi seregedbe, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplôtelen Szívednek. E felajánlás által veled és általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk és pappá szentelésünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensôleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami munkánkhoz, kényelmünkhöz vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni Urunk akaratát. Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk papságunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntô órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, fôleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozat bemutatását, a papi zsolozsmát, a rózsafüzér napi elimádkozását, minden hó elsô szombatján a szentmise Neked való felajánlását, a vallásos és szigorú életmódot és a mindenkinek adandó jó példát illeti. Továbbá megígérjük, hogy a legnagyobb fokban hűségesek maradunk az Evangéliumhoz, amelynek mindig igazi és bátor hirdetôi leszünk, ha kell, akár vérünk hullásáig is. Hűséget ígérünk az Egyházhoz, amelynek szolgálatára szenteltek fel. Mindenek fölött egyesülni kívánunk a Szentatyával és a fôpapokkal, erôteljesen ragaszkodva minden irányításukhoz, hogy így védôbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a tanítói tekintély ellen támad, és alapjában fenyegeti az Egyházat. Anyai védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretetegységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet. Végül megígérjük, hogy a ránk bízott hívekben felújítjuk tiszteletedet. Tudjuk, hogy az istentagadás a hívôk nagy részében a hit hajótörését idézte elô. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés, nem kímélve sok paptestvérünket sem. A gonoszság, a bűn áradata elárasztotta a világot. Mindennek tudatában bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus anyja, és a mi irgalmas és hatalmas anyánk. Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szeretô, édes Szűz Mária. Amen. Szerzeteseknek és híveknek: Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynôje, Bűnösök Menedéke! Mi, akik csatlakoztunk Mozgalmadhoz, különösképpen felajánljuk magunkat Szeplôtelen Szívednek. E felajánlás által, veled és általad, meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra váltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensôleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát. Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntô órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, fôleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti, s jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és a keresztény erényeknek, fôképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására. Továbbá megígérjük, hogy egyesülve maradunk a Szentatyával, a fôpapokkal és papjainkkal, hogy így védôbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a tanítói tekintélyt támadja, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat. Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretetegységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet. Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez. Tudjuk, hogy az istentagadás a hívôk nagy részében a hit hajótörését idézte elô. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus anyja, és a mi irgalmas és hatalmas anyánk. Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szeretô, édes Szűz Mária. Ámen. Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére Bevezetés: Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy. Nagy szemekre: ,,Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.'' Kis szemekre: ,,Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!'' Befejezésre (háromszor): ,,Szent Isten, szent, erôs Isten, szent, halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!'' Kérd irgalmasságomat a bűnösök számára; vágyom az ô üdvösségükre. Ha egy bűnösért megtört szívvel és hittel elmondod ezt az imát, megadom neki a megtérés kegyelmét. Így szól ez az ima: ,,Ó, Vér és víz, mely Jézus Szívébôl törtél elô, mint irgalmunk forrása -- bízom benned'' (Napló 186-187). Imádság Szent Mihály arkangyalhoz (XIII. Leó pápától) Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: ,,parancsoljon neki az Isten!'' Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen. Minden Nép Asszonyának imája: Urunk Jézus Krisztus, az Atyának Fia, küldd a Szentlelket most a világra. Engedd, hogy a Szentlélek lakjék minden nép szívében, hogy megmeneküljenek a romlástól, a csapásoktól és a háborútól. Legyen a Minden Nép Asszonya a mi szószólónk. Szűz szülôje Istennek... Szűz szülôje Istennek, engedd, hogy tied legyek. Tied élet' s halálban, Tied jó és balsorsban, Tied küzdve, szenvedve, Tied most és örökre. Szűz szülôje Istennek, Engedd, hogy tied legyek! Anyám, benned bízom és remélek, Anyám, teutánad epedek. Anyám, Te jóságos, kegyelmezz, Anyám, Te hatalmas, védelmezz. Anyám, ó, jöjj, segíts imádkozni! Anyám, ó, jöjj, segíts küzdeni! Anyám, ó, jöjj, segíts szenvedni! Anyám, ó, jöjj, s ne hagyj elveszni! Hiszen tudsz segíteni, ó, hatalmas! Akarsz is segíteni, ó, irgalmas! Kell is segítened, ó, hűséges! Fogsz is segíteni, ó, kegyelmes! Anyám, te vagy a kegyelmek anyja, Szomorúak vigasztalója, Bűnösök oltalma és menedéke, Föld reménye, s mennynek ékessége! Ki kérte még segítségedet hasztalanul? Ki távozott Tôled meghallgatatlanul? Azért bizton mondom minden szenvedésben: Mária mindig segít minden idôben. Biztosan állítom, életben s halálban: Mária mindig segít minden balsorsban. Azért hiszem, s meghalok ezen hitemben, hogy Veled leszek, ó, Anyám, fönn az égben. -- Szűz szülôje Istennek, engedd, hogy tied legyek... Amen. Most segíts meg... Most segíts meg, Mária, ó, irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak, bajnak, eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a te erôd nem törik meg. Hô imáját gyermekidnek, nem, te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anyánk vagy. Most segíts meg Mária, ó, irgalmas Szűzanya. Ámen.